Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-12-27 / 35. szám
CSARNOK. Honnét tudja ? Jaj, szomszédaszony nem hallotta ? nyitott be Kácsáné Veresné szomszédasz- szonyához. Mit ? kérdó emez, abba hagyván a levesbe való tészta gyúrását. Nem hallottam én semmit ? Nem — e ? Ugyan már ne mondja. Hiszen tele van vele az egész város. De hallja csak nem is történt ilyesmi nálunk, mióta megvagyok; de talán mióta a város fennáll, sem esett meg ilyen. Mégis csak csúnya dolog már ez. Mi, micsoda ? Mi ? Micsoda ? Aztán igazán nem hallott volna szomszédasszony semmit. Pedig hát ez már csakugyan rettenetes. Aztán csak ne itt történt volna Cserepem szégyent hoz az egész városra. Nem bánnám akárhol történt volna. Esztendőkig emlegetni fogják, ha valami környékbelivel összejövünk. De hát mi az Kácsáné aszony, a mit hallott ? Hogy mi az ? Hát csak az, szomszédasszony, hogy a Maris pakol ; itt hagyja az urát. Micsoda . . . a Maris . . . pakkol . . . itt hagyja ... az urát . . . ? Miért ? Mi lelte ? Mi történt ? Hisz ez hihetetlen. Hihetetlen ? Ugyan ne mondja ne mondja. Nem mondtam én mindig, hogy milyen furcsa természetű ez a Maris. Megmondtam én, hogy nem él, az félévet az u- rával. Aztán itt van ni. Alig két hónapja esküdött, már megy haza. Ejnye, enye. De ugyan mondja már édes Kácsáném, hogyan történt ez. Hisz olyan rettenetes, hogy az ember alig hinné. Hogyan történt ? Mit tudom én. De annyi bizonyos, nem történt még ilyesmi a városunkban. De hát, — hangzott most a szobából, — honnét tudja ezt szomszédasszony. ? Honnét ? Veress uram, fordult Kácsáné a kilépő házigazdához. Hát a Mátyásnétól. Most volt itt nálam, a félliteresemet kérte kölcsön. Ott ült majd egy óráig a nyakamon. Alig birtam magamról lerázni. Hogy is lehet némelyik olyan kiállhatatlan. Jól van jól: Kácsáné, aztán mit mesélt a Mátyásné ? Mit ? Hát iszén mondom olyan háborúság volt Mariséknál, hogy ugyan csak. Csoda hallgatni, a mit ez a Mátyásné beszél. És ha ma nem, de tudom, nem telik bele négy hét, haza megy a Maris. De most már elég régen vagyok itt; meg aztán az ebédet is meg kell még főznöm Megyek is már. Isten áldja meg. Úgy,— monda délután Mátyásné, ki egy kis negyedórára benézett, gondoltam-mindjárt, hogy szeretnének erről többet tudni. Nem is csodálom, nem minden nap esik ilyesmi, Olyan vásárt csaptak ma Marisék, hogy szégyen, gyalázat. Aztán alig két hónappal a lakodalom után. Hisz ez már mégis sok. •Es honnét tudja, talán csak nem volt ott a zenebonánál; kérdi ekkor Veress a beszélőtől. Ott nem voltam, hanem a varióné hozta haza a gyerekruhát, az beszélte, hogy mit látott, hallott Kelemen üzletében. Gyöngyház gombot vett nála. Csak elállóit a szeme szája, mikor hallotta, hogy elmondják ott egymást mindennek. Aztán két hónapos házasok! Hogy szabad ennek már megtörténni. Pedig menyit beszéltek, mig jegyben jártak, mennyire szeretik egymást, hogy élnek halnak egymásért. Aztán itt van ni. Ki hitte volna?. És mit beszélt tulajdonkép a varróné Mit látott, hallott. Mondom, olyan lárma volt ott, hogy a varróné szégyell e magát helyettük. Aztán beszél róla az egész város, hát elhiheti Veress uram, hogy igaz. De már én csak szeretem tudni, hányadán vagyok valamivel, mert tudja Mátyásné aszony, megjártam már, mikor készpénznek vettem a mit először hallottam. Nó Veress uram ugyan jó rendőr lett volna ; hanem most már megyei«:, mert még sok a dolgom. Ugyan kedves kisasszony, mi van Kelemenekkel, hogy olyan sokat beszélnek róluk. Tetszik tudni, Veress úr, ott voltam ma reggel a boltjukban, aztán igazán rosszul esett látnom, mint bánik az az ember a feleségével. Egész vörösek voltak az assz- szony szemei. Talán tormát reszelt, vagy hagymával volt dolga, de még ebből nem következik, hogy rosszul élnének. Honnét tudja kiasszony ezt?. Oh, tessék megengedni, nem kell o- lyan korán reggel tormát reszelni, hagymát vagdalni. Meg aztán tetszett volna csak hallani, hogy rá kiáltott az asszonyra, hogy ellökte, mikor az nem találta mindjárt a gombokat De bizony nem szabadna ennek már megtörténni, ha szépen élnének Tehát most már csak annyi maradt, monda Veress nejének, midőn a varróné is tivozott, hogy Kelemen ki reggel még magára maradt, megiikatta nejét és elker- gete a fiók mellől. De már most csakugyan akarom tudni, miből keletkezett ez a hir, mert kezdek semmit sem liinni az egészből. Gyerünk Kelemenekhez. Hallod Maris, mit beszél Veress bátyánk. Tudod-e, hogy te itt hagysz, pakolsz, hazamész anyádhoz. Mondhatom, nem rossz. De ugyan mondja csak bátyám uram, ki beszélt ilyen zöldeket. Azt épen, hogy ki beszél ilyeket, nem mondhatom meg ; de hiszen tudja: egyik egyet, másik mást. Mire hozzám jutott, ugyancsak meghízott a hir. Már az igaz nevetném az egészet, ha nem volna oly kellemetlen. Kellemetlennek biz kellemetlen. De megenged Kelemen uram, talán hallotta a mondást, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél,“ Már bátyám uramnak nem veszem rossz néven a kérdést. Hanem, ha tudni akarja, hát ma reggel bizony rossz kedvem volt. Tovább egy óránál vesződtem egy asszonynyal, ki lészedetett velem valami 25 kendőt, felbontotta, fitymálta. Egyik nem volt elég tarka, másik nagyon tarka, egyik parasztos, másik nagyon finom volt. Mikor aztán nagy nagynehezen mégis választott olyan árt akart érte adni, hogy jócskán ráfizettem volna. Annyi mérget is. nyel sokszor az ember, hogy kedve volna bezárni az üzletet. Hát ez volt a harag oka ? Úgy ? De hát azt mondták, hogy Marist elkergette a fióktól. Már megkérdem azt is, mi igaz ebből ? Hát az igaz, a milyen kedvetlen volt- tam, meglehet, nem a legszebben szóltam hozzá. Úgy volt, hogy valami gombokat, vagy mit nem talált, oda megyek, mondom, neki ereszszen engem oda, de hogy ellöktem vagy kergettem volna, arról nem tudok. Van még valami, a mit szeretne tudni ? Volna, meg nem is, mert látom, hogy ma a menyecske szeme fáj s nem a sírástól veres, a hogy hallottam. Hanem most, gyerünk haza asszony, aztán máskorra tartsd eszedben a mai napot. Nem felelt az asszony, csak hazamenőben dúdolgatta : Füle van a falnak, szeme az ablaknak. Akarat Smas ! 11 Kerestetik január 1-ére egy ügyes becsületes, m eg- biz hat 6- u rus ági inas. Cim a kiadóhivatalban. tfu, m 1 r*»w> rá? I SS . m z a m Ü m L i ? L ЦШЕ** Ekegyártásra külön szakosztály. -'SÄ® Első magyar gazdasági gépgyár részvény-társulat. a tökéfetetesség legmagasabb fokán áüanak. CM Oü Ю r— Magyarország legnagyobb és egyedüli gazdasági gépgyára mely a gazdálkodáshoz szükséges összes "3Ä0 gazdarági gépeket gyártja. Részletes árjegyzékkel és szakbavágő felvilágosításai díjmentesen szolgálunk. Kérjük minden kérdéssel bizalommal bozzúk Múlni, készséggel adunk kimerüli és íeMlágositó választ Csím: Első magyar gazdasági gépgyár részvény-társulat BUDAPESTEM. RIST- Különlegességek borkészítést gépekben. Nyomatott Kálisch Ignác könyvnyomdájában Kis-Kőrösön.
