Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-08 / 28. szám
I. évfolyam. 28. szám i8q6. vasárnap, november 8. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Klőfizetési ár: Egész évre ................................8 kor. Félévre...................... ..... . . 4 „ 8 hóra......................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÄRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HAL.ÁSOM, Nádor utca, Babó-féle házban. \ HIRDETÉSI DIJAK: : Három hasábos petit-sorért . . 8 ltr. : Kiucstári illeték minden hirdetés után 30 kr 5 Hivatalos hirdetések dija 1—100 szóig, kiuee tári illetékkel együtt i írt 37 kr. i 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik Kapuzárás után. (T.) Soha nemzet oly nemesen lélekemelő, sőt mondhatni: büszke önérzettel nem tekintett bevégzett alkotására, mint az ezeréves állami fen- állását ünneplő magyar nemzet, midőn a felséges királyi szó megnyitotta kapuit annak a meseszerü tüu- dérországnak, mely élőképe ezeréves küzdelmeinknek, minden szándékolt eltiprás fölött győzedelmeskedő kitartásunknak, s minden vonalon bámulatot keltő kulturális haladásunknak. Azóta íélesztendőn keresztül valóságos zarándokhely volt az a száz- tornyú aranyos kupoláktól ragyogó város, a haza testéből alkotott test, nem hiányozva annak csoda-hatásához varázsereje sem. Akinek talán aggályai voltak nemzetünk jelenlegi létjogosultsága iránt, annak csak futó pillantást kellett vetnie történelmi kiállításunk felhalmozott, fejedelmi kincseket érő ereklyéire, melyek őseink dicsőségéről oly ékesszólóan regélnek s izmaiban mint egy duzzadni érezte az ú- jült erőt a lankadatlan kitartásra, a minden akadályt legyőző küzdelemre. S ha az aggódó kouíiszivet kétely fogta el, nemzetünk jövő sorsa iránt, elegendő volt egyetlen tekintet a jelenkor kolosszális, mondhatni sokban korunkat is felülmúló alkotásaira, hogy a kétség helyére megnyugvás szálljon aziránt, hogy a kard hatalmával biztosított első ezer-évnek méltó párja leszen a kalapács, a toll, a véső, az ecset, s a tudomány és művészet egyéb eszközeinek nem ke- vésbbé ellenállhatlan hatalmával biztosítandó újabb ezerév. Ez alatt a félesztendő alatt az idegen nemzetek ajkai is az ezeréves magyar nemzet dicsőségéről zengedeztek, jóakaraté barátaink legnagyobb örömére, s ami nekünk szintén elismerés, ellenségeink legnagyobb irigykedésóre.. Elzarándokoltak hozzánk seregestül távoli országok kiváló férfiai, élvezték világhírű magyar vendégszeretetünket, bámulták korszakos alkotásainkat, s hírül viték a világ minden tája felé, hogy Magyarország nemcsak a Hortobágyból áll, hanem példáéi székes fővárosa világvárosi jelentőséggel bir, s a magyarok nemcsak csikósokból és gulyásokból állanak, --minteddig hivék, — hanem a tudomány és művészet eddig elért zenitjén álló illustris férfiakkal büszkén dicsekedhetünk. Ezek valának kiállításunk meg- fizethetlen, örök becsű, s hatásaiban egyelőre talán ki sem számítható e- redményei kifelé, — most azonban, midőn a miniszteri búcsúzó szóHalottak napján. Ott kint a nagy temetkezőben. A nagy bús nap alkonyán Kisirt szemekkel megy magában Egy gyászruhás leány. A sírokon virág tömérdek; Csupasz csak egynéhány Virágtaian halom felé tart A gyászruhás leány, Virág volt élte : összetépték . . , — Az ember oly silány! — Zokogva térdel anyja sirján A gyász ruhás leánv. Majd hüteleu tőrt üt szivébe: Hő vér fakad nyomán S a sirra dől letört virágként, A gyászruhás leány. Lovas Béla, Tele path ia Irta: Török István. Botond Lajos a sors azon kegyeltjei közé tartozik, kik születésük pillanatában is többek, mint más közönséges halandó egy küzdelmes életpálya alkonyán. Már bölcsője fölött büszkén ragyogott az ősi ozimer, melynek különös fényt kölcsönzött azon körülmény, hogy a család őseit vissza tudja vezetni egész a honfoglalásig, sőt még annál is tovább, mert a nagy őshaza — kutató gróf hiteles bizonysága szerint a Kaukázus tövében egy ős magyar törzs mai napig is e család nevén nevezi magát. — Atyja dúsgazdag földbirtokos, kinek minta hírben álló uradalma és fényes palotái mellett szépen meghúzódik egy vasút igazgatói teljes fizetésű nyugdíj, s mindezekkel éppen nem összeférhetlen az országgyűlési képviselőség sem. Csak természetesnek található tehát, hogy Botond Lajos, alighogy felcseperedett, éppen az imént említett körülményeknél fogva nyitva találta maga előtt a legelőkelőbb szalónok ajtait is, hol csakhamar nemcsak szívesen látott, de dédelgetett vendége volt a társaságoknak a különben is gondosan ápolt külsejű csinos orvosnüvedék. — Mert meg kell jegyeznünk, hogy .Botond Lajos a tudományos egyete n orvosi facultására iratkozott be, de e komoly tudomány iránti ragaszkodása megelégedett a beiratkozás tényével, s stúdiumából egyedül a szivek bonctanával, még pedig különös előszeretettel a női szivek bonctanával foglalkozott behatóan, nem minden siker nélkül. A fess orvosnövendék biztos kézzel végezte veszedelmes operátióit a női sziveken, mert bonckése ahhoz Ámor nyila va- la. Egy operátiója azonban mégis veszedelemmel járt, mert kétélű bonckést talált ahhoz használni s megsebezte vele saját szivét is. — Szóval Botond Lajos halálosan szerelmes lett, a főváros egyik csodált szépségébe, kinek lábaihoz rakta az eddigi hóditó hadjáratok összes fegyvereit, s lemondott mindenről, hogy egyedül és zavartalanúl csak szive vonzalmának, szerelme bálványának élhessen. Valóságos mennyei boldogsággal értek fel azon percek örömei, melyeket egymásért dobogó keblükön töltöttek, s ilyenkor a világért sem feledte volna el Botond Lajos az ég tudja már hanyadik-szor ismételni, hogy mihelyt az alma mater doctori botjára leteszi a hitet, — hittel fogja megpecsételni az Űr oltára előtt ezt a végtelen. szerelmet, — s minden ilyen vallomásra a szép leányzó ógkék szemeiben ragyogó könnycseppek gyöngyöztek. — Történt pedig az időben, hogy az imminensen dühöngő kolera nem kímélte meg pusztításaitól a fővárost sem. Mentett mindenki a ki még másokat menthetett, s'
