Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-05-03 / 1. szám

2 És, még egyszer kérdezzük, a többi testületek, vagy magánosok mit tesz­nek ? A katbolikusok, az izraeliták és a város elemi iskolákat emeltek. Szép dolgok, de váljon olyanok-e, melyek a jövő nemzedékek előtt imponálnak. Pedig olyat kell teremteni. Lássa az a kor, hogy egykor, a második ezer kezdetén mennyire sze­rette a magyar hazáját, egyházát, vá rosát, hogy annak oltárára képes volt ilyen és ilyen áldozatot hozni. És a magánosok mit tesznek? Van e valami nyoma., egyházak­nál kórháznál, iskoláknál, városnál, alapítványoknak vagy bár mi másnak ? Á város elöljárósága tele van az ügy iránti jóakarattal, tervekkel, buz­galommal,'"de mit ér mind ez, ha kö­rülötte unott arcok csoportosulnak s ha az ügyhöz hozzá is szólnak, az olyan szó, mély igyekszik a leikesülönek út­ját elvágni. Nagyobb tervvel nem is mernek elő állani, csak meglehetősen sablonos ünnepély rendezésével és egy szánal­mas 500 írtba kerülő obeliszk felállí­tásával, mely igen alkalmas arra, hogy fölötte a jövő, Halas város mai haza- fiságain könyeket hulasson. És mi mind er nek az oka ?’ tt Nézzen mindenki a tükörbe, be szemébe, é ete tükrébe, leikébe s az okot föltalálja ott. Nem tudunk fölül emelkedni a kicsinyességeken, haszontalan torzsai- j kodásokon, mik megbénítják a külön- j ben lelkesü ni tudó leiket és szülik a lespesedést, a letargikus közönyt. A halasi millenáris dalárda. Aura bizonyos pliőnix madár, mely -saulanos fóltámadasával minduntalan kísért­heti az embert, újra megjelent. De megérezte a közöny, hideg, fagyos •szelet, meg borzongatta tolláit és hirtelen megint visszabujt jó meleg hamvába, a fe- Jedtsbe. Azon pár pillanat alatt mig itt idő ­Az étteremből már ki haliszik a le- jgények duhaj nótája, zsongása, üvegek, po­harak csörgésé Eszti kerülné, de nem képes; nagyon, de nagyon húzza valami. Az ablakok alsó része vastag, vörös iügönynyel van eltakarva. Bent fölül pár pislogó lámpát látni, óriási kavargó dohány füst között. Csak az egyik ablaknál van kis nyilás, ;a melyen a suhancok egész serege leselke­dik. A nyilás fölött összevesznek, hajba kap­nak, a hatalmasabb a gyengébbnek fejét az ablakhoz csapja, mire az összetörve, csöröm­pölve hull alá. A dulakodásnak abban a pillanatban vége s a csintalan csemeték, vi­llogva, robogva, rohannak tova a sötét utcán. A teremben a zaj óriási, az ablak tö­rést nem vette észre senki. Eszti az ablakhoz ér, nem tud kíván­csiságának ellent állani; be kell néznie, be minden áron. A belső ablak nyitva van, a függönyt fölemelheti, meg is teszi, hogy lásson min­dent jól és kényelmesen. Fölösleges: lát ö eleget; többet, mint „a mennyit akart . . . többet, sokkal többet. Az ablak nyílással épen szemközt legény ült, székében hátra dűlve; düledt, duzzadt ajka nedves a bortól, arca vörös, petyhüdt a sok italtól. Oh ! ha csak az lett volna! (Folyt, köv.) zött, közöttünk holmi korcs madarat nem­zett, melyen még most nem tud az ember eligazodni, hogy phőnix-e, fecske-e, fülemile vagy pacsirta. Sdvből óhajtjuk, hogy-e két utóbbivá fejlődjék. Az uj dalárdáról van szó, mely az ez­redéves ünnepélyek alkalmával — ha fela­datának magaslatán áll — hézagot pótol. Kezdetben a régin akart fölépülni: de a régi nem kellett, mint az ócska vasat vissza­dobták a feledés homályába. A Balogh László vezetése alatti dalkör dolgozik kézzel, lábbal lot-fut, lelkesül, nagy áldozatokkal elkövet mindent, hogy célját elérje, hogy az ünnepélyekhez méltóan je­lenhessék meg a nyilvánosság előtt. Vagy szétfoszük, mint a májusi köd, vagy szét­szóródik, mint szétszóródik a tavaszi virág, melyet szét hord az áprilisi rideg szél. Vál­jon lesz-e kitartás ? Az eszme szép és ne­mes. Váljon lesz-e a fán gyümölcs ? mirigydagok s nyíló fekélyek gyakori für­dés után tetemesen javultak. S több esete volt, hol a köszvényes csoutdagok s kinzó csont szaggatások 28° R. meleg fürdők használatával rövid idő alatt enyhültek. Javaltatik továbbá) a verőc-érrendsz.fr- nek rendellenségei, legkivált a máj, és hosz- szas váltólázak után visszamaradt lépdagok ellen. Sikere biztos az idült bőrbajok gyó­gyításánál. Végül női bajoknál legtöbb esetben a fürdést a legszebb siker koronázza/' Különféle betegségek gyógyithatása szempontjából az egyik fürdő szoba ez év­ben is orvosi villamos készülékkel lesz be­rendezve. A kik a múlt évben e készüléket használták a legnagyobb hálával emlékeznek meg gyógyhatásúról. A betegek számára lakásról s mérsé­kelt áru ellátásról, Ízletes ételekről, italok­ról gondoskodik az igaz.gatóság. tökéletes fog'a.d.ó. Tere-fere. Ki hinné ! ... ki hinné . . , mig a ma- gasabu regiokban alusznak, addig a város mozgékonyabb elemei rövid néhány nap alatt századok mulasztásait akarják helyre pótolni . . . Önök nem hiszik ? Hat az újon­nan alakult dalkör mi ? . . . Oly fenséges hangokon döngicsél, hogy hir szerint a ref. egyház biztosíttatni akarja a gymnasiumot összeomlás ellen, mert ama bizonyos dön- gicsélő hangocskákhoz képest a jerikoi trom­biták valóságos ártatlan cukor sípok. Azt hiszik önök, hogy ez minden ? Hát a bi­cikli klub kutya f Azt önök bizonyosan nem t idják, hogy a civilizáció hőmérője a szap­panon kívül kerékpár. A mely országban megjelenik, tért foglal, az a hely el van ismerve a többi nyugati, századvégi tarto­mányok társaságába. Es mily dicső nevet választott magának : Szúnyog klub . . . Dicsőnek dicső, de nem elég találó^ Mi ajánljuk maradjon meg a régi jó. »Örült köszörűsök« klubja cim mellett. Ez még semmi. Társaságunk egyik előkelő tagja látott valahol valakit lovagolni, és hallott valamit az angol királynénak azon fejedelmi kedvteléséről, hogy kocsija elé 4 fehér öszvért fogat s úgy huzatja magát le és fel parkjaiban. Előkelőnk megirigyelte ezeu szórakozást s utána nézett, hátha ö is szerezhetne ilyuevü állatokat. Talált is, de csak egyet és csak is olyat, melyből a ne­mesebb vér hiányzik s melynek legkedvesebb dalszövege az a b c kilencedik és első be­tűje. Ezentúl, mint a rósz nyelvek beszélik a nagy vendéglőbe ezen a disz állaton fog megjelenni — sörözni. Hogy pálmákkal fo­gadják-e az már más kérdés. Aztán még mondja valaki, hogy Halas nem halad. X. X. A Sóstóról­A ,,Sóstó“ gyógy fürdő a helybeli első zenekar közreműködése mellett f. hó 3-án ünnepélyesen lesz megnyitva. A fürdő azon­ban már i-e óta a közönség rendelkezé­sére áll. A Sóstó, minden csinosssága mellett sem lukszus fürdő, hauem valódi gyógyfürdő, melyet ha nem volna, nagy áldozatok árán kellene megteremteni. Boldogult dr. Molnár István tudós vá­rosi főorvos véleménye és leírása szerint ; „a sóstó gyógyhatásáról maga a sziktarta­lom kezeskedik s bizonyságok mindazok az élő tanúk, kik a Sóstó folytonos használa­tának köszönhetik egyedül egészségi jólé­tüket.“ 25 évi orvosi gyakorlatra hivatkozva mondja: „Kiválólag használ a savós hár­tyák heveny, de legkivált idült lobos bán- talmai ellen, milyenek a csuz, rheuma és a köszvény-arthritis. A lobos bántalmak be­folyása után visszamaradt kiizzadmányok izdagok s izmerevek ellen. A görvélykóros (Grand Hotel Royal.1 Igenis fogadó és sem nem szálló, j (ami a herbérgnek magyar neve) sem i nem szálloda, amely istentelen alkotásért fa csinálója megérdemelné, hogy Simonyi Zsigmondék oda guzsolják egy jó kemény szótőhöz és nyelvgyökökkel ép magyarrá korbácsolják. És igenis tökéletes fogadó. Legvérengzőbb harcaimat mindig a budapesti vendéglő ellen folytattam. Akár mint szükebb restaurant, akár mint tágabb hotel, ugyancsak bolygatta a véremet s I bolygatja még maiglan. Mert ki bírta még azt a levet, amely­ben minálunk a 4 párolt marhapeesenyét, vagy a güzbensültet- betalálják, a kenyé­rével kimártogatni ? Pedig a lé adja meg az ételnek igazi lel két, mint ád a képnek életet a lazur. A „sauee“ jelében hódit a francia konyha, az a mártás, mily itthon megbomlott zsírjával, vajsavas kozmájával a fenekéig rendit meg minden becsületes ! gyomrot. S ki tett még látogatást budapesti fogadóban, hogy amíg a folyósón végig­ment, konyhán egymásba szűrődő szagok ne üldözték volna? Hiszen egyenkint jól­eső ingerrel vannak azok ránk; de össze­verődve pokolin büzőlnek. Milyen anda­lító a cis-mol kék hangzata s milyen lel­kesítő a d-dur piros akkordja! Hanem tessék egyszere ütni meg a kettőt zongo- 1 rán! KócbóJ van sodorva annak az ideg- I zete, amely erre az attentátumra görcsö­sen össze nem rándul. Hát még amidőn je bűzök hegyére a mosókonyhából fölá- 1 radó moslékáram kerekedik, hogy körü­lötte, megülepedése után, mint valami ve­szett orgonapont körül kavarogjon, e bű­zök émelyítő tánca. De, ha panaszaimból még nem ér­tettek, értsenek meg dicséretemből. Van­nak eszményi kriminalisták, akik, hogy megjavítsák a világot, nem a bűnös meg- lenyitését, de a jónak magjutalmazását követelik s ettől reméllik az emberiség j megváltását. Nem szidok hát, hanem zengek. * Mint kisértem örvendő szívvel az Andrássy-uttá nemesült hajdani Sugár-utat az első csákány-sujtástól eladdig, midőn az utolsó fakockát ékelték bele az ő város­erdei végébe; azonképen jelen voltam ^ a Körút nagy félivének is a megszületésén. És valahányszor végigsétáltam e két pom­pás utcaszeren, eltűnődtem a budapesti vállalkozás élhetetlenségén, hogy nem tu­dott ide fogadót építeni, még pedig olyat, amely nyugati értelemben viselhesse mél­tóan ezt a nevet. S im, a Körúton a leg­rövidebb idő alatt kettő is keletkezett. Az én kedvemre való azonban csak egy­Szeratem a lombos fát — s vallj’ ki ne szeretné ? — s minden levele, minden lesodorja az őszi szél, drága helottam né­kem. S midőn a jó minapában látom, kel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom