Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-05-03 / 1. szám
I. évfolyam. I. szám. 1896. vasárnap, május 3. TAKSADALMI HETI LAP. Előfizetési ár: Egész évre ......................................8 kor. Felévre.................................................4* 3 hóra . . '.......................................2 » Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos XDéfestx^I Árpád.. Társszerkesztő rSafáry Gyula. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Halason, Nádor utca Babó-féle házban. Előfizetési felhívás. Közóhajnak vélünk eleget tenni akkor, midőn e lap első számát nyilvánosság elé bocsátjuk. Annyi felöli és annyi féle, a lap hiányát emlegető hang vetődött füleinkhez, annyi megbeszélésre való eszme gyűlt e hazánk s igy városaink történetében is korszakot [alkotó évben halomra, hogy szükségesnek találtuk azok érdekében sorompóba lépni, küzdeni, dolgozni városainkért, hazánkért. S igy részünkről a lap megindításával kötelességet vélünk teljesíteni. A lapnak első sorban a közöntt ség veszi hasznát. О tájékozódik abból az események felől, ő okul, ö tanul, ennélfogva jutalmát el is nyeri. A mienk a gond, a munka, a fáradság s jutalmul mit kérünk mást egyebet, mint érdeklődést. Nyújtjuk e sorokat úgy, a mint nyújthatjuk, tehetségünk és erőnkhöz mérten. Programmot nem szabunk, hisz az irányt a közönség néhány szám után úgy is megismeri. Sétatéren. A »Korunk« részére irta: Pásztor J. Üldögélek sétatéren Lombos fák árnyában, Körülöttem gyermeksereg Játszadoz gondtalan. Nevetgélnek, futkároznak, Mindennek van dolga ; Abroncs gurul, pityke perdül Messze száll a lapda. Eszembe jut ifjúságom Szép reményim álma Eszembe jut, s most mi vagyok Reményimnek romja. Miért édesebb м legt! eeékja í — A »Korunk« eredeti ’tárcája. —‘ Az az Eszti úgy viselte magát a lakodalmán, hogy akárki, akár mit is niond, de Diz isten nem illett. Minek ment férjhez?! Azt mondja : a szülei kényszeritették rá. Kérjük fogadja a közönség a lapot szives jóakarattal. * A „Halas és Kis-kőrös“ előfizetési ára: három hónapra 2 korona, hat hónapra 4 korona, egész évre 8 korona. Egyeszám ára 20 fillér. Mutatvány számokat, óhajra készséggel küld a kiadó hivatal. Hirdetések a kiadó hivatalnak küldendők. Halas és a millenium. Minden felől harsona hangok hirdetik a nagy idő elérkeztet. A Te-De- um-ok lelkesült hangját vissza veri a hármas hegy, le egészen az Adriáig, a Hargita pedig vissza kiáltja a ho~ zsanát át a Tiszán, át a Dunán Dé. vényig. Mindenütt lelkesültség ül arcon szivén, örömköny gyűl szemekben az ezeredik év elérkeztére. (Bek.) Az ország nagy áldozatokat hoz a jubileum emlékezetessé tételére. 0 felsége a király fejedelmi kíséretével megnyitja a kiállítást. Megyék, városok, faluk, testületek, egyletek, magánosok versenyezDe ha mír egyszer rászánta magát, gondolja meg s i.e legyen olyan, hogy öt az egész város nevesse. Mi kifogása van az ura ellen ? Nem elég gazdag ? Nincs-e földje, háza, szőlője ? Nem elég csinos ? Azt se mondhatja ? Vagy nem elég jó ? . . . Azt se . . . azt se. Hát mi az ördög lelte ? Nem eszik, nem mulat, a fejét sem akarja bekötni, éjfélkor mennyasszony táncot sem jár; aztán mikor a kocsira akarják föltenni sir, jajgat, kiabál, hogy ö nem megy, nem akar menni. Pedig hát mehetne is, akarhatna is, még pedig nagyon; hiszen még a sótartó sem dűlt föl vacsora alatt, gyűrűje sem pattant el, fátyola sem akadt meg sehol mikor esküdni mentek, üres dézsával sem találkoztak az utón. No jól van, ilyes dolog megtörténhet mással is ; de ha már egyszer elvitték, az ura fejére ne hozzon szégyent. Azóta mindig sir, jajgat, hogy : ö haza megy, hogy: ő inkább meghal, hogy : ő inkább ezt teszi, azt teszi. Már illik-e ez ? Három nap telt el igy. Az áldott jó ura már azt .sem tudta,, hogy mit csináljon. Pedig úgy szerette úgy dédelgette azt a formás asszonykát, mintha csak üveg pohár lett volna. Negyedik napon aztán úgy összepö- röltek, hogy Pali bosszúságában subáját hátára vetette s a fiatal rakoncátlan menyecsnek, hogy ki-ki tehetsége és módja, szerint maradandó emléket állitson az utó kornak. Itt alapítványokat tesznek, ott1, szobrot állitanak, város részeket alakítanak át, fákat ültetnek stb. stbí Nincs nap, hogy a lapok ne jeleznék,, ma itt és itt ezt és ezt tették. És mi mit teszünk ? Egyedül a reform, egyház az, mely egyháza, hazája és városa iránti kötelességét teljesítette. Óriási, mondhatni erejét felülmúló erővel fölépítette a gymnasiumot, és elmondhatjuk, hogy aránylag, az országban, vidéki városban ennél szebb ennél nagyobb emlék alig emeltetett. Hogy, hogy épült fel, milyen küzdelemmel, harccal az mind mellékes. Századok mennek, századok jönnek s váljon akkor törődnek-e azzal, mily fáradsággal kelt ki az épület a földből, hogy Péter és Pál megfizette-& egyházi adóját vagy nem; és bizonyosan senki sem fogja kutatni a moly ette, avas jegyzőkönyvekbeni viszálykodások folyamát. De tudni fogja, hogy az épületet mikor és kik építették, hogy azt az egyház, a haza, a város dicsőségére emelték. két ott hagyta a faképnél. Elment a szomszédoknak panaszkodni. És a menyecske ? ... Hát bizony bánta is ö, ha többé soha vissza se jő az az utálatos . . . Csak ezt várta, csak ezt leste, hogy ne legyen mind g nyomában. Kis kendőt kap a fejére, nagyot a hátára, meg se igazítja úgy se látja senki. Csak olyan sötét ne volna. Jaj ! még vasárnap is van. Ilyenkor sokan járnak, kutya is any- nyi csatangol az utcán. Már rátette kezét a kilincsre, midőn hirtelen visszafordult s л konyha ajtó mellől a kutya, malac kergető botot kezébe vette. Gyorsan nesztelenül siklik át a kiskapun, szapora léptekkel halad az alsó város feié, arra a merre az öregek laknak . . . Valami hang üti meg a fülét. Valahol trombita szól.. . Igaz a nagykocsmában bál van, a lámpa is ki van aggatva. Az ö apja nem engedte soha, hogy ilyen mulatságba menjen. Olyan családbeli lány, mint a milyen ő nem jár oda. A korcsmát most is kikerülné messzire, de valami úgy huzza, vonzza s az a nóta is oly ismerős. Kinek szeretője, kinek szeretője Hej ! de nagyon csalfa . . . És mind közelebb, közelebb ért a kocsmához. S’P # «Q © eb dm mh M «ЙМ
