Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-29 / 13. szám
talanul oda, a hova való. Apage satanas! Hála Istennek, jó keresztyének vagyunk. Legvégül fölállott a főorvos, és rövid de jelentős mondókában beszámolt az egészségügyi állapotról meg arról, hogy milyen szépen halad a szembetegek gyógyítása. (A hályog kezd a szemekről leesni.) Hála Istennek, egészségesek vagyunk! Mehetünk ünnepelni. * A közgyűlésen ezek történtek: Dr. Tóth Kálmán polgármester jelenti, hogy Mészöly István a tanácsnoki állásra való megválasztatását nem fogadta el. Továbbá bejelenti, hogy Berki Antal tiszti ügyész egy beadványt intézett a tanácshoz ama 800 frtos alapítványa ügyében, melyet tiszti ügyészi fizetéséből 1888-ban tett. Akkor ugyanis az alapítvány czéljául az adományozó azt tűzte ki, hogy tanyai iskolás gyermekek részére építendő bentlakásokra fordittassók. Miután azonban az újabb intézkedések folytán e bentlakások eszméje végleg elejteíett, kéri, hogy az eredetileg is iskolai czélokra szánt összeg a gimnázium-épités javára adassák. A tanács a kérelmet méltányosnak találván, az összeget a mondott czólra való fordítás végett az adományozónak átadatni határozta. — A közgyűlés e jelentést tudomásul veszi. (Lapunk más helyén találják olvasóink, hogy ez összeg a tiszti ügyész által 1000 frtra kiegészíttetvén, rendeltetésére lett juttatva.) A számadások mind simán lepörögtek. Pölereszthetők bátran a megyéhez. — A kór- házpénztár számadásánál felszóllaltak többen, hogy nagy összegek hevernek benne gyümölcs- telenül, e bajon segíteni kellene. Vári Szabó István indítványára, melyet Schilling Ede is pártolt, azt határozta a közgyűlés, hogy a jövőben utalványozandó kölcsönöknél feljogosittatik a tanács a kamatlábat belátása szerint 8% és 6% határain belül megállapítani. A régi temető ügye. Dr. Tóth polgármester előterjeszti, hogy a régi temető-terület tulajdona iránt a város és az egyház között tudvalevőleg folyamatban van a telekkönyv kiigazítási per. E perben a járásbíróság május 4-ikére tárgyalást tűzött ki az egyesség megkísérlése végett. Ez intézkedés folytán Berki Antal tiszti ügyész jelentést adott be a városhoz, melyben kifejti, hogy mivel az egyház a peres területen építkezni kezd, egyes- séggel a per csakis úgy lenne befejezhető, ha a város eddig vitatott igényeiről lemond. Minthogy ő saját felelősségére ily kijelentést a perben nem tehet, utasítást kór arra nézve, hogy milyen magatartást kövessen a május 4-ikóre kitűzött tárgyaláson. Márczius 29.___________________ törökösitésnek, vagy emberrablásnak négyféle módját tudjuk meg Thúry Páltól, ki a XVI. században rektor volt Tolnán. Ez írja, hogy egyszer egy evangélikus paphoz nehány török állított be vendégnek s tréfából a pap kalapját próbálgatták fejükre. A pap is utánozta példájukat s föltette fejére az egyik török turbánját, — de aztán kénytelen is volt ám mohammedánná lenni. Szintén ez volt a sorsa annak is, a ki köszönt a töröknek. Ha valamelyik töröknek megtetszett egy magyar leány, a kádi (biró) elébe ment s eskiidözött, hogy megöli magát, ha a leányt nem adják hozzá. A kádi természetesen neki Ítélte a leányt. Hasonlóképen Ítélt a bölcs kádi akkor is, ha valamelyik leány, vagy özvegy asszony almát fogadott el a töröktől. De legérdekesebb példája a török ravaszságnak Arszlán pasa, budai helytartó viselt dolgainak egy epizódja, melyre most, hogy a török historikusoknak magyarra fordításával foglalkozom, egyik török Írónál bukkantam. Ez a török történetíró Pecsevi, a ki nevét onnan nyerte, hogy Pécsett, Baranyamegyében született, mint maga is mondja; s ha nem magyar születésű volt is, de jól tudott latinul és magyarul; mert úgy a korabeli, mint a régebbi magyar írók munkáiból több részt lefordított törökre (igy. pl. a mohácsi ütközet leírását) s használ a könyvében olyan magyar szókat, a milyeneket a többi török historikusok munkáiban nem találhatunk, pl. nemes, zsoldos, székely, körösztös katona, n á d oris p á n stb. Ez a pécsi születésű török iró tehát KUN-HALAS. Erre Dr. Babó Mihály a következő beszédet mondotta: Tisztelt közgyűlés! Tiszti ügyész ur felolvasott jelentéséből móltóztatott értesülni, hogy a város és ref. egyház között régi temetőre vonatkozólag folyamatban lévő telekkönyvi kiigazítási perben a kir. járásbíróság május 4-ikére egyességi tárgyalást tűzött ki, s tiszti ügyész ur mint a felperes város ügyvédje, arra nézve kér utasítást, hogy az egyesség kérdésében város részéről minő álláspontot foglaljon el. Móltóztatott továbbá a tisztelt képviselő-testület elnöklő polgármester ur előterjesztéséből tudomást venni arról, hogy a városi tanács megkeresése következtében ref. egyház tanács szintén felolvasott átiratában határozottan kinyilvánítja, miszerint a főgimnáziumot a pertárgyát képező régi temető területén akarja felépíteni, aminthogy ezen körülmény már különben is köztudomásúvá vált városunkban: ennek folytán a per további folytatása ok- és czélszerűségének kérdése nyomul előtérbe akkor, midőn a város további magatartására nézve a tek. közgyűlés határoz. Tekintetes képviselő-testület! Engem az ügy ily állásában nem a jog és igazság szigorú követelménye, hanem a mindnyájunk közös érdekét képező kulturczél minél sikeresebb elérése előmozdításának erkölcsi kötelessógórzete befolyásol akkor, midőn indítványozni bátor vagyok, hogy: a város a régi temetőre nézve támasztott joga és igényéről lemondását határozatiig kijelentvén, a per ily értelemben és egyesség czimón leendő letételére tiszti ügyész ur hatalmaztassék fel; önként értetvén, hogy a perköltség kölcsönösen kiegyenlitettnek lesz tekintendő. Uraim! Képviselőtársak ! Ha visszatekintünk a múltra, őseink tevékenységének egyik fénypontjaként tűnik fel amaz áldozatkészség, melyet a közművelődés érdekében minden időben kifejtettek, jött légyen a nevelésügyi mozgalom akár egyik, akár másik hitfelekezet köréből; lehetsóges-e, hogy most, mi következetlenek legyünk boldogult elődeinkhez? Nem! Többször hallottam e teremben ép úgy, mint más helyen tartott ülésekben hangoztatni, hogy mi „dicső elődeinknek méltó utódai akarunk lenni“; —- itt az első alkalom szavaink férfias beváltására, és én megvagyok győződve, hogy adott ígéretünket meg is valósítjuk, s szükségtelennek tartom a bővebb indokolást, csupán azon körülmény felemlitósére szorítkozom, hogy: a régi temető azon területére nézve, melyet a ref. egyház legfelsőbb Ítélet alapján a képviselő-testület tudomásával vett birtokba, már 1846. márczius 24-én az akkori kerületi főkapitány elnöklete alatt tartott ülésében kimondta a városi tanács, hogy templom vagy iskola építés esetén a felett a ref. a következő történetet beszéli el a budai pasáról, mely hű fordításban igy hangzik: Egy napon a győzedelmes padisah parancsa ünnepet rendelt el a birodalomban. A közterek és bazárok szokás szerint fel valának díszítve és mindenki mulatott s dobzódott tőle telhető módon. A kiilönczködő pasa keresztiil- kasul barangolta a várat. A köztér közepén levő nagy mecset közelében, egy szemétdombon egy szegónyember májat sütött, a mint azonban a pasa közeledését észre vette, a májat ott hagyva ijedten eltávozott. A pasa oda érkezvén, megszemléli a helyet és igy szól: „Milyen szép pihenő és mulató hely ez itten“ s leül a máj mellé; azután megparancsolja kíséretének, hogy a máj gazdáját okvetetleniil kerítsék elő. Azt, a ki szegény keresztyén napszámos volt, csakugyan elébe hozzák; a pasa nyájas és hízelgő szavakkal maga mellé ülteti s elkezd vele mulatni. Mjkor már félig ittas volt és egészen neki hevült, fölkelt helyéről és amannak elébe állván, igy szólt: — A levendek*) közt az a szokás, hogy ilyen együtt mulatás alkalmid szolgál valami kérésre. Mindenek előtt bocsáss meg nekem, hogy ilyen embert megzavartam és tolakodó voltam. A szegény gyaur mit mondhatott volna mást, mint azt, hogy megbocsát. Kevés idő múlva a pasa ismét úgy tett mint előbb: — Kérlek, fogadj el engem testvérednek. Mit szólhatott volna erre a szegény gyaur? Ujjaikat megvágták, egymás vérét lenyalták és *) Önkénytes csapatok a török hadseregben. 1891 egyház tulajdonosként rendelkezhet, s mint előterjesztve volt, most oda a főiskola fog építtetni, tehát minden egyebet mellőzve, a hivatkozott végzés folytán erkölcsi kötelességünk megengedni, hogy az egyház e tekintetben biztosított jogát akadálytalanul érvényesíthesse. Egyébiránt ki merné tagadni, hogy a főiskola építése úgy a város, mint ennek minden rendű és rangú lakosságának érdekében áll, s igy annak mint az oktatás czólja egyik főeszkö zenek létrehozásában mindnyájunknak közreműködni hazafias kötelességünk úgy a múlt, mint a jelen és jövő szempontjából is. A múltért kötelességünk őseink emléke iránti tisztelet és kegyeletnél fogva, — a jelenért kötelességünk saját becsületünk érdekében ; — a jövőért pedig kötelességünk, mert szellemi és anyagi érdekeink csak iskolázott, értelmes polgárság létezése esetén valósítható meg teljes mérvben, s mert jövő nemzedékről gondoskodni a jelennek nemes feladata. Tisztelt közgyűlés! Ajánlom indítványomat szives elfogadásra, mert annnak csak örülhetünk, hogy a főishola a régi temetőre épül, mivel meggyőződésein az, hogy ott porladozó őseinknek maradandóbb emléket nem állíthatunk, mintha hamvaik fölött épületet emelünk a tudománynak, s e tekintetből megadjuk a lehetőségei arra, hogy az egyház ez iránybani tiszteletre méltó szándékát megvalósíthatja. (Éljenzés.) A közgyűlés minden további hozzászólás nélkül egyhangúlag hozott határozattal utasítja, tiszti ügyészt, hogy a május 4-ikére kitűzött tárgyaláson a költségek kölcsönös kiegyenlítésének föltétele mellett — a pert a város nevében egyessógileg szüntesse meg. — (E határozatnak a polgármester által történt kihirdetését a közgyűlés általános helyesléssel kísérte.) A mérnök. A polgármester jelenti, hogy az előbbi közgyűlés határozatához képest személyesen járt az államépitészeti hivatalnál ideiglenes mérnök végett, de ott oly szűkében vannak a munkaerőnek, hogy legfőbb öt-hat napra adhatnának embert, a mi pedig annyi, mint semmi. — A pályázó Bezegh Frigyesnek az okiratait átkérte a polgármester az államvasutak igazgatóságától, ezek között kitűnő bizonyítványok vannak eddigi működéséről, de a pályázó által említett zürichi végbizonyítvány nincs köztük. A közgyűlés egyhangúlag megválasztotta Bezegh Frigyest városi mérnökké oly teltétellel, hogy a zürichi végbizonyítványt utólag bemutatni s azt egy év alatt nosztrifikáltatni köteles. Az ellenőr. .Ez állás szervezésének a kérdését az előbbi közgyűlés halasztotta erre a gyűlésre, mely ha■ igy testvérekké lettek. Nem sok idő múlva a pasa ismét fölállt és ezt mondta: — Még egy kérésem van. Én ugyánis m tízül mán vagyok, tehát nem illik, hogy a testvérem gyaur legyen. Ekkor nómi-ajándókot ad az embernek s hogy müzülmánná tegye, orvost hivat s ott helyben végrehajtatja rajta a körülmetélést. Erre megszóllal a katona zenekar s vigadnak és mulatnak tovább. E közben a pasa ismét igy szól: — Még egy utolsó kérésem van, hogy testvérem a kedvemért tánczoljon. A szegény uj müzülinán felkelt s nadrág nélkül, rövid ingben elkezdett tánczolni. Ilyen ravasz módon csalta tőrbe Arszlán pasa a jámbor, rosszat nem sejtő keresztyéneket, a kik már csak akkor vették észre magokat, mikor mohainmedánnokká lettek. Sok keresztyén fejet szerzett szultánja dicsőségére ; de a maga fejére nem tudott eléggé vigyázni, mert azt, a palotai csúfos futásért, 1566-ban leütötték a helyéről. Az említett módon — mint a föntebbi idézetből kitűnik — nem csak Arszlán pasa csinált magyarokból törököket, hanem a prófétának minden igaz hive, a ki rá tudta venni a magyar embert, hogy vele együtt mulasson, vele barátságot kössön, vagy ajándékot fogadjon el tőle. Az akkori időben a török apasztotta a magyarság számát, ma meg egy másik náczió csinálja ezt velünk, — más uton-módon ugyan, de alaposabban is. Thúry József.
