Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-08 / 6. szám
Második évfolyam. 6. szám. Halas, 1891. Február 8. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskol* épület. Megjelen minden vasárnap. TÁBSADALII HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 1 frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 frt. Nyílttéri 3 hasábos petit sor 10 kr. Hoppon! . . — Egy elkésett közgyűlés. — Megindult a héten az országos olvadás és olvadának szépen egymásután a jég, a hó, a regale-ajánlatok és közgyűlések határozatai. Elolvadának és vizzé levének. Érdemes sorra venni, mi minden olvadt el rövid idő alatt Regal e-ország- ban. Legelőbb elolvadt a volt bérlő (és el is párolgott); ekkor kivették a regálét egyedül Hofmeister testvérek, ez is elolvadt. Azután . . . nos azután kezdődtek a város tanácskozásai. (Dum Roma deliberat, Saguntum perit.) Primo: elhatároztatott, hogy 30,000 frtot ád a város, többet egy fityinget sem. Ez elolvadt, mert más többet Ígért egy — fityinggel. Secundo: ajánlottak Hofmeister testvérek ama bizonyos albérletért 18,000 frtot; ez elolvadt, mert a főbérletből nem lett semmi. Tertio: ajánlottak Csefregi István és társai ugyanazon albérletért 18,500 frtot; ez elolvadt, mert elkéstek. — Quarto: megajánlotta a város a m őst c s ü t ö r- t ö к ö n tartott közgyűlésében még azt a — fityinget is, és már azt hitte hogy markában a regale és a fogyasztási adó; — ez is elolvadt, mert a minister nem várta meg a közgyűlés határozatát, hanem — miután 3-ikán nem kapott választ a várostól — megkötötte a szerződést a legtöbbet ígérővel. Most már a nagy olvadás közepette itt áll a város a vízben. amott pedig állanak és a markukba nevetnek Österreicher és Löw — a szárazon. (Csak aztán elvigyék ezt szárazon!) .........Egy kárbaveszett közgyűlés ! Még szerencse, hogy nem hallgattak a képviselők Kuti Szabó Imrére, a ki látván a főjegyző előtt az asztalon könyveket, nagyokat, vastagokat, háromakat, rettentőn kiváncsivá lön belepislantani ezeknek a kebelébe. „Hogy mit tartsanak azok a könyvek“, azt kell megvizsgálni; a múlt időkről való számadásokat! igenis részletesen. Jó, hogy a közgyűlés erre nem mutatott nagy hajlandóságot, mert valószínűleg még most is számítanák azokból a könyvekből, hogy a fogyasztási adókon mennyi haszna is lehet majd . . . Öster- reichernek és Löwnek! Most már aztán lehet igen szép elmélkedéseket megereszteni a fölött, hogy a város e f i a s z к ó j á n а к ki az oka. Persze (mint sok hasonló esetben) oda jutunk, hogy senki. — A minister nem oka, mert ő 3-ikánál hosszabb határidőt nem adhatott, mikor a bérletet 9-ikén át kell adni, és azok az ajánlattevők, kik a „tűzhöz közelebb voltak“, sürgették (teljes joggal) az elhatározást. — A közgyűlés nem oka, mert abban az időben, melyre összehiva lett, elég gyorsan határozott. — A polgármester sem oka, mert ő a maga rizikójára nem mert válaszolni, a közgyűlést pedig 24 órával előbb kibocsátandó meghívókkal kell összehívni; igaz, hogy a minister távirati ajánlata hétfőn érkezett, csütörtökig pedig nem épen 24 óra van, ugyde a polgármester a távirat érkeztekor nem volt itthon. — A polgár- mester helyettese sem oka, mert — mint értesülünk — helyettesítve nem volt senki. Denique (eső után a köpönyeg) azt hiszszűk, hogy annak a 479 írtnak a megajánlását (hisz csak ezen fordult meg a dolog) meg lehetett volna koczkáztatnia a város nevében valakinek; sőt az árveréshez — daczára az i r á s b о 1 i ajánlatnak — fel lehetett volna menni V a laki n e k, nem árverés, hanem körültekintés és a város érdekében intézkedés \ égett; vagy legalább kedden a halasztás kérése végett kellett volna a ministerial személyesen járnia v a 1 а к i- n e k. Mert nemcsak az Íróasztal mellől kormányoztatik a világ. Az ajánlat előnyös volt. ez kétségtelen. A vállalaton lett volna a városnak haszna, ez volt a többség hite és reménye. A haszon lehetővé tette volna a p ó t a d ó к kevesbitését; erre a kínálkozó alkalom el lett szalasztva. De hát amint kifejtettük: nem oka senki. A közgyűlés pláne nem, mert ez megtette kötelességét; habár halva született is. Mindazonáltal krónikás létünkre a m égbolt közgyűlésnek é 1 c t h i v e n itt adjuk a képét. Dr. Tóth Kálmán polgármester megnyitván a gyűlést a napirend előtt jelenti, hogy Pázsit Sándor képviselő meghalt; helyébe póttag lesz behívandó a legtöbb adót fizetők sorából. Ezután előterjeszti polgármester, hogy f. hó 2-ikán a pénzügyminiszter úrtól távirat érkezett, melyben értesíti a várost, hogy a múlt hó 31-ikén megtartott árverésen a kizárólagos ital- mérési jogért (regale) 10979 frtot, a fogyasztási adószedés jogáért 19500 frtot, együttesen 30479 frtot ajánlott egy magántársaság, felhívja tehát a miniszter ur a várost, hogy ha ezen összeget megajánlja, e jogokat átveheti. Felelet küldendő február 3-ikán estig. Dr. Babó Mihály főjegyző felolvassa a távirat szövegét, s hozzáteszi, hogy azonnal fel- terjesztést intézett az elöljáróság a ministerhez, melyben kérik, hogy mivel a tárgy közgyűlés elé terjesztendő, a válaszolás határidejét 5-ikéig hoszabbitsa meg. E felterjesztésre a miniszter ez ideig nem felelt, miből szóló azt következteti, hogy a miniszter ur e közgyűlés határozatát bevárni hajlandó. — Egyszersmind a közgyűlésnek rendelkezésére bocsátja szóló a fogyasztási adóknak a város által történt kezelése idejéből az utolsó 3 év (1887, 1888, 1889) számadási adatait és könyveit; teszi ezt kettős okból: 1) azért, mert a múlt közgyűlésen az állíttatott, hogy számadások nem voltak, 2) azért, hogy ezekből a közgyűlés a szőnyegen levő kérdéshez részletes tájékozást szerezhessen. Dr. Tóth polgármester felolvastatja az előbbi közgyűlés ama határozatát, mely szerint a város e jogokért 30000 frtot ajánlott; s hozzáteszi, hogy most már úgy ez. valamint az ezzel kapcsolatban a Hofmeister testvérek ajánlatára hozott határozat tényleges hatályát vesztette: most már e kérdésben „tabula rasa“ van a közgyűlés előtt, s szabadon határozhat. Csonka B. Ferencz ajánlja, hogy mivel most nyitva a kapu, ragadja meg a város az alkalmat, nehogy azt más csukja be. — Patkós Benő szintén az ajánlat elfogadása mellett szól, mert ő üzleténél fogva sűrűn megfordult a volt bérlő irodájában, s szemtanúja volt annak, hogy milyen óriási zaklatásoknak volt kitéve a lakosság, különösen a polgár-osztály. — K u t i Szabó Imre nem barátja az elfogadásnak addig, inig a múltról a számadásokat nem látja. I) r. Tót h polgármester tájéknzásul közli, hogy a fogyasztási adóból a mostani zárgondnoki kezelés ideje alatt 2500 frt körül volt a bevétel. Tóth János ezekre az adatokra megjegyzi, hogy a fogyasztás jövedelme ezekből nagynak tűnik ugyan ki, de ezekre számítást alapítani nem lehet, mert a pénzügyőri kezelés nem rendes, hanem rendkívüli körülménynek tekintendő. A szőnyegen levő kérdésre nézve a múlt közgyűlésen ő neki is az volt a nézete, hogy czélszerű lesz e jogokat átvenni; de azóta jobban meggondolva a dolgot, arra az eredményre jutott, hogy nem csak nem czélszerű, de egyenesen veszélyes volna a városra ez a vállalat. Meggyőződése, hogy a fogyasztási adókból rendes körülmények között sem lehet 12000 irtot bevenni; de számításba kell venni az esélyeket is, melyeknek a bortermelés ki van téve; lehetnek csapásos esztendők, — a vesszők nem jók; — rossz termés esetén, honnan fizetnék a nagy összeget? — Az előbbi közgyűlésen indokolta, hogy a vállalatnak amaz a része, melyért 18000 frt igórtetett, nincs annyira kitéve az esélyeknek ; sőt ha rósz a termés, a korcsmái fogyasztás még többet jövedelmez. — A zaklatásokra nézve megjegyzi, hogy rendesen kell bánni a dologgal, s nem lesznek kellemetlenségek. Szóló nem tanácsolja a minister ajánlatának elfogadását; most már az esetben sem, ha 30000 írtért adná. — О hajlandó átengedni a dolgot más vállalkozónak; de ez esetben elvárja a hatóságtól, hogy a nép érdekét a bérlővel szemben megvé- delmezze. Schilling Ede kijelenti, hogy ő most is az, a ki a múltkor volt. О akkor is megmondta, hogy saját személyére nézve a most véget ért rendszer ellen sem volt kifogása; azonban a nagy közönségnek a kellemetlenségektől való megszabadítása érdekében hajlandó belemenni a vállalatba. Mészöly István szerint nem az a kérdés, hogy zaklatásnak vagyunk-e kitéve, ragy nem, ha pénzről van szó, hanem az, hogy fedezni birjuk-e az ajánlati összeget és miből. — A polgármester ur által előterjesztett adatokból nagynak látszik a bevétel; vegyük tehát maximumnak és mondjuk, hogy befolyik havonként 2500 frt. — Most ezzel szemben nézzük, menynyit kellene bevenni. Ha megváltási rendszer szerint kezeltetik is, mindenki meg nem váltja,
