Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-07 / 23. szám

Junius 7.

találni, azok a város által tényleg használtattak is, miről úgy a városi leltárak, mint a régebbi polgármesteri jelentések és számadásokból bárki meggyőződést szerezhet, de ezen történetnek még élő tanúi is vannak, a kik a fentebb leirt munkálatokban részt vettek.

Ezek a földek összevéve nem csekély értéket képviseltek, a községi törvény szerint pedig az ingatlanok elidegenítése törvényhatósági jóváhagyás és megerősítéssel történhetett, — hogy a város mikor idegenítette ezeket vissza a közbirtokosság tulajdonába, s a közgyűlés mikor rendelte ezeket a városi leltárból kitöröltetni én nem tudom, mert újabb időben a városházánál az ilyen dolgok irányomban hivatalos titkot képeztek.

Csak még egy mozzanatára emlékezem ezen dolognak. Nehány évvel ezelőtt egy költségvetés tárgyalás alkalmával ugyancsak Sándor Imre ügyvéd ur az iránt tett kérdést az akkori polgármester úrhoz, hogy azok a határban levő kimaradott földek jövedelmei, melyek azelőtt a költségvetésben felvéve voltak, miért nincsenek felvéve az illető bevételi rovatokban? mely kérdésre az akkori polgármester ur szóról szóra ezt válaszolta: „azok a kérdett földjövedelmek azért nincsenek a költségvetésbe felvéve, mert magok azok a földek a közbirtokosság tulajdonai, s azok a közbirtokosságra is vannak telekkönyvezve.“

Ezen felelet elég illetékes helyről tétetett, mégis most évek múlva az derül ki, hogy azon földek mai napig is a város nevére vannak telek könyvezve, hogy mikép változhatik meg ezek jogi természete, az engem nem érdekel, nem is azért mondtam el a fentieket, mintha talán valakit tanítani akarnék vagy hogy irói diesősségre vágyakoznám, hanem mert nekem egy időben ezen dolgokkal foglalkoznom kellett, ezeket ón igy ismertem fel, s most, hogy ezen kérdés ilyen alakban felvettetett, voltam bátor a fentieket elmondani. Tisztelettel

Gyenizse Antal. ügyvéd.

Köszönjük e jóakarata felvilágosítást, — de most is csak annyit tudunk, mint a múltkor, Felszólaló ur megerősíti, liogy azok a földek a közbirtokosság tulajdonát képezték, s hogy a helyszínelés alkalmával Írattak a város nevére. — Hogy ez a város nevére történt helyszínelés jogos volt-e s a tulajdonos közbirtokosság hozzájárulásával tértént-e, ez a punctum saliens. A közbirtokosság részéről a város telekjegyzőkönyvét alá nem irta senki, ez az egy bizonyos, a hozzájárulás formalis része tehát hiányzik. — Abban meg épen lényegesen téved felszólaló ur, hogy azok a földek, mivel föl nem osztattak, inatlan dolgokká váltak; — sőt épen mivel sem föl nem osztattak, sem — miként Fehértó — a városra világosan fomászerint át nem Hibáztattak: azért maradtak meg a közbirtokosság tulajdonában.

Egyébiránt az interpellációra csütörtökön adandó válasz alkalmával lesz módja a közgyűlésnek e kérdést megoldani, s akár a közbirtokosság, akár a város derül ki tulajdonosnak, mi örülni fogunk, hogy a fölvetett kérdés az ügyet valahára tisztázza.

A hivatalos órák.

A városi tanács kedden egy határozattal lepte meg a világot, mely bizonyára sokféle megjegyzésre fog okot adni a lakosság minden rétegében.

A határozat indokaival együtt ilyenformán hangzik:

A hivatalos órák junius, Julius és augusztus hónapok köznapjaira d. e. 7 órától d. u. 1 óráig terjedő tartamban állapíttatnak meg. — Vasárnapra a 8-tól 10 óráig tartó hivatalos idő fentartatik. — Kivétetik továbbá a rendőrség, hol az eddigi hivatalos órák maradnak.

Indokok: „A tett intézkedés a lakosság érdekében megállapítandó volt, mert kétségtelen, hogy a nyári hónapokban mezei munkával foglalkozó közönségünk a hatóság intézkedéséi személyes közbejövetellel nagyon kis mértékben veszi igénybe önakaratából, s különösen jelentkezéseivel főképen a délelőtti órákra szorítkozik úgy annyira, hogy — leszámítva a rendőri természetű ügyeket — e hónapokban délután a tisztviselőnek hivatalban léte az ügymenet pontossága koczkáztatása nélkül megnyugvással mellőzhető annál is inkább, mert:

a városi tanács felfogása szerint a főtörekvésnek oda kell irányulni, hogy a tisztviselő már reggel a korai órákban a közönség rendelkezésére álljon azért, hogy a jelentkező lakos ügye mielőbb elintézést nyervén, az napi foglalkozása után mehessen, miáltal úgy a magánérdek, mint az általános gazdasági előny is inkább érvényesül ;

KÜN-H ALAS.

továbbá tudatával bir a városi tanács annak, hogy a tisztviselő hivatalos munkálatának pontos teljesítése nem az időhöz-kötöttségben, hanem abban nyer kifejezési, hogy a hivalos teendő kellő idében végezve legyen; s igy a hivatalos óra tulajdonképen nem a tisztviselő rendszabályozása, hanem annak körülírása, hogy mely időtartamra kell a hivatalnoknak a lakosok rendelkezésére állni hivatalos ügyekben;

s végre mert kétségtelen, hogy munkaszaporulat vagy rövid határidőhöz-kötöttsóg esetén az ügybuzgó tisztviselő a megállapított órákon kívül is teljesiti az ügyek feldolgozását a szükség esetén a hivatalos óra is meghosszabbittatni szokott.“

Az indokokat szószerint közöltük, mert épen ezekhez van egy-két szavunk.

Legyünk őszinték. Hisz ez az indokolás diplomatikusnak elég diplomata-módon van megfogalmazva, az igaz; de a diplomata stylusnak épen az őszinteség a leggyöngébb oldala, az is igaz. Minek itt olyan erőltetett egyoldalúsággal azt hangsúlyozni, hogy egyedül és kizárólag a lakosság érdekében történt ez az intézkedés! Vájjon ?!

Nézzük csak mi lesz a dolognak a praktikus eredménye. Az, hogy a hivatalnokok a nyári hónapokben a keserves délutáni szobafogság alól felszabadulnak. Nohát ez a hivatalnokok egészségének igen üdvös s mi a magunk részéről épen ebből a szempontból látjuk szívesen a reformot. S a tanácsi határozatnak sem ártott volna, ha ezt a főindokot legalább egy szóval megemlíti a helyett, hogy a „közönség érdekének“ kurta és, lyukas köpenyegébe takarja az egészet.

Hisz jól tudják azt épen a tanácsbeli urak, hogy a közönséggel való érintkezés csak az egyik fele a hivatalos munkának, s a délutáni órákban eddig sem sokat aggattak ott a felek, ha csak a szerződő felek nem

Azért hát legyünk őszinték és legyen a közönséggel szemben annyi bátorságunk, hogy a hivatalnokok érdekét is merjük előtte az újítás egyik indoka gyanánt hangsúlyozni.

Ezzel a nehány megjegyzéssel mi is őszintén üdvözöljük a határozatot.

HÍREK.

— Közgyűlés. A héten csütörtökön a képviselő-testület a tanyai iskolák vétele ügyében ülést tart, melynek azonban ezen kivid felette érdekes és fontos tárgyai lesznek. Ugyanis ezen ülésen felel a polgármester a tagosításkor к i m a r a d t földe к ügyében Sándor Imre ügyvéd által hozzáintézett interpellációra; — előterjesztetik az alispán végzése, melyben az ellenőri állás szervezésére utasittatik a város és pedig oly kijelentéssel, hogy a késedelemből származható hátrány és kárért a városi tanács és képviselő-testület személyi és vagyoni felelőssége kimondatván, a határozat a júliusi megyei közgyűlésre felterjesztetik; ugyancsak napirendre tűzetik ki a szabályrendelet, mivel az alispán utasította a polgármestert, hogy legfeljebb В hó alatt a szabályrendeletet okvetlen bemutassa.

— A giimiúzium-épités javára e héten a következők küldték adományaikat a ref. egyház gondnokságához:

Kirchner Dániel Losonczról 10 írt.

Halasi Takarékpénztár 300 ,,

Mészöly Gáspár főgymu. tanár

Nagy-Kőrösről 50 „

összesen 360 frt — kr.

A múlt heti kimutatás 9339 frt 34 kr.

Az eddigi ajánlatok összege 9699 frt 34 kr.

Simon Mihály 2000 drb téglának ingyen behozatalát ajánlotta fel.

— Tüzeset. Szerdán déii 12 órakor tiizfeesken- dők robogtak végig a nagy utezán az alsó város felé; Id. Kmeth Sándor VI. tizedbeli szélmalmának az udvarán egy ól gyuladt ki s leégett.

— „Pásztor ember nótája.“ -Józsa Antalnak lapunk tározójában megjelent ily czimü költeményéhez K. Papp Mihály zenetanár igen, sikerült, dallamos zenét irt zongorára. Zenekedvelők ingyen megkaphatják kiadó- hivatalunkban

— Juniális és záriinnepély. Mához egy hétre párjával is lesz a látványosság. Az egyiket, a juniálist az iparos műkedvelők egylete rendezi a Sóstón, az épülendő főgimná1891.

zium javára. Lesz futó verseny, zsák-futás, suly- dobás, végül este nagy élőkép a tavon. Kirándulás d. u. 3 órakor. — Ugyanakkor tartja a gimnázium ifjúsága is évzáró-ünnepélyét, a szokásos zene- ének- és szavalat-produkciókkal. Szavalásra ki vannak szemelve: A fogoly lengyel Csengéitől, Pán halála Revickylől, Simon Judit Kiss Józseftől, A munkácsi rab Jókaitól, A pusztán Tompától és Az obsitos Garay-tól. Ez utóbbit Komis Gyula szavalja. — Az ünnepély 3 órakor kezdődik.

— A nagy lutri. . . . Mondom uraim, még igy soh’ sem jártam. Volt ugyan rá eset konviktus-főfelügyelői közpályámon, hogy a kifőző le akart főzni, de ilyen pipa még nem esett meg rajtam. És mindennek az az oka, hogy nagyon szeretem a bajnárt. Ez, kérem, a gyönge oldalam. Es mivel egy kalapos szomszédom feleségének kitűnő zamatu bajnárja szokott lenni, csakhamar igen jő barátságba léptem a kalapos családdal s a jó viszonyt az édes bajnál' évről evve erősebbre fűzte. — Nos tehát, ez a kalapos barátom lelkendezve rohan hozzám a héten: „Szomszéd ur megtesz-e nekem egy szivességet ?“ — „Hogyne, akár kettőt is, mi lesz?“ — „Képzelje szomszéd ur, 80,000 pengőt nyertem ötödmagammal egy sorsjegyen ezelőtt két évvel...“ — „Mit! 80,000 pengőt: vesszett teringette! és már két esztendeje?“ — „Két álló esztendeje, hogy dusgazdag ember vagyok, és nem tudok felőle! hár nem méreg ez? két esztendőt elveszít az ember az életéből. A dolog igy történt, mondja az én kalaposom ; — beállit hozzám egy lutri-vigéez és kinálja a sorsjegyeit. Mondom kell a fenének, hisz van nekem már, elég ha azon nem nyerek. Azt mondja, mutassam, milyen van. Megmutatom neki azt a régi török sorsjegyet, melyet öten vettünk közösen. Az én vigéczem összecsapja a végtagjait és azt mondja, hogy : tyü! ez a sorsjegy már két esztendeje megcsinálta a haiiptreffert, 80,000 pengőre. Nem akartam hinni. De ő rögtön 10,000 pengőt Ígért a sorsjegyért. Kezdtem hinni. Elizentem a társakért és hogy a vigécz felvilágosítását megháláljuk, mindjárt vettünk tőle egy rakás papirost részletfizetésre és csaptunk egy helyes murit a Koronában az 5 tiszteletére. Azután kiküldtiink magunkból egy bizottságot a pénz felvételére ; én is a bizottságban vagyok, de tetszik tudni, a szomszéd ur mint oskolás ember, ott Pesten talán jobban értene az ilyen dologban való eljáráshoz, arra kérném meg tehát, hogy én helyettem menne fel a deputáczióval.“ — „Szívesen, barátom, szívesen.“ — És úgy lett. Felutaztam Pestre;, vezettem a depntácziót, engem meg vezetett a vigéez. Egy nagy ház előtt megállt a Dorottya-utezában és azt mondja, ez az a Bank, várjunk rá egy perezig az átellenben levő kávéházban, mig ő megnézi, hogy az igazgató a hivatalban van-e, mert ezt a dolgot csak az igazgatóval lehet elintézni. A deputáczió vezetésem alatt beült a kávéházba és vezetésem alatt várakozott. Nagyon soká tartott a várakozás. Eh, mondok, hisz a tulajdonké- peni vezető mégis csak én vagyok. A deputáczió vezetésem alatt fölkerekedett és beállítottunk a bankba. Emberünket nem láttuk sehol, de azért én előadtam, hogy mi járatban vagyunk s hogy szeretnők látni azt a 80,000 flórt. Egy egész sereg hivatalnok fogott körül és csodálva nézték a depntácziót. „Ki mondta az uralmak, hogy ez nyert?“ — kérdi egy szemüveges ur. Elbeszéltem, s hozzátettem, hogy az illető idejött ebbe az épületbe előre értekezni az igazgató úrral. — „Nohát jegyezzék meg maguknak, feleié a szemüveges, hogy a török sorsjegyek értéktelen papirosok, azokkal be lehet fűteni; — ennek az épületnek pedig két kapuja van; alá'szolgája.“ — Így jártam én, kérem, a doputáeziónak félrevezetett vezetője, — hogy a vesszett fene egye meg!

— Eljegyzés. Özv. Módly Mihály né sz. Józsa Judit asszonyt eljegyezte Dr. Visz- lay József városi orvos Nagy-Kátán

— Berta-estóly. Fúró Lajos ur borotai birtokán csütörtökön a háziasszony névünnepe alkalmából fényes estély volt, melyen Halasról is többen vettek részt. Az estély olyan kedélyesen indult meg, hogy bárom napos mulatság lett belőle, a mi nem is csoda Bácskában. (Beküldetett.)

— К ü (1 fát у о Ik ép e к. Leon, akadémiai festő, ma este a nagyvendéglő termében ködfátyolképeket fog bemutatni. A szerkesztőségünkben általa bemutatott hírlapok igen dicsérőleg nyilatkoznak a produkciókról.

— Az uj kút fúrását а IV. tizedben holnap kezdik meg.

— Megzavart harnngöiités. Szabadkáról Írják lapunknak: Az itteni tűzoltóparancsnok tulbuzgalma és roszkor alkalmazott erélye a napokban egy fiatal, törekvő szakképzett iparosnak olyan kárt okozott, mely széles körökben keltett feltűnést és megütközést. В. о d i- csi Sándor halasi származású fiatal harangöntő' mult hó 28-án fogott egy nagyobb harang öntéséhez; s mivel e munkaközben rendkívül intenzív fény sugárzik ki a kürtőn, estefelé bejelentette a rendőrség utján a tűzoltóságnál, hogy az éjben fel ne tűnjék a tüzérségnek az erős fény. A tűzoltóság e bejelentést tudomásul vette. Ez-