Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-17 / 20. szám
Május 17. KUN-HALAS. 1891. volt dijnokul alkalmazva. Vájjon öngyilkossági szándékkal emelte-e magára, vagy más okból nem egészen tiszta fővel sütötte-e el forgópisztolyát: az kérdéses; lövése azonban szerencsére nem talált, csak a kabátját horzsolta, s az átellenes (?) ház falába fúródott. Egy itteni ismerőse közbelépésének köszönhette, hogy le nem tartóztatták. Később tettét megbánva egész nyugodtan viselte magát s még ugyanaz nap az éjjeli vonattal elutazott. — Az ilyen durranások józanitólag s néha javitólag is szoktak hatni. — Kalocsán vásár lesz a jövő héten, f. hó 24-ón és 25-ón. — A piros bugyelláris. Nem a Csepregi csinálmánya biz’e, csak valami becsületes iparos készítménye; — nem is a Menczike kamrájában találták meg, hanem egy tölgyfa alatt mintegy 500 lépésre a harkai majortól, hanem azért ez is piros bugyelláris volt, mig meg nem fakult ott a földben, a hova Tóth Ferkó gulyásbojtár elásta, ki azt Basa István csősztől (micsoda csősz az ilyen?) lopta állítólag 13 írttal terhelve. A csendőrök találták meg a héten a regényes tölgy alatt. Megjegyezzük, hogy nem lidércz-láng vezette őket nyomra, mely a rejtett kincsek fölött lebegni szokott, hanem maga a bűnét szánóbánó bojtár. Láng azért nem csapott ki az elásott pénzhüvelyből, mert már egy piczula sem vala benne, csak egy ló-passzus; tudvalevő pedig, hogy az ilyen érték (?) — papírok fölött tánczolni a lidérczek méltóságukon aloli- nak tartják. — Próba: szerencse. A próbát valakik akarták megtenni kedden este 11 óra tájban a Bergl J. М.-féle boltban, de a szerencse Berglók részén volt, mert észrevették, hogy az üzlethelyiség udvarra nyiló ablakát feszegetik. Mikor a házbeliek a zörejre kimentek, az éjjeli jó "madarak (állítólag hárman) megugrottak, otthagyva a színhelyen egy hatalmas akáczfa husángot, hogy legyen mivel ütni a nyomukat. A husángon nincs semmiféle monogramm. — „Üzletszerüleg .. A kiveszett zsiványok gavallérszer ü leg szegezték mordályaikat az utas mellének, ma pedig a törpe utód „üzletszerüleg“ folytatja a krumpli-lopást, a mint a csendőrség jelentése Fodor Béniről humorosan megjegyzi, kit a Berki-féle tanyán elkövetett kunyhó-feltörésen kaptak rajta. Mivel több rendbeli krumpli-merénylet terhelte lelkét, gyóntatás végett átadta a csendőrség az ipsét „1 drb. szűrrel, 1 drb. ostorral és egy szakajtóra való krumplival együtt a tekintetes kir. járásbíróságnak.“ — 0 epigónok ! Még csak egy tisztességes lopás sem telik tőlük! KÖZGAZDASÁG. A tavaszi oltások sorrendje. Talán nem lesz felesleges a gyümölcsfa- tenyésztéssel foglalkozó kezdőknek némi utasi- tást adni arra nézve, mily sorban kell az egyes gyümölcsnemeknél a tavaszi oltásokat foganatosítani. Az oltások megfogamzásának s vidám tenyésztésének főkellóke az, hogy az oltás műtétének vógbevitelóre a helyes időt megválasszuk, mert ha pl. cseresznyét, megygyet későn, almát pedig korán oltunk, mindkettő megfogan ugyan, de nem nő olyan vígan, mintha azt annak idején végeztük volna. A gyümölcsfa tartóssága, egész élete attól függ, miként fort össze a nemes vessző a vad alannyal s hogy az ejtett sebek miként hegednek be. Minél tökéletesebb az összeforradás s minél gyorsabban hegednek be az ejtett sebek, annál több reményünk lehet a fa vidám tenyésztéséhez, ez pedig függ nagyrészt az oltási idő helyes megválasztásától. Ezen időpont akkor következik be, midőn az alanyban, tehát a fában az életműködés megindul A cseresnyefánál a szemek és virágrügyek már ősszel igen ki vannak fejlődve, ez tavaszkor legkorábban indul nedvbe, ennél fogva nemesítéséhez azonnal hozzá kell fogni, mihelyt az idő annyira fölmelegedett, hogy képesek vagyunk szabadkézzel dolgozni, valamivel később végezhetjük a nemesítést a sárga, vagy a kajszi ba- raczknál. Ezek után, de már jóval később hozzá foghatunk a szilvafák oltásához, mert ezeknek szemei és rügyei később fejlődnek. A körtefák oltásához akkor kell hozzáfogni, midőn rügyei már jól kifejlődtek, de még fakadásnak nem indulnak. Az oltásokat az almafákon legkésőbb eszközöljük, mert azok legkésőbb fakadnak. Sikerrel olthatunk akkor is, midőn a fák már kileveleztek, csakhogy ilyenkor egy-két gályát meg kell a fán hagyni, ezeknek hivatása az, hogy a nedveket elvezessék addig, mig a nemes vesszőből kijövő hajtások annyira megerősödnek, hogy arra maguk is képesek, mert ha a fát egészen lekoppasztjuk, az oltóvesszőbe túlságos sok nedv fog áramlani, minek folytán az könnyen megfulladhat. Az összeforrasztás, hasítékba oltás és a kecskeláb. Az összfforrasztás egyike a legrégibb és legbiztosabb oltásmódnak. Föfeltótele az, hogy a két gyökeres növény, melyek közül egyik képezi az alanyt, másik adja az oltóvesszőt, közvetlen egymás mellett legyen, mert a két növény, vagy azok egyes részeinek összeforrasztá- sánál egyik se lesz a földből kivéve. Az egyik növény, mely az oltóvesszőt adta, csak akkor lesz eltávolitva, midőn az összeforradás már megtörtént. De mindkét növény állandóan is helyben maradhat, ha ezen műtét által nem akarjuk az egyik fát nemesíteni, hanem pl. két egymás mellett álló törpefának két egymásfelé néző hajtását csupán a disz kedvéért összeforrasztjuk. Leginkább törpefáknál s a szőlőnél jön alkalmazásba. Az összeforrasztás akként történik, hogy 2 egymásmelleit álló rokonnemü növény egymáshoz közelálló két ága galya, vagy hajtásán, egymással szemben álló oldalon a kéreg és fából, mintegy 2—3 ctm. forgács ki- vágatik. Ezen vágásnak a fa beléig hatolni nem szabad. A 2 metszlap egyforma hosszú és széles legyen, hogy összeillesztéskor a háncs a háncscsal mindenütt érintkezzék. Midőn a metszlapokat összeillesztettük, kötelékkel bekötözzük s a sebet oltóviasszal bekenjük a mi azonban el is maradhat. Midőn az összenövés tökéletesen végbement s egy nemes növényt forrasztottunk össze egy nem nemessel, melyek közül tehát egyik az alanyt, másik az oltóvesszőt képviseli, a nemes növény a forrasztás helye alatt levá- gatik, tehát a nemes növényrész ezentnl csak az alanytól fogja táplálékát kapni. Ha a törpefák sorbau vannak egymáshoz közel ültetve az ágaknak összeforrasztása által a legmeglepőbb alakzatokat lehet csinálni, tehát inkább csak dísznek használtatik, practicus értése vajmi kevés van. A hasítékba oltás, szintén régi s a köznép által ma is nagy előszeretettel iizött oltásmód. A hasitás által az alanyon igen nagy seb ejtetik, mely teljesen begyógyulni sohasem képes s az oltási helyen rendszerint korhadás áll be, s itt szokott a fa viharok alkalmával eltörni. Csak idős vastagabb alanyok oltásánál alkalmaz- tatik, melyeket más módon beoltani nem lehet s melyektől már hosszú tenyészidőt úgy sem kívánunk. Leirását itt mellőzzük, mert alig van hazánkba község, melyben hasítékba oltani ne tudnának, csak azt jegyezzük meg, hogy az alany vastagságához képest 2, 3, 4, vagy több oltóvesszőt is keli bele tenni s az oltóvessződarabokat úgy kell megfaragui, hogy a metszlap felett egy szem befelé a törzs közepe felé nézzen, mert ha e szemek kihajtanak, a seb gyors beforrása igen előmoz- dittatik. A hasításnak lehetőleg kicsinynek kell lenni, csak olyannak, hogy az oltóvessző épen beférjen. Ha valahol úgy itt van helye az oltóviass/.ali bekenésnek, mert a tátongó sebeket csak úgy lehet lég éf vízmentesen elzárni. Sokkal előnyösebb, mert kisebb sebet ejt, a fél- hasitékba oltás, midőn a megcsonkított törzsnek nem az egész átmérője, hanem csak annak fele, vagy ennél kevesebb lesz behasitva. Még jobb az u. n. oldalhasitás, midőn a metszlapnak csak egy szelvényét hasítjuk be, illetve a körszelvényt nem hasítjuk be egész átmérőjébe, hanem csak felét, vagy kétharmadát, úgy hogy a szelvény ellenkező részén a kéreg meg ne sérüljön. Ezen oltásmódnál a fának csak külső része lesz megsértve, hol a nedváramlás a legnagyobb (miután csak igen kevés farészt hasitunk le) ennélfogva a seb gyorsan és teljesen be fog gyógyulni. A hasítékba oltás ideje a tavasz. A kecskeláb oltással szintén mindenféle vastagságit törzset be lehet oltani. Nagy sebet nem ejt a fán, azért ajánlható. A lecsonkázott alany oldalán késsel, vagy ezen oltásmódhoz külön készített eszközzel az u. n. kecskelábbal egy ékalaku héjat és fát vágunk ki, úgy, hogy ezen forgácsnak a fa belseje eső része derékszöget képezzen. Az oltóvesszőt is ehhez képest faragjuk meg, azaz két egymást derékszögben vágó u. n. párositási vágást csinálunk s az alanynak hasonló alakú bevágásába beillesztjük, hogy háncs a háncsesal érintkezzék, azután bekötözzük s oltóviaszszal bekenjük. A metszlap felett közvetlen, az oltóvesszőnek egy szeme itt is befelé nézzen, hogy ez által a seb beforrása mielőbb megtörténjék. Ha az alany vastag, itt is több oltóvesszőt tehetünk egy törzsbe. Egy kis ügyesség mindenesetre szükséges, hogy az alanyba a bevágást s az oltóvessző megfaragását közönséges késsel megtudjuk csinálni. A munkát a kecskeláb kés megszerzése által igen megkönnyithetjük. Ezen oltásmód ideje szintén a tavasz. „M. K.“ TERMÉNYEK ÁRA. (Budapest május 16.) Búza pestvidéki métermázsánként Rozs Árpa Zab „ Kukoricza „ Köles „ Heremag „ Disznózsír „ Szalonna „ Faggyú Méz (nyers) „ „ (sárga csurgatott) „ 10.65—10.90 8.35— 8.40 6.90— 8.40 7.-----7.25 6.75- 6.80 7.50— 7.75 37.-----44,— 53.50— 54,— 43.50— 51,34.50— 35.50 29.50— 30Í50 II a 1 a s о n. Búza mmázsánként 9.50—9.80 Rozs „ 7.50—7.75 Árpa 6.30—6.50 Zab „ 6.40—6.80 Köles „-----.— Kukoricza „ 6.30—6.60 Krumpli zsákja 1.20—1.40 Budapesti sertésyásár. (Kőbánya, május 16.) Magyar urasági öreg nehéz 42.50—44.50, fiatal nehéz 45.-----46.50, közép 45.50—46.50, könnyű 47.— —47.50 Szedett nehéz 42.50—44.50 közép 45.—45.50 könnyű 46.------47.— Oláhországi nehéz —.---------.— Szerbiai nehéz 45.50^46,— közép 45.50—46,— könnyű 45.-----46.— Sertéslétszám 138,484 drb. Életsuly: páronként 45 kilogram s azon felül 4°/0-os levonás. — Ár 100 kilónként. Vasúti menetrend. Halasról indul Budapestre: Bijjak: Gy. V. d. e. 10 ó. 31 p. I. o. 5.40. II. o. 4.50. III. o. 2 70. Sz. V. d. u. 3 ó. 33 p. I. o. 4.50. II. o. 3.60. III. o. 2.25. V. V. éjjel 1 ó. 05 p. „ „ „ Gy. t.v.sz. sz. éjjel 26.52 p. „ „ „ Csatlakozás Kis-kőrösön át Kalocsára: Vegy. V. d. e. 11 ó. 27 p. I. o. 2 f. II. o. 1.60. III. o. 1 f. SzemélyV. d. u. 5 ó. 10 p. „ „ „ Kalocsáról Kis-körösfe: Személyvonat — — reggel 8 óra 55 perez. Vegyesvonat — — délután 2 „ 18 „ Szabadkára: Bijjak: Sz. V. déli 12 ó. 01 p. I. o. 1 f. II. o. 80 kr. III. o. 50 kr. Gy. V. d. u. 5 ó. 28 p. I. o. 1.20. II. o. 1 frt. V. V. éjjel 2 ó. 59 p. I. o. 1 f. II. o. 80 kr. III. o. 50 kr. Gy. t.v.sz. sz. este 9 ó. 14 p.„ „ „ Budapestről indul Lefelé: Személyvonat — — reggel 8 óra Gyorsvonat — — délután 2 óra 40 perez. Vegyesvonat — — este 9 „ 40 „ Gyors tehervonat személyszáll. délután 2 „ 55 „ Szabadkáról indul Fölfelé : Gyorsvonat — — délelőtt 9 óra 46 perez. Személyvonat — — délután 2 „ 25 „ Vegyesvonat — — este 11 „ 28 „ Gyors tehervonat személyszáll. éjjel 1 „ 09 „ Budapestre érkezik Gyorsvonat — — délután 1 óra 25 perez. Személyvonat — — este 7 „ 30 „ Vegyesvonat — — réggé. 6 „ 40 „ Gyors tehervonat személyszáll. reggel 9 45 ii ^ii Szomszéd-forgalom díjtétel: Vadkert v. Kisszállás sz. és v. v. I. o. 30, II. 15, 111. 10 kr. Kis-kőrös v. Kelebia „ „ I. o. 40, II. 22, III. 15 kr. Szerkesztői üzenetek. — Sz. B. C’est le ton, qui fait la musiqne. Ne tessék arra az „alább“-ra olyan neheztelő hangsúlyt helyezni. Nem a minőségre, nem az értékre czéloztunk mi azzal, hanem egyedül a mennyiségre; mert hisz a jóból csak a sok elég. Csak tán nem haragszik? A szép kezekből eredő „elegy-belegy“ért legszebb kézcsókunkat. Azt a kivételt pedig aligha meg nem koezkáztatjuk, mert a vers „töszi.“ Jó ünneplést. — Nemo. Köszönjük. Azokat az izéket pedig majd lemásoltatnók mi — Mi? — B. M. A lap nem egyesek érzékenységének, hanem a közönség érdeklődésének szolgálatában áll. S ha amarra való tekintettel valamit elhallgatna, emez ellen — tehát kötelesség ellen — vétene. — Különben közszájon forgó hirek hű közlésével a lapok gyakran alaptalan híreszteléseket rektifikálnak, a mit Ön is tapasztalhatott már. Kérésének a formájára pedig megjegyezzük, hogy a ki valami szivességet akar a laptól, annak tessék „közvetlenül“ a felelős szerkesztőhöz fordulni. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Präger Ferencz. Halas, 1891. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában.
