Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-03 / 18. szám
Második évfolyam. 18. szám. Halas, 1891. Május 3. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Meffjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 írt. Nyílttól': 3 hasábos petit sor 10 kr. A vasárnapi munkaszünet. Két oly törvényt alkotott a magyar törvényhozás a közel múltban, melyek mindegyike egyenesen az iparos osztály ezideig kellően nem méltatott érdekeit van hivatva védeni, kielégíteni. Ezek egyike a f. évi Xlll-ik törvényczikk „az ipari munkának vasárnapi szünete- léséről“, másika pedig a XÍV-ik törvényczikk „az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről“ rendelkezik. Kétségtelen, hogy az utóbbi mé- lyebbreható, s végeredményében sokkal fontosabb, mindazonáltal ezúttal az előbbivel fogunk foglalkozni, azért, mivel az már július hó 15-ik napján életbe lép, s országszerte most folyik felette a tárgyalás gyakorlati szempontból. A hét szakaszból álló törvény lényege következő: ..Vasárnapokon valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell. A kereskedelmi miniszter saját hatáskörében rendeleti utón határozza meg azon iparnemeket és azon módozatokat, melyeknél az ipari munka szünnapokon is végezhető. А „К1Ш-НАШ“ TÁRCZÁJA. Két végzés. — Hajdan és most. — I. Egyik jó czimborám szívességéből — kinek gyönge oldala, hogy az összes családi levéltárát s a „Közvéleményt“ kabátja legrejtettebb zsebében hordja — közölhetem az alábbi, e század első feléből kelt idézést; mely nem kisebb bíróság, mint a királyi tábla elé czitálta az illetőt; s nem kisebb ur, mint a később oly szerencsétlenül járt országbíró, a királyi tábla akkori praesesse Majláth György irta alá. Szóról szóra, betűről betűre igy hangzott: „Áldja Isten kegyelmedet minden jókkal! Miképpen, és minemű dologban a' Conti- nuatorius Libellusban nevezett Fél kivánnya kegyelmedet a’ Királyi Tábla eleibe Continuative hivattatni? Annak ide rekesztett valóságos Más- sáltól bővebben megértheti kegyelmed: Minthogy pedig az 1723 ik Esztendőbeli 26-ik Artieuhis- nak értelme szerént a’ törvénykező, és perlekedő Feleknek bizonyos időt kelletik rendelni; ahhoz képpest én, úgy mint az említett Királyi Táblának Praesesse, ezen dolognak elővételére a’ folyó Esztendőben leendő September Hónapnak 1-ső Napját után na való Törvényes napokkal együtt Terminusul rendeltem, mely napon kegyelmed a’ Királyi Tábla előtt megjelenjen. Többnyire maradok Pesten Május 9-ón 1828-ik Esz. kegyelmednek ,. , , jót kívánó Majláth György. “ A ki a törvényben foglalt rendelkezést megszegi, kihágást követ el és 1 forinttól 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. “ Hogy a törvényhozás nem vallási szempontból alkotta a törvényt, az kétségtelen, ha figyelembe vesszük, hogy az 1868. LIH. törvényczikk 19. §-a a felekezeti szempontokat rendezte, ameny- nyiben ebben ki van mondva, hogy egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők ugyan arra, hogy más felekezetijeink egyházi ünnepeit megtartsák, vagy hogy bárminemű munkától tartózkodjanak, mindamellett nyíltan rendeli, hogy vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztendő, továbbá ha visszagondolunk azon időre, midőn boldogult Trefort Ágoston mint vallás és közoktatásügyi miniszter azon rendeletét, melyben szent István király napját mint ünnepet akarta felekezeti különbség jélkiil megtartani, — foganatosítás előtt kénytelen volt visszavonni a protestáns felekezetbeliek jogos kívánalma folytán. Társadalmi tekintetek voltak tehát iránytadók a törvényalkotásnál, s különösen indító okul szolgáltak az Európa- szerte mind nagyobb mérvet öltő azon munkás mozgalmak, melyek czélja az volt, hogy az ipari és gyári munkánál II. A napokban a járásbíróságtól magam kaptam egy végzést, mely ékes modern hivatalos hagján igy szól: „Végzés. Ezen keresetnek tárgyalása 18 . . . évi ... dél ... órája e bíróságnál . . . kitüzetik. Mely határnapra felperes . . . alperes pedig a saját kéz . . . hez kézbesítendő .... azzal idéztetik meg, hogy bizonyítékaikkal személyesen vagy megbízottjaik által a kitűzött határidőben annál inkább megjelenjenek, mert különben az 1868. LIV. t. ez. Ili. §. illetve 113. §-hoz képest fog határozat hozatni . . .“ Mily elütő a kettő, mily udvarias amaz és mily rideg emez. Hja 63 óv sokat eltöröl, akkor kihajtott puha inggallért viseltünk, most áliig érő négyszeres pléh keménységűt. _____ Krix-Krax. Tatár tradíciók a magyarokról. Amaz utazások között, melyeket a jelen század első felében tettek őseink bölcsőjének és az ősi hazában hátramaradt rokonainknak felkutatása czéljából, talán egy sem olyan érdekes, mint 0 - G у a 11 a i Bese Jánosé, a ki 1829—1830-ban utazta be a krimi félszigetet és a Kaukázus északi részét. Nem életveszélylyel járó kalandok, vagy regényes epizódok teszik érdekessé utazását, hanem ama tudósítások, melyeket utazónk az általa meglátogatott népektől hozott s melyek annyi viharos század lefolyása után is még mindig hű emlékét őrzik az ázsiai ős hazából nyugotra költözött magyaroknak és — az apáról fiúra működő segédek és munkások munka ideje leszállittassék, s hogy nem annyira az iparosok, mint azok segédszemélyzetét kivánja védeni a törvény, kitűnik a 3-ilc szakasz b) pontjából, mely szerint azon iparosok, kik segédek és tanonezok nélkül lakásukon dolgoznak, a munkaszünet alól fölmenthetők. Ha nem szűk látkörrel, hanem alaposan sze'ttekintve és súlyt helyezve a nagyvárosok és gyártelepekre vesszük vizsgálat alá a törvény intencióját, azt bizonyos mértékben helyeselni vagyunk kénytelenek, bár nem titkolhatjuk el aggodalmunkat arra nézve, hogy a törvény gyakorlati alkalmazásával, az intézkedéseknél legtöbbnyire mellőztetni szokott vidéki u. n. kisipar fog leszorittatni vagy talán meg is semmisittetni, mert nem szabad feledni, hogy a vidéki, úgynevezett falusi mesterek a megélhetés érdekében nyáron át külső, mezei munkát kénytelenek folytatni, már most ha történetesen van egy inasuk, akkor a hét folyamán hozzájuk vitt ipari munkát vasárnap végezniök nem lehet, pedig ha félévet veszünk is alapul, a közbeeső vasárnapok száma közel négy hetet tesz ki, mit szorgalmas iparos nagy előnynyel értékesíthetne maga és családja javára. Előttünk fekszik a törvény vógreszállott hagyomány alapján — mind о mai napig hirdetik a tőlük való származást. — Minthogy pedig e lelkes magyar embernek utazását s utjának eredményeit csak kevesen ismerik, bizonyára nem lesz fölösleges, ha megismertetjük belőle azt, a mit a krimi és kaukázusi tatárok tudnak eleink őstörténetéről s a velők való rokonságukról. Bese János az 1829. év nyarán, Odesszából induló hajóval érkezett meg Krímbe. Itt öt napig tartózkodott a krimi tatárok közt, mely idő alatt egy felfogadott tatárszekóren utazgatott a félszigeten. A tatárok, fenmaradt szájhagyományuk után, azt beszélték neki, hogy a magyarok erre, a krimi félszigeten keresztül, mentek át, mikor Pannonia felé költöztek. Ok, t. i. a krimi tatárok akkor ismerkedtek meg a magyar kocsival s azóta ők is olyan kocsit használnak, melyet tanítóik neve után madsar arab a-nak (magyar kocsi), vagy egyszerűen m a d s a r-uak neveznek. Ilyen madsar-on utazott tehát Bese, melyet négykerekű, ernyővel fedett kocsinak ir le s melynek hossza 10, magassága 5, szélessége pedig 2 és fél lábnyi. Födele vagy ernyője úgy készül, hogy ujjnyi vastag fa-abroncsokat erősítenek a kocsi két oldalához, ez abroncsokra vastag pokróezot s erre ismét gyékényt terítenek, erősen odakötözve az abroncsokhoz. A kocsinak ezt a formáját tanulták tehát el a krimi tatárok őseinktől, — s valóban a külföldi krónikások, pl. Nesztor és Begino, nem különben a bécsi képes krónika határozottan állítják, hogy a magyarok födeles kocsikon költöztek, melyeket egyszersmind ház, vagy sátor gyanánt használtak. Vannak ugyan, a kik azt
