Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-22 / 12. szám

Márczius 22. KUN-HALAS. 1891. ellenőr nem kell. — Nagy Pálnak szintén nem kell. Dr. Dobó Menyhért: Nagyra becsüli a polgári bizalmat, élhet is vele mindenki, mint privát ember; de mint képviselőnek a város ér­dekében nem szabad föltétien bizalommal visel­tetnie senki irányában. A hol oly nagy össze­gekről és oly komplikált pénzkezelésről van szó, ott az volt helytelen, hogy eddig is nem állítot­tunk ellenőrt. Ha azonban a többség ellenkező nézetben van, meghajlik a többség véleménye előtt, de névszerinti szavazást kíván, hogy tudva legyen, kit terhel a felelősség a hozandó hatá­rozatért. Török Elek annak illusztrálására, hogy mennyit kell adni azok véleményére, a kik az ellenőri állást most annyira ellenzik, hivatkozik Nagy Pál képviselőre, a ki annak idején (mikor az alispán ama bizonyos vizsgálat alkalmával erélyesen hangsúlyozta, hogy ellenőr okvetlen kell,) még az alispánnál is erélyesebben hang­súlyozta, hogy nem is egy kell, hanem kettő! Most pedig egy sem kell neki. — Babó Imre ajánlatára megjegyzi, hogy a pénztárnok nem szorult senki ezerforintos kezességére, hanem rászorult igen is arra, hogy embert adjunk mellé, a ki segítsen neki abban a roppant mun­kában, melylyel terhelve van. Id. Gyenizse Antal abban a véleményben van, hogy a pénztárnok becsületessége az egye­düli biztosíték. B’elhozza Sass Károly esetét, a kiről mint árvaszéki könyvelőről azt mondta itt egy bizottság, hogy az általa vezetett könyvektől bátran el lehetett volna lopni az egész árva- pénztárt, ha a közgyám nem lett volna becsüle­tes ember. Nem kell ellenőr. Kolozsváry Kiss István szerint, ellenőr ' igenis kell; a képviselő-testületre nézve az ké­pezi az egyedüli biztosítékot, ha megteszi, a mit a törvény követel. Balázs Imre eddig abban a véleményben volt, hogy ez állás szervezése egyedül alispán ur egyéni kívánsága, ezért nem pártolta. De ha a törvény megkívánja, neki ellene több szava nem lehet. Péter Kálmán közpónztárnok erélyesen hangsúlyozza, hogy a ránehezedő terhet soká egymaga nem képes viselni, az ellenőri állás égetően szükséges. Nagy Pál: Nem kell uj hivatal, ez na­gyon terhes „dominatio“ a városra; megint egy hivatalnokkal több lenne, a ki a hivatalától rá­érne gazdaságot folytatni. Schilling Ede tartozik magának egy nyi­latkozattal. Véleménye az, hogy közpénztárt ellenőr nélkül kezelni nem lehet, ellenőri állás szervezésére föltétlenül szükség van; ő mint ügyvéd-ember nem merné a szájára venni, hogy ellenőr nem kell; de azt hiszi, hogy ha van más oly hivatal, melynek ügyköre megengedné, ezzel lehetne egyesíteni, s nem kellene okvetlenül külön hivatalt felállítani. Tóth János szerint a tisztujitáskor követ- tetett el hiba, akkor kellett volna ez állást szer­vezni, s nem öltött volna a kérdés ily éles jelleget. Belátja, hogy szükség van ellenőrre, de nem okvetlenül most. Az uj szabályrendeletet levették napirendről s függőben hagyták; ezt a kérdést is addig függőben kellene tartani. Többek hozzászólása után a polgármester fölteszi a kérdést s elrendeli a névszerinti sza­vazást oly megjegyzéssel, hogy a kik nemmel szavaznak, a következményekért felelősek lesz­nek. (A kékbeli képviselők felzudulnak, felug­rálnak helyeikről. Felkiáltások: „Akkor nem szavazunk!“ — „Csak annak kell mindig meg­lenni a mit az urak akarnak'?“ Többen közülök ingerülten eltávoznak.) Kolozsváry Kiss István indítványozza, hogy halasztassék el a határozathozatal a jövő közgyűlésre. — Dr. Dobó az elhalasztást ellenzi; ha szükséges az ellenőr, ebből nem az követ­kezik, hogy folytonosan halasztgassuk a kérdés megoldását. (A halasztás kérdésében is név­szerinti szavazást akartak kérni, de 10 aláíró nem akadt.) Szótöbbséggel végre kimondatott, hogy a jövő közgyűlésre halasztatik a kérdés. — E ha­tározat ellen Dr. Dobó Menyhért, Gyárfás Géza, Bornemisza Benő és Szalai Imre nyomban felebbezést jelentettek be. * Az utolsó tárgy a belügyminiszter egy rendelete volt, melylyel helybenhagyja a város ama határozatát, hogy a baromfipiaczon a kofák télen 9 óra, nyáron 8 óra előtt nem vásá­rolhatnak. Ez egyszerűen tudomásul veendő volt, de Gyulai István jónak látta felszólalni és sze­mére vetni a rendőrkapitánynak, hogy a vidéki tyúkászokat a rendőrség eltiltja a piaczokról, pe­dig azok pénzt hoznak a városba. — A rend­őrkapitány tiltakozott az ellen, mintha a vidéki kofákat a heti vásárokról eltiltaná a rendőrség, hanem annyiban kötelességszerűleg ellenőrzik azokat, hogy birnak-e iparigazol- ványnyal. К i s У. Károly a kapitány beszédje alatt többször közbekiált: „Az iparigazolvány nem tartozik a rendőrkapitányhoz, semmi köze hozzá!“ Többen zúgolódva felszólalnak, hogy „ez uj módi, sehol sem kívánnak iparigazol­ványt a kofáktól, csak Halason“. —- Hosszas zavaros zajongás. (S h о к i n g !) A gyűlés a képviselők ingerült zúgolódása közt ért véget. A gimnázium-épités ügye. Lapunk előbbi számában közöltük a ref. egyháztanács ama határozatát, moly a nemes czél éredkében teendő intézkedéseket formu- lázza. Többi között azok áldozatkészségére is apellál az egyháztanács, a kik az intézet tanít- , ványai voltak. A hozzájuk intézett felhívás kö­vetkezőleg hangzik : Huszonhárom éve annak, hogy iskolánk 8 osztályú főgymnasiummá fejlődött. Hogy egyre szaporodó népességét befogadhassa s folyton gyarapodó gyűjteményeit legalább ösz- szezsufolva elhelyezhesse, épületeit többször át kellett alakítani, sőt hozzáépítés által bővíteni is. Innen-onnan tiz éve, a mióta évről évre sür­getőbbé vált egy olyan egészen uj épület eme­lése, melyben mindennek illő helye legyen s mely a czélnak és szükségnek évtizedek múlva is megfeleljen. Erre a tiz évre esett a közép­iskolai törvény életbe lépése. Ennek nagyobb költséget igényelt egyéb követeléseit, haladék­talanul kellett teljesíteni s a miattafentartó testü­let csak most foghat a terv valósításához, mely szerint az ó-temetői térségén épülne fel az uj egy emeletes iskola. A törvény ama követelése­inek, áldott emlékezetű alapitóink bőkezűsége, pártfogóink gyámolitása után, Isten segítségével eleget tehettünk. Tervbe vett építkezésünket az országos kormány nemcsak sürgeti, hanem egyházi főhatóságunk felterjesztésére 25,000 forinttal segélyezi is. Ezen kívül, fentartó testü­letünk egy millió tégla előállításáról a maga erejéből gondoskodott s rajta van, hogy másfél század óta virágzó és a nemzeti közművelődós érdekében hivatását teljesítő intézetéért a mit megtehet, azt továbbra is lelkiismeretesen meg­tegye. hogy mire a főgymnasiummá emelkedés negyedszázados évfordulója elérkezik, arra az időre mind népességének, mind 28.000 kötetből álló könyvtárának, 10,000 darabot számláló rógisógtárának és egyéb szertárainak elhelye­zésére alkalmas és díszes épületet emeljen. Ezekre mi aloirottak nemcsak úgy érezzük magunkat kötelezve, mint a kik ez idő szerint a fentartó és igazgató testület élén állva hivatalos felelősséggel tartozunk, hanem úgy is és nem kevésbé, mint a kik kevés hijján 50 évvel ezelőtt szintén ebben az iskolában kezdtük s éveken át ebben folytattuk tanulásunkat. Hálával tartozunk iránta, — némi részben ezt is óhajtjuk leróni, és mivel azt hisszük, hogy ez a hálaérzet azok szivében is él, a kik előttünk és utánunk szin­tén ennek az intézetnek voltak növendékei: a fentartó testület beleegyezésével Önhöz is mint a halasi iskola egykori növendékéhez, azzal a bizodalmas kéréssel fordulunk, hogy a halasi főgymnasium újból emelendő épületének költsé­geihez járulni s adományát hozzánk juttatni szíveskedjék. Halas, 1891. márczius 8-án. Péter Dénes főgondnok. Szilády Áron lelkész. E felhívást a héten kezdették szétküldeni az egykori tanítványokhoz; s alig indult meg a mozgalom, már is szépen gyűlnek az adomá­nyok ; természetesen nemcsak a volt növedékek- től, hanem másoktól is, kik áthatva a czél nagy jelentőségétől, nemes kötelességnek tekintik an­nak megvalósításához jótékonyságukkal hozzá­járulni. Bészint készpénzben, részint kötelező részletfizetési ajánlatokban (mert ilyeneket is szívesen fogad az egyház) lapunk zártáig a kö­vetkezők adakoztak: Tegzes Ignácz birtokos 50 frt Dr. Babó Mihály városi főjegyző 100 „ Gyenizse Antal ügyvéd 150 „ Kovács Imre nyug. tanító és csa­ládja 100 „ Szathmáry Sándor tanár és neje Pethő Juliánná 200 „ Papp Mihály tanár 50 ., Kiss László tanár 50 „ Csontó Lajos igazgató-tanár 100 „ Weitzenfelcl Illés budapesti ügyvéd 500 „ Fúró Lajos földbirtokos 100 ., Gál Endre tanár 100 „ Dékáni Árpád tanár 50 „ Ifj. Szűri István birtokos 100 „ Molnár K. Mihály városi hivatalnok : 50 „ Leitersdorfer Henrik Budapestről 5 „ Turóczy István városi jegyző 100 „ Thury József tanár 50 „ Dr. Praeger Ábrahám ny. ezred­orvos 15 „ Zsenv Ferencz városi állatorvos 15 „ Péter Dénes főgondnok és neje sz. Тагу Matild asszony 500 „ Szilády Áron lelkész 500 „ Szilády László joghallgató 100 „ Schilling Ede ügyvéd és neje sz. Gőzön Ida asszony 500 frt Ezenkivül: Sándor Imre ügyvéd 10,000, Csontó Lajos igazgató-tanár 20,000, Schilling Ede ügyvéd és neje szül. Gőzön Ida asszony 50,000 téglának ingyen fuvarozását nagylelkű készséggel fölajánlották. HÍREK. — Közgyűlés. A városi képviselő-testü­let. f. hó 26 án tartja rendes tavaszi közgyűlését, melyen a számadásokkal, az ellenőri állás, a mérnök-választás és a régi temető-per kérdései­vel foglalkozik. Megemlítjük itt, hogy polgár- mesterünk személyesen járt az ideiglenesen alkalmazandó mérnök ügyében az államópitó- szeti hivatalnál, onnan azonban mérnök egyál­talában nem kapható. Azonban — mint értesü­lünk — egy okleveles mérnök szándékozik beadni pályázatát a közgyűlésig. — Rezegh okmányainak a beszerzésére az intézkedés meg­történt. — Márczius lő. A nemzeti szabadság emlék­napját politikai pártköreink ünnepélyesen ülték meg az idén is. — A szabadelvű kör tagjai helyiségükből zászló alatt a régi temető térre vonultak, hol a szépszám- baa egybegyült hallgatóság előtt Schilling Ede pártelnök tartott nagy tetszés között a nap jelentőségét méltató, emelkedett hangn szónoklatot. — A függet­lenségi kör saját díszes helyiségében ünnepelte meg a nagy nap évfordulóját. A nép minden rétegéből össze­gyűlt nagy tömeg lepte el az udvart, sőt az utczát is a helyiség előtt már a korai délutáni órákban. A párt élén álló férfiak az épület folyosóján foglaltak helyet, mely egyúttal szónoki emelvényül is szolgált. Előttük félkör­ben a zászlótartók állottak a nemzetiszin lobogókkal. — Elsőül Dr. Farkas Imre országgyűlési képviselő tartott szépen kidolgozott, egy kis történelmi essainek is beillő hosszabb beszédet, fejtegetve az emlékezetes napot előkészítő történelmi mozzanatokat és hangsúlyozva, hogy mivel a 48-iki nagy napok nem a pillanatnyi fellobbanás, hanem hosszas érlelődés eredményei voltak, azért volt ha­tásuk olyan mély és azért nem veszhet ki a magyar nép leikéből a nemzeti szabadság eszméjéhez való ragaszkodás soha. — Utána Dr. Babó Mihály beszélt röviden, talpraesetten, ékesen. A beszédek sorát Kolozsváry Kiss István pártelnök lelkesedéssel előadott, nagy­hatású szónoklata fejezte be, mely után a közönség zászlók alatt zenekisérettel ünnepi körmenetet tartott a városban. Este ugyancsak a kör helyiségében 114 terítékű bankett volt, mely a legszebben sikerült, s melyen a résztvevők lel­kes hangulatban hajnalig maradtak együtt éltetve a hazát, a szabadságot, Kossuth Lajost és — egymást. — Ugyan­csak sikerült közvacsorával és vigalommal ünnepelte meg а к a t h. Önképző-kör is a nevezetes nap emlékét. — Fényes eskÜYÖ. Kedden f. hó 17-én két nagyhírű gazdaház ült fényes nászünnepet. Zilah István birtokosnak és képviselőnek István fia vezette az Ur asztalához Szalai László bir­tokosnak és képviselőnek bájos, kedves kisebbik

Next

/
Oldalképek
Tartalom