Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-15 / 11. szám
Második évfolyam. 11. szám. Halas, 1891. Márczius 15. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Megjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, 8 hóra 1 frt. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. Márczius 15. A kegyelet, a honfi érzés, a nagy idők nagy alakjaira való emlékezés nemzeti ünneppé teszik e napot. Sok emlékezetes napja van nemzetünk történetének, nagy és fontos események évfordulói, egyikén másikán ezeknek is felébred a visszaemlékezés; de oly általános emlékünnep, mint az 1848-ik évi márczius 15-ikének évfordulója, nincs több egy sem. Kitörölhetetlen a nemzet leikéből az a tudat, hogy e nap eseményei s az azokból eredt további fejlemények örök időkre korszakot alkotók voltak történelmünkben. A régi és uj Magyarország határfalát képezik ezek. A világtörténet nagy fordulatai, melyek után ott a korszakokat számítják, nemzetünk sorsára kevés befolyással voltak. Az ó-kort bezáró nagy esemeny: a nyugot-római birodalom bukása még az ismeretlenség homályában találta népünket ; a középkor végét jelző nagyszerű fölfedezésnek a hire is alig jutott el hozzánk akkoriban. Nemzetünk élete folyamának haladása egészen más időpontok szerint oszlik összefüggő szakaszokra. S ezek között kettő a legkiemelkedőbb, a melyek mindenikével teljes fordulat állott be: az egyik a mohácsi gyásznap, mely történelmünkben valósággal az ó-kor határkövéül tekinthető. АДШГ-НАШ“ TÁRCZi JA. Ködös országból. i. Edinburgh, 1891. márczius. A minap ajtóstól rohantam a házba; írván e messzi város népének nyelvéről, szokásairól egyet-mást, a helyett, hogy a várost mutattam volna be előbb. Most tehát magáról a városról hadd írjak egyet is, mást is, —• azaz, hogy csak egyet: szépet. Mert Edinburghnél szebb fekvésű, érdekesebb várost alig láttam életemben. (Még talán-talán Halasnál is szebb.) Büszke is reá minden Skót, különösen magok az edinburghiak. Költőik rendre meg- ónekelték, Íróik rendre leírták, egyik ragyogóbb nyelven mint a másik. Egyik nagy Írójuk nemzeti lelkesedésében épen azt mondja a városról, hogy a minek meglátására egész Európát be kellene utazni, az a sok szépség mind megvan ebben az egy városban. Egy kissé nagy ugyan a mondás, de annyi bizonyos, hogy mindaz, a mi csak széppé érdekessé tehet egy várost, feltalálható itt. Hegy, völgy, halom, örökzöld mező, regényes folyású patak, zugó tenger, rendezett utczák, gyönyörű kertek, sziklaormon nyugvó ódon vár, szelíd lejtőjű, nemzeti emlékekkel ékesített halom stb. stb. mind itt van s ez együtt véve mind oly varázsszerű szépséget kölcsönöz e helynek, hogy szinte bámulni lehet a természet pazar bőkezűségét, mellyel elhalmozta e várost. A másik azon nap, melynek évfordulóját ma ünnepeljük, s a meddig számítani fogják egykor hazánk történelmében a középkort, melynek intézményei valósággal e napon kezdtek megszűnni nálunk is végleg. ... 43 éve már az 1848-iki márczius 15-ikének. 43 év, csaknem fél század! Ha ez az idő azóta a nemzeti élet tovább fejlesztésére irányult komoly és zavartalan munkában telhetett volna el! Ha az az erő, lelkesedés, tehetség és hivatottság, mi akkor az emberfeletti küzdelemben elpazarlódott, a békés munka áldásos folyamában lett volna felhasználható! Hol volnánk már azóta! He hiába ezen minden tűnődés. A ki körültekint látó szemmel, észre kell vennie, hogy minden akadály daczára is ott van e nemzet ma, a hova e 43 év előtti nagy nap szelleme vezérelni akarta. Csak itt emeljük fel szemeinket e városban; haladás, fejlődés, izmosodás mindenütt, közintézetek ereiben üdébb vérnek lüktetése látszik, szóval érzeni az uj kornak szárnya lendülését. Es e kis világ a nagynak képe! Ha ki még a múltakon búsulna is meddő töprengéssel, ebben a képben lelhet az is vigasztalást. Északon, alig egy fél órányira a várostól, nyúlik be a szárazföldbe a Port tengeröböl, pompás kikötőket képezve. Ennek nyugati végén van a Port hid, mit a hidépitészet legna- gyobbszerű remekművének lehet tekinteni. Kelet felől gyönyörű magaslatok, melyek közül legérdekesebb a Salisburi-Crag sajátszerü természeti alkotása miatt. Szép lejtősen emelkedik keletről nyugatfelé s elérve a legmagasabb pontot, körülbelől 570 lábat, egyszerre mintha csak elvágták volna, köröskörül lefelé rohanó függélyes sziklafalban végződik. E meredek szakadozott fal után, mely 60—70 láb magas, ismét szelíden lefelé hajló, fűbori tóttá lejtő következik, mely a hegy lábánál kövér legelővé terül szót. Nyugatról nézve a hegyet, úgy tűnik fel, mintha az alsó lejtős talapzat egy óriás válla lenne, a meredeken felrohanó sziklafal pedig egy hatalmas Zrinyi-gallór, de a miből hiányzik az óriás feje. Nevét is valószínűleg eme benyomás folytán nyerte, jelentvén a „erag“ nyakszir- tet, vagy csipkegallórt. Délkeletre szürkülnek a messze távoból Pentland dombos hegyei, mig dél és ószak- nyngot felé a táj elsimul, gyönyörű megművelt rónát alkotva. A mint váltakozik hegy, völgy, halom, róna, kívül a városon, úgy váltakozik magában a városban is. A belváros közepén emelkedik a „Kastély- hegy“ ormán az ősrégi várkastéllyal, hajdanában királyi lakhely, ma katonai laktanya. Az egész hegy, régi várával, szikláival, s a hegy lábánál A gimnázium-épités ügye. E czim alatt közlőit múlt heti hírünkben említettük, hogy a ref. egyháztanács aznap, márczius 8-án foglalkozik ez ügygyei gyűlésében. Az egyháztanács meg is hozta határozatát úgy, a mint vártuk. A szó kimondatott: Legyen olyan intézetünk, mely szellemi világosságot is terjeszszen, de diszével is fényt árasz- szón városunkra. — Nem látjuk helyén valónak a nagyfontosságu határozatról töredékes tudósítást írni; hisszük, hogy szívesebben veszik olvasóink, ha a gyűlésről fölvett jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részét szóról szóra közöljük a következőkben : „79. sz. Elnök lelkész ur a következő előterjesztést teszi: hosszabb ideje már, mióta a főgymnasiumi helyiséggel s annak felépítési gondolatával foglalkozunk; különösen reánk nehezült az az 1883-dik évben megalkotott országos iskolai törvónynyel, melynek követelménye folytán első sorban is a tanerők és a tanári fizetések rendszeresítése vette igénybe fentartó testületünk összes anyagi erejét; majd az évről évre szaporodó tanuló ifjúságnak tanteremmel, a felnövekedett gyűjteménytárai-' nak helyiséggel való ellátása vállainkra teherként sulyosodott; miken segíteni mindezideig nem állván módunkban, nemcsak az ellenőrző közegeknek folytonos panaszát és tiltakozását, de még a tanulók szüleinek is elégedetlenséget, nem egyszer visszavonulását kelle elszenvednünk. Egyháztanácsunk, mint a fentartó testület intézkedő hatósága, habár korlátolt vagyoni helyzeténél fogva a hiányok takargatására s halgatólagos szerepre volt is kárhoztatva, az alkalmasnak látszó eszközök felhasználásával az előkészületeket megtenni igyekezett, igy: főtisztelendő és méltóelterülő völgygyei valóban méltó lenne bármely festő ecsetjére is. Bon a várban, mely azonban külsőleg már lényegesen ujitva van, a skót katona mindenfelől a régi dicsőség jelei s maradványai által láthatja magát kövülvóve. Ott van egy nagy nemzeti fegyvertár, telve a győzedelmes harczok emlékeivel, —■ ott van a régi királyi kincstár a régi királyi jelvényekkel, —- a régi tornyok, melyek számtalan győzedelmes ostromot állottak ki, a régi termek, melyeknek falairól nemzeti királyaik képei tekintenek alá, — mind mind oly régi, oly emlékezetes s oly felemelő! Észak-keletre egy másik domb emeli fel homlokát, melyen mint igazgyöngyök ékeskednek a nemzeti emlékek. Ez a Calton domb, — a mit ugyan nálunk igen-igen nagy „högy“-nek mondanánk. Legmagasabb pontján emelkedik Nelsonnak a trafalgari hősnek győzelmi emléke, melynek tetejéről gyönyörű kilátás nyílik szép időben a városra s a környékre. Az északi lejtőn Burns Bóbertnek, a nagy költőnek emléke áll, belsejében egy csinos kis múzeummal a költő relikviáival. A Calton-hill-en van továbbá a királyi időmegfigyelő intézet, a mit némelyek csillagdának is szeretnek ugyan nevezni, de mi bizony csak mosolygunk rajta, mikor ezt a gúnynevét halljuk. „Természeti lehetetlenség“, hogy csillagda legyen, mert csillagot ugyan esztendőben egy- szer-kótszer ha lát, mivel itt örökké felhős az ég. Nincs a Oalton-hill „csillagászainak“ egyéb feladatuk, mint minden reggel jelenteni hogy: „borult“, „esős“, „csapadék mennyisége“ stb.,
