Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-08 / 10. szám
Märczius 8. KUN-HALAS. 1891. zódni, hogy nem volna-e hajlandó a takarék- pénztár a Bankkal üzleti — különösen giró- forgalmi összeköttetésbe lépni. Az ittjárt szakember beható tájékozást szerzett az intézet viszonyairól, ügyviteléről s általában igen ked- vezőleg nyilatkozott a takarékpénztár felől. — Gőzmalom-eladás. Hodossi Pálnak a régi-temető mellett levő gőzmalmát e héten megvette Szüle Lajos, az alsó tószéli gőzmalom tulajdonosa, 9250 forintért. — A szőllőmíívelők bizonyára örömmel fogják üdvözölni azt a hirt, hogy Dr. Tóth Kálmán polgármester fölterjesztést tett az alispánhoz homokterületiink immunitásának megállapítása végett. Ezzel vége szakad annak a kénytelen-kelletlen határzárnak, mely a szőllő- vessző behozatalát és kivitelét eddig oknólkiil gátolta. — Önfeláldozó fiú. K. Imre gazdának valami sora akadt a bíróság előtt a vasut-töltés- ben okozott kárért, vagyis igazabban a „pályatest megrongálásáért“. A tárgyalásra két Ízben is megjelenik egy jóképű fiatal polgár és tárgyal, vall és védekezik annak rendje és módja szerint, mint jóravaló vádlotthoz illik. Az Ítélet pár napi fogházat szabott ki büntetésül. A vádlott még szépen meg is apellálta az Ítéletet. Eddig jól ment minden. Mikor aztán a felsőbíróságtól leérkezett a helybenhagyó Ítélet s a büntetést meg kellett volna kezdeni, vádlott az idézésre nem jelent meg. Elrendelték tehát az elővezettetését. A rendőr aztán elő is hozta K. Imrét, egy öreges polgárt. A biró feltűnőnek találta ezt a hirtelen való megőszíilést, kérdőre vonta az öreget, a ki aztán kénytelen- kelletlen be is vallotta, hogy ő helyette biz eddig vádlottként a fia: K. Benő szerepelt, mert hát azt hitte, hogy csak pénzbüntetés lesz a vége, azt pedig mindegy lett volna lefizetni, akár a maga, akár a fia képében ítélik el. Persze az eljárás megsemmisült, mivel hogy a fia vallomásai alapján az apát becsukni nem lehet. Csakhogy most már nagyobb soruk lesz minda- kettőjüknek a bíróság félrevezetése miatt. — A pályázó tanítók. Említettük, hogy az iskolaszék a tanítói állásokra beérkezett pályázatokat kiadta egy bizottságnak, hogy azokról az iskolaszék tagjainak tájékozása végett táblázatos kimutatást készítsen. A bizottság az oklevelek minősége szerint következőleg sorozta a pályázókat: ,Nagy Erzsébet, Imreh Lajos, Bandi Irma. f. Árvái Ferencznó, Szikszai Gábor, Árvái Ferencz, Túlit Péter, csigázta volna, visszafelé akarta elmondatni a miatyánkot“. Ezen és hasonló szellemű vallomások alapján, Zay Mátyás, a jász-kun kerületek tiszti ügyésze, „miután a tanuk és tulajdon maga vallásiból gonosz cselekedetei kinyilatkoznak“, vádinditványt tesz nevezett Bosér Gergelyné, Csapó Katalin ellen, hogy „másoknak irtóztató példájára és maga órdemlett büntetésének elvételére, több ördögi és bűbájos tetteinek kinyilatkoztatására, hóhér által inegkinoztassék, an- nakutánna elevenen ínegógettessók, következendőképen testének hamva vagy vízbe, vagy levegőégbe vettessék“. A kerület büntető törvényszéke 1752. október 4-ikén csakugyan a vádinditvány értelmében hozta meg Ítéletét. Világos dolog, hogy e boszorkány tulajdonképen nem volt egyéb, mint egy falusi kuru- zsoló vónasszony, ki ebbeli jártasságát és bűbájos hírét apró szívességek igénybevételére, sőt követelődzésekre is felhasználta a lakosság tudatlanabb osztályaiban. Ez a boszorkánypör tehát már benyulik a megelőző század második felébe; de nyugati Európában még ennél később is fordulnak elő törvényszerű boszorkányógetések. Bajorországból 1782-ben, Posenből 1783-ban említenek még egyet-egyet. Mindezek azonban már elkésett és kivételes esetek gyanánt tekintendők. Az értelmi fölvilágosodás elsöpörte az emberi szellemre ülepedett ködöket; a természettudományi ismeretek terjedése a babonát mindegyre szű- kebb körök korlátái közé szorította, és lassanként lenyomta a legtudatlanabb néprétegek képzeletének és a népmeséknek országába. Az emberiség fölébredt; megdörzsölte szemeit, és most már csudálkozva emlékezik vissza hosszan tartó és kínos álmára, melyben kísértetekkel és róm- látományokkal küzködött. Blazsik Mihály, Spät Béla, Keim Viktor. Hran- csák Pál, Stefán Elek, Bojtos Kálmán, Horváth Béla, Losoncz János. — Kár, hogy a kimutatásból nem tűnik ki némely más körülmény is pl. családi állapot, jelenlegi működés, melyek szintén ligyelembe-vótelt érdemelnek. — Mezei kár-becsüsök. A közsóg-biró- ság hatáskörébe tartozó mezei rendőri ügyekben alkalmazandó hivatalos becsüsökül Dr. Tóth Kálmán polgármester kinevezte: Matkó József, ifj. Gál István és Babó Ferencz birtokosokat. — Esküvő. Bosenfeld Ignácz birtokos legifjabb leányának, Gizellának f. hó 4-én szerdán d. u. 3 órakor volt az esküvője Langerman Zsigmond munkácsi vaskereskedővel. A menyegzőn díszes násznép volt jelen, többek között a menyasszony bátyja Dr. Bóna Samu fővárosi orvos, egyetemi magántanár is. — Eljegyzés. Ifj. Z i 1 a h István földbirtokos, múlt szombaton váltott jegyet Szalai László birtokosnak Mariska leányával. Násznagyok voltak; Péter Dénes és Dr. Babó Mihály. — Az „Önsegélyző-szövetkezet“ ma egy hete rendkívüli közgyűlést tartott, mely a Sándor Imre és társai indítványával foglalkozott. Az indítványozók — mint a minap említettük — azt óhajtották, hogy a váltók és kötelezvények lejárati ideje 3 hónap helyett 4 hónap legyen, továbbá, hogy a kamatlábat 8°/0-ról 7% ra szállítsa le a szövetkezet. A közgyűlés az indítványnak a lejárati idő meghosszabbítására vonatkozó részét elfogadta; ellenben a kamatleszállítást czólzó indítványt nagy szótöbbséggel elvetette. — Országos vásárok. A halasi vásár két hétre, f. hó 22-én és 23-án tartatik. — Jövő héten, f. hó 15-éri és 16-án pedig Kalocsán lesz vásár. — Az ipartestület ma d. e. 10 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart, melynek napirendjére a múlt évről szóló számadások beterjesztése és az ipartestületi elöljáróság választása vannak kitűzve.-— A vadásztársaság elnöke, Sándor Imre ur a héten küldötte be a kir. erdőfelugye- lőséghez a kimutatást azokról a vadakról, melyeket Nimródjaink az 1890-ik évben ejtettek el. Áz érdekes kimutatásból közöljük a következő adatokat. Hasznos vadak közül elejtetett: mezei nyúl 871, fogoly 242, fürj 50, vadlud 2, vadrucza 469, szárcsa 95, túzok 1. gém 61, vízi szalonka 84, vadgalamb 25 darab. Kártékony vadak: róka 8, sas és keselyű 16, solyom, kánya, ölyv és vércse 25, bagoly 9, varjú és szarka 200. (Kerekszám ? szerk.) Mindezek értéke: 1314 frt 80 kr. — A kimutatás persze úgy volna teljes, ha kitűnnék belőle, hogy ez hány lövésnek az eredménye. — Bortermelőink figyelmébe ajánljuk a regale- bérlők felhivá«át, mely hirdetéseink közt olvasható, s melyet — saját kijelentésük szerint, a lakosság érdekei iránt tartozó figyelemből tesznek közzé, mivel czéljuk a közönséggel való jó viszonyt mindig fentartani. A piknikről. Fehér hollóként jelent meg a múlt hó 28-ikán megtartott piknik. Evek hosszú során keresztül az arany fiatalság — mint ilyen — nem adott magáról eleijeit, mig most megjelent a maga teljes fényében és erejében. A mulatságon egy cseppet sem látszott meg a böjt, volt ott minden bőviben : szép lány s menyecske (no hisz e kettőből csúnya nincs is) jókedv, bachusi nedű, lukullusi lakoma, de olyan, a milyet csak a halasi hölgyek varázs keze produkálhat. Az ember szeme káprázott, nyelve reszketett. Itt bájos, mosolygó rózsás arczok, ott a pujkapecsenye s az ég tudja minő csemege csábította a gyönge halandó szivét. így nem csoda, hogy a választás mégis a rózsás arczokra esett s táncra perdült a blazir- tabb fajta is s járta úgy, hogy maga csodálkozott utána legjobban. Különben olyan háziasszonyok, mint Mészöly Istvánná, Schilling Edónó és Turóczy Istvánná vendégszeretete körül font koszorúban nem is lehet másképen mulatni mint jól. Jelen voltak: Babó Irma és Ida, Balogh Mariska, Bulcsú Viola, Csontó Juliska, Margit és Irma, Deák Vicza, Fúró Kornélia, Gönczi Irma, Hamar Erzsi, Kiss Jolán, Mészöly Anna és Juló, Mészöly Berta, Reimholz Kornélia, Turóczy Erzsi és Vilma stb. Továbbá: Babó Jánosné, Balogh Lászlóné, özv. Bulcsu Károlyné, Csontó Lajosné, özv. Fridrieli Sándorué, özv. Gaál Lajosné, Gönczi Lajosné, Haupt Gézáné, özv. Ha- marné, Fúró Lajosné, Kriegner Györgyné (Budapestről), Kriegner Kálmánná, özv. Nagy Ferenczné, özv. Nagy Sándorné, Papp Mihályné, Péter Kálmánná, lovag Praxa Adolfne, Rucsek Józsefné, özv. Sztupáné (Budapestről), Sárdiné (Borotáról), Török Istvánná, Zseni Móriezné, Dr. Zilah Benőné stb. Dr. med. Komámasszony. (Homeopathikus história.) Cs. Helénát*) körülbelül két évvel ezelőtt vezette oltárhoz S. György végzendő földbirtokos. Másodvirágzás volt biz’ ez, — lévén mindakettő özvegy, — de hát épen az a derék az ákáczfa virágjától, hogy az kétszer is nyílik. Az asszony elhitte, hát mi miért ne hinnék, hogy az ura Őt igen szerette, de arról is meggyőződött csakhamar, hogy férjem-uram mást is szeret ám, de nagyon: — a borókát. A másodszor-menyecskében rettentőn fölébredt a féltékenység erre, s mély gondolkozásba esett, mi módon is hódítsa vissza a tüzes, piros vetélytárstól a hirtelen férjet. Nem azért volt asszony, hogy a baját magába fojtsa. Elpanaszolta biz’ ő felső-alsó szomszédasszonyék- nak ő kigyelmöknek, a kik aztán nem is késtek a jó tanácsosai. „Lássa szomszédasszony, ngy-e azért szerette meg Gyuri báosi a bort, mert jónak találta?“ — „Alighanem“. — „Nohát akkor csak azt kell kicsinálni, hogy ne találja jónak, mindjárt kiszeret belőle“. — „Biz’ igaza lőhet ám, leiköm komámasszony“. A nénémasszonyok konzíliuma össze is állította a receptet hamarosan, hogy miféle alkatrészekből is kell állnia annak az orvosságnak, mely Gyuri bácsit a szenvedélyéből kigyógyitsa. Az ital a „vény“ utasításai szerint el is készült és a gyanútlan férjnek bor képében beadódott. Nem voltunk ott, a hol beszélték, hogy milyen arczot vágott ehhez a műbőrhöz Gyuri bácsi, de annyi tény, hogy baja nem lett tőle. Mikor megtudta a merénylet okát, elnevette magát és sietett a szája izét helyrehozni jó igazi borral. És mivelhogy a szája ize igen sűrűn visszaemlékezett arra a kotyvalókra, persze hogy igen gyakran kellett jó karezossal leöblögetni. Ennyit használt az orvosság — akkor. Hogy azután az a gyógykezelés ismétlődött-e még, hány Ízben és mikor . . . ? Ha mi ezt tudnék, egyenesen mennénk Dr. Zilah aljárásbiró úrhoz, a ki épen ezekre a dolgokra nagyon kiváncsi most, mert. . . Ámbár az orvosságnak mindjárt kézzelfogható sikere nem is volt : György ur ennek az esztendőnek az elején határozottan és visszavonhatlanul kijelentette, hogy ő egy cseppet sem iszik többet életében. Az igaz, hogy e fogadalmát néma jelekkel fejezte ki, — a mennyiben t. i. hanyattvágódott és meghalt, — de azért a kijelentés őszinteségéhez kétség nem fér. S most (a Bűnt. törv. 309. §-ának emlegetése mellett) épen azt kutatja a vizsgálóbiró ur, hogy Heléna asszony orvosságának volt-e valami köze ehhez az molsó akaratnyilvánitáshoz. *) Arról a cs. betűről ne tessék ám a s z é p Helénának az ellenkezőjére gondolni. Illa berek... — Hi-hi-hi! Hymeu. — Tartja a szentirás: Nem jó, hogy egymagában légyen az ember — mégha özvegy ember is. És ment vala a vőfély utczáról utczára rendre hívogatni sok rangos vendéget B. uram házához kedden reggelre esküvő-ünnepre, utána barátságos magyaros ebédre, no meg egy kis parázs tánczocskára — a miként az dukál. Nagy piros bokrétája messzire virított, sok színes pántlikája a szélben lobogott — hogy öröm volt nézni. Ez történt vasárnap. * És szállott a menyasszony a boldog vőlegényhez : — Egy kérésem volna, édes kis uracskám. — Mi volna, no mondjad; hozzak egy csillagot? — Nem, édesem, nem, nem! —- Vagy négyes hintóbán vigyelek esküdni? — Nem, leikecském, nem, nem! —f- Mondjad hát, kedvesem, mi a szived vágya? — Adj énnekem boldogságom mára — tie forintot. És adott. — Ez történt hétfőn. * Lakodalmas napnak reggelére kelvén a szép menyasszonynak hült helyét találták; és az esküvő volt az, a mi — n e m történt meg к edd e n. * Tanulság: Esküvő előtt a menyasz- szonynak ne adj — útiköltséget!
