Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-22 / 8. szám
Második évfolyam. 8. szám. Halas, 1891. Február 22. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: kö7,p. leányiskola épület. Meyjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 1 frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 írt. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. A régi és az új-. ii. Kimutattuk a múlt alkalommal, hogy a volt polgármester működésében van egy maradandó alkotás: egy uj termelési ág jövőjének megalapítása. Any- nyival inkább érdemül illik ezt betudnunk, mert élénk emlékezetében lehet mindenkinek, hogy a gyümölcsészet fejlesztésére vonatkozó intézkedések gyakran épen nem találtak kedvező vagy rokonszenves fogadtatásra sem a közönség egy részénél, sem a város egyéb intéző köreinél; sőt a volt polgármesternek lépten nyomon ellenkezéssel kellett küzdeni ezek miatt. Az egész gyümöl- csösködés nem látszott valami különös fontosnak városunkban, csak egynek nézték ezt is a többi mindennapi ügyek halmaza közt; sőt a legtöbben hajlandók voltak úgy tekinteni rá, mint a polgár- mester magánpassiójára, vagy bogarára, a melynek semmi különösebb jelentősége nincs. Ez is azt mutatja, hogy valamely alkotás értékét az idő állapítja meg, s csak később ismerhető fel és méltányolható az ilyesminek jelentősége. Midőn a rendes folyó ügyek folyamatban vannak, s köztük élünk és csetlünk-botlunk. kevés ember képes felismerni, hogy melyiknek van már nagyobb fontossága a többinél s melyik méltó arra. hogy kiemeltessék a múló érdekű napi kérdések halmazából. A „КЖ-HALAS“ TÁSCZÁJA. Aforizmák. i. Л közérdekben fáradozónak közhaszna működéséért elismeréssel, dicsérettel, magasz- talással szoktunk adózni. Helyesen, csakhogy jól különböztessünk! A ki a közérdeket ügyesen összetudja kötni a maga érdekével s használ ugyan másoknak és a köznek is, de a közhaszonból busásan kiveszi a maga részét s csak ott és akkor szolgál a köznek, ha első sorban a maga haszna is biztosítva van: bár a köznek általa tett szolgálat s a közjó előmozdítása így is elismerést érdemel — de a tett szolgálat erkölcsi értéke hiányzik s a közérdek köpenye alatt a maga érdekét előmozdítónak azt mondjuk: érd be a haszonnal melyet húztál, dicséretet tőlünk ne várj! Csak a ki önzetlenül, a maga hasznára nem nézve, a közügyből — mint üzletből — os% tálékot nem követelve működik: érdemel dicséretet. — Magasztalás pedig csak azt illeti: a ki saját érdeke hátratételével, esetleg önáldozat- tal szolgálja a közügyet s azt még a maga kárával is előmozdítani kész. —á—r— Sajnos, hogy azon ügyek közül, melyek nagvjelentőségűek a város és lakossága jövőjét illetőleg, a volt polgármesternek is csak ez egyetlen dolog iránt volt érzéke, s arra, hogy a vezetése alatti ügyeket általában magasabb szempontból tudta volna tekinteni, nem volt képes, s ennek következtében három cycluson keresztül folytatott működéséből ez egynél több kiváló alkotását föl nem jegyezhetni. S ezzel elértünk a második czik- künk feladatához, mely abban áll, hogy a letűnt rendszer hibáira és árnyoldalaira rámutassunk. Nem szándékunk egyes hibákat, tévedéseket vagy mulasztásokat kiemelni, melyek azon időszak alatt előfordultak, csak általánosságban jellemezni akarjuk azon irányt, mely követve volt. S ez irány az iránytalánságban állt, a határozott biztos czél hiányában, mely a város ügyeinek vezetésében nem szorítkozott egyébre, mint a napról napra fölmerülő ügyek elintézgetésére, a régi hiányok tatarozgatására. a gyökeres orvoslás kerülgetésére. Egy szóval olyan egyik napról a másikra élő tengődés volt ez. Tervszerű. biztos és előre megállapított iránya haladásról valamely kitűzött czél felé szó sem volt; magasabb ambitio az ügyek vitelében nem nyilatkozott: a helyett napirenden volt a folytonos paktálás kicsinyes érdekek miatt hol az egyik.'hol a másik áramlattal. Az őszinte és nyílt, Mikor a király Halason járt. — IrtaJózsa Autal. — (Folytatás.) — Az udvaron széliében hosszában tizével . . . mit mondok: huszával-harminezával is állt a gyöphantból készült laezikonyha! Odabent a pitart is majd felvetette a nagy siitkérezés. Lángolt, füstölgőit a zsarátnok. Sistergett a zsir; pöfögött, szuszogott, bugyborékolt a sok üst, lábas, fazék a benne sülő-fövő sokféle jótól. Mindegyik katlan mellett sürgött forgott egy-egy kaczkiás menyecske. Volt ott valami száz, ha nem több. De honnan szedte elő ezeket Dalipancsa, holott előbb csak egymagába maradt odahaza; a többi asszonynép mind szétrobbent a városból, ki, királyt fogadni? fiát biz azokat egyenként szépen hazahajtotta a hiúság szele, mikor szerte futott a hír, hogy a király nemcsak hogy úgy egyszerűen átvonul ám itt a seregével, hanem meg is állapodik a városban halasi asszonykéz főztit enni. Egyszerre felbuzdult mind valahány, egy se akart kimaradni a dicsőségből, melynek hírét még a késő unokák is emlegetik majd. Mindenki részt akart venni a király étele készítésében. Utoljára már főszókbiróné asszonyom majd ott volt, hogy aligság alig tudott dolgot adni a sok, magát-kellető, úszolkodó segítségnek. Igyeu tehát Sámson ur meg volt volna elégedve a portáján látottakkal, és némi megnyugvást szít leikébe a Delilájának önbizalomtól kipirult ábrázatjáról, akivel ugyan szót nem is igyekezett váltani, mert úgy is tudta, hogy határozott fellépés mindig hiányzott, mintha a város ügyei a városi határ homokjának természetét vették volna fel: arra szaladtak, a merre a szeleknek tetszett. A főczél nem a város javának fejlesztése volt, hanem egyedül csak az állás megszilárdítása, ragaszkodó párt- hivek szerzése, az embereknek jobbra balra lekötelezése, s szavazatuknak egy vagy más előforduló ügyből kifolyólag biztosítása, proselyták fogdosása: egy szóval kicsinyes taktikázás és manövri- rozás. Tény, és a tapasztalat is megerősíti mindennap és minden téren, hogy ilyen módon fenn lehet az embernek tartani magát több kevesebb ideig valamely állásban, de az is tapasztalati tény, hogy a világ végre is ráismer az emberre, s azok lesznek a legnagyobb ellenségei a kiket legjobb barátainak gondolt. Ez a sors érte a volt polgármestert is. Az emberek gyarlóságára és gyengeségeire alapított uralkodás előbb utóbb megbukik, még pedig a nélkül, hogy bukásával a legkisebb részvétet is fölkeltené. S az ilyen uralom minél tovább tart. annál károsabb hatású. Mert bármily nagy tehetségű egyén lenne is valaki, ha minden igyekezetét, munkaerőjét és tevékenységét az az egyetlen czél foglalja le, hogy magát állásában megtarthassa; ha egyebet sem csinál, mint folytonosan a különböző érdekeket egyeztetgeti, azok hiába való lenne. Az asszonyfólit nem tanácsos ilyenkor háborgatni mikor bele van melegedve a maga legfontosabb munkájába, melynél esze, szelleme, egész lelke és minden figyelme, ügyessége hallgatagon összpontosulva egyesegyediil csak oda van a tűzhelyhez lekötve. Ilyen órában ha odahajit is egy két szót a birodalmába betolakodott avatatlan kotnyeles férfi embernek: annak a szónak foga van. Harap. Tudta ezt jól fő-székbiró uram is, azért hát nem is sokat lábatlankodott a lábasok között, hanem hamarosan ki sóremórázott az udvarról vissa az utezára: isten szabad ege alatt tündéri módon átvarázslott királyi fényes ebódlőte- rembe. Csak az nehezítette meg a lelkét, hogy odabent a sokféle étel illat közül, ami az orrát megcsapta, hal-szagot sem mi lőttéképpen se tudott kiérezni. E miatt fölhozott is osztán szörnyűséges módon egész a tálalás idejéig. Azontúl pedig jóformán azt se tudta: holt-e eleven-e, fiu-e vagy leány. Legkivált mikor a fejedelmi sátor függönye újólag fólrehuzódott s megjelent a király- daliás alakja, gyómántos, rubinos aranyboglárokkal dúsan megrakott könnyű öltözetben. Mátékkor a jeladó kürthang ismételt páros rivall- gása olyaténképpen csiklandozta fő-székbiró uram füle környékét, mintha az éppenséggel a végítéletre szóllitó ark-angyal harsona hívása volna.
