Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-08 / 6. szám
Február 8. KUN-HALAS. 1893 tehát kezelő hivatalnokok kellenek; adót fizetni kell; ekkor már nem 30,479 írtba, hanem 35,000 írtba is belekerül a vállalat, tehát naponként körülbelül 100 irtot, havonként 3000 irtot kellene bevenni. A veszteség több mint valószínű. Ha veszteség lesz, miből fedezzük, ez »kérdés; mert az meg nem engedhető, hogy pótadóval fedezzük; ez a legnagyobb igazságtalanság volna. — A megváltási kezelésre nézve tanulságot szolgáltatott a múlt; volt eset, hogy egy ember kiváltotta a pinczéjét, s onnan élt borral az egész atyafiság; és a kik Csabának 50—60 frtot fizettek most, azok akkor „kidugták a város szemét“ 5 írttal; — most is úgy lesz. — A kik óhajtják boraikat megváltani, alakuljanak társasággá, s vegyék át, ő azt hiszi, ehhez a város odaadná nevét, mint jótálló. — Az ajánlatot nem fogadja el. Gyulai István megjegyzi, hogy a zár- gondnokságnál mindenkinek ki kellett most váltani az 5 hektoliteren alóli mennyiséget; az adatok azért olyan kedvezők. Id. Gál Lajos a maga részéről ünnepélyesen kijelenti, hogy ő ki nem váltja a, borát, fizetni fog a szerint, a mint fogyaszt. О nem ajánlja a vállalatot; de ha átveszi a város, ő sem hasznaiban, sem káraiban nem óhajt részesedni. Minden vállalat esélyekkel jár; ha az esélyek kedvezőtlenek lesznek, s veszteség áll elő, honnan fedezzük ezt; arra senki sem kötelezhető, hogy pótolja. A fölött nyilatkozzék a közgyűlés, hogy ki fedezi a veszteséget; ő azt hiszi, hogy miután úgyis névszerinti szavazás lesz e kérdésben, azok lesznek kötelezve a kár fedezésére, a kik most „ige n“-nel szavaznak. S z a 1 a i László azt tartja, hogy a képviselők nem a maguk érdekében állanak itt, hanem a nép bizalmából az egész város érdekében és képviseletében. (Általános helyeslés. — Gál Lajos közbeszól: „Ez nem közérdek“.) Szóló véleménye az, hogy a mit a képviselők többsége elhatároz, az az egész képviselő-testület határozatának tekintendő. Péter Dénes: Eddig ö csak mindig azt hallotta emlegetni, hogy egyes esetekben milyen igazságtalanságok estek meg ezen meg amazon; de a vállalat jövedelmezősége felől nem igen hallott nyilatkozatokat. Szóló a regale jövedelmezősége tekintetében fölhívja a közgyűlés figyelmét a Hofmeister testvérek múltkori ajánlatára. Ez a czég akkor 17,000 frtot és a tiszta jövedelem 10%-át ajánlotta; azután a 10% elejtése melett hajlandónak nyilatkozott 18,000 írt évi bért fizetni ; tehát a tiszta jövedelem 10%-át csak úgy hamarjában 1000 írttal egyenértékűnek becsülte. Ebből következtetni lehet, hogy épen a regale az, a mi jövedelmet ad. Ajánlja tehát, hogy vegye át a város e jogokat, de a regálét senkinek albérletbe ne adja. Sándor Imre emlékeztet arra, hogy 1889-ben már 35,000 frtot ajánlott a közgyűlés; ha akkor — szintén adatok mérlegelése után — azt hitték, hogy előnyös lesz, most ez még inkább remélhető, mert kevesebb a rizikó. О is a regalera fekteti a súlyt; s miután a városnak haszna mutatkozott, mikor a múltban kezelte; elfogadja az ajánlatot. Kolozsvár у Kiss István sokban egyetért az előtte szólókkal, sokban nem. Abban egyetért, hogy ha biztos veszteségnek nem akarunk neki menni, együtt kezeltessék úgy a regale, mint a fogyasztási adó. Mert maga a fogyasztás nem fedezi az érte fizetendő váltságdíjat, hisz a városban most mindössze 3347 hektoliter bor van. Hogy a múltkori számítás — melyben megvallja neki is része volt — milyen gyönge alappal birt, kitűnik, ha meggondoljuk, hogy e 3347 hl. borból 1200 hl. kereskedők kezében van. ez korcsmákba kerül fogyasztásra, hol nekünk nem jövedelmezett volna a Hofmeister-fóle albérlet létrejötte esetén; azonkívül e mennyiségből még ki is visznek. Tehát adóalap sincs; de fizetési hajlandóság sincs. Most ugyan nagy a lelkesedés, de ha fizetésre kerül a dolog, kinek-kinek maga felé hajlik a keze. Ha a regálét albérletbe adjuk 2000 frt biztos veszteség lesz. Figyelembe kell még venni, hogy a kezelés költséggel jár. „A költség itt van a zsebemben.“ (Derültség. — Szóló keresi a költségre vonatkozó jegyzeteit, de nem találja.) — A zaklatásra való hivatkozás nem érv, a közönséget zaklatni kell akkor is, ha a város ily kétségbeesett üzletbe belemegy. — Arra nem lehet adni semmit, hogy két évvel ezelőtt hogyan volt, hisz akkor 6—7000 hektói. bor volt a városban. — Ö elfogadja az ajánlatot föltételesen t. i. ha a közgyűlés kimondja, hogy a regalet albérletbe nem adják. — Gál Lajossal szemben megjegyzi szóló, hogy a kérdés üzleti szempontból ugyan nem, de közegészségügyi szempontból igenis közérdek. A borfogyasztás előnyös a népre nézve, s a mennyiben a fogyasztási adónak a város által való enyhébb kezelése a fogyasztást előmozditja, ennyiben közérdek a megváltás. Schilling Ede: Sokat hallott az ajánlat elfogadása ellen, de ezek őt nem győzték meg arról, hogy oly rettentő veszedelmes volna ez a vállalat; eddig is kezelte a város, mégis kijött vele. (Török Elek:... „mégis belebukott!“) De ha most átvesszük, ne a régi mód szerint kezeljék. Tulajdonképen a kezelés kérdése a sarkpontja a dolognak. Lehet oly módot találni, a mely szerint a város biztosithatja magát. — Miután a miniszter megszabadított bennünket (a miért köszönet illeti) attól a hátrányos albérlet megkötésétől, ragadja meg a város az alkalmat és vegye át. Id. Gyenizse Antal szerint nem csak 12000 frtot kell számításba venni a fogyasztási adó megváltásánál; belekerül az 15— 16000-be. — Ha az egyesek megváltás által remélnek a zaklatásoktól menekedni, váltsák meg a bérlőtől; a várostól is csak pénzért kell megváltani. A regálét pedig ő semmi esetre sem ajánlja; ez a vállalat csak élelmes izraelita társaságnak való, mely azt maga kezeli s alkalmas emberekkel kezelteti. Id. Gál Lajos: Tudja, hogy nem sikerül kapacitálnia az ellenkező nézeten levőket; nem is szól a dolog érdeméhez, csak arra reflektál, hogy közérdek-e vagy sem. Ha az volna, maga is mellette volna; de nem az. Ez csak nehánynak az érdeke, a lakosság legnagyobb részének nem érdeke; nagy igazságtalanság volna ezeket bele vonni. Kolozsváryval szemben azt vitatja, hogy még egészségi szempontból sem közérdek; nem ismeri el, hogy a borfogyasztás az egészség konzerválására való; sem a közegészség- sem a közerkölcsössógre nem előnyös a nagymérvű fogyasztás. Miután nem általános érdek, nem fogadja el az ajánlatot. — К u t i Szabó Imre a múltról kór adatokat, —- Dr. Tóth polgármester ezután felolvassa, hogy az 1887- ik évben 13,065 frt, 1888-ban (a tarifa emelése folytán) 16,984 frt, 1889-ben 17,767 frt volt a város bevétele az általa kezelt fogyasztási adókból. Vári Szabó István: Az mondatott, hogy a város bukott, mikor maga kezelte; az ő tudtával nem; az is mondatott, hogy az fizeti az esetleges kárt, a ki most rászavaz; ez nem áll, mert a képviselő-testület határozata általánosan kötelező. — О múltkor is mondta, hogy a vállalat két ágát ne válasszuk el, most is a mellett van. A törv. szerint a fogyasztási adót ki sem adhatjuk albérletbe. Ajánlja az átvételt, mert a népnek általános óhajtása; de házilag kezelendő, mert e nélkül megbuktunk. Id. Gál Lajos hivatkozik arra, hogy a törvény szerint névszerinti szavazás esetében csak a rászavazók a felelősek. Dr. Dobó Menyhért: Ha ez áll, ha csakugyan van ilyen törvény, úgy ő rögtön megszűnik képviselő lenni. .. Berki Antal tiszti ügyész felvilágosításul megjegyzi, hggy a községi törvény 87. §-ában van szó a képviselő-testület tagjainak felelősségéről, de csak arra az esetre, ha valamely törvénytelen cselekmény elhatározása miatt kár kereset indittatik a képviselő-testület ellen. — Más esetben a határozatra szavazóknak a személye nem jön tekintetbe. Dr. Dobó Menyhért kijelenti, hogy eddig sötétben tapogatóztunk, most már adatokat kaptunk ; meri állítani, hogy az előtt mindenki kevesebbet fizetett mint kellett volna; de most már reméli, hogy okult a lakosság. — A közérdek kérdésére nézve megjegyzi, hogy nemcsak az a közérdek, a mi minden egyes lakosnak egyenlő érdeke, hanem a lakosság egy nagyrószének az érdeke már közérdek. Nem kell figyelmen kiviil hagyni, hogy nem csak az ivóknak, hanem a termelőknek is érdeke ez a kérdés. — A felelősségre nézve egy kérdéssel felel Gál Lajosnak: Vájjon az esetleges haszon e vállalatból kié lesz? Ez is azoké, lesz-e a kik most „igen“-nel szavaznak? (Általános helyeslés.) D r. Tóth Kálmán polgármester ezután a vitát bezárja, s a névszerinti szavazást elrendeli a kérdés felett, mely Dr. В ab ó főjegyző helyesbítő megjegyzése után igy tétetik fel: „Hajlandó-e a város a miniszter ajánlata értelmében f. évi január 1-től számítandó két évre a regalet 10979 frt évi bérért bérbe venni, és a fogyasztási adószedós jogát 19500 frt évi átalány összegért megváltani? Igen vagy nem ?“ A föltett kérdésre a közgyűlés 75 szóval 28 ellenében igennel felelt. * A határozat kihirdetése után a közgyűlés a polgármester indítványára egy bizottságot választott, mely a 8-ikán (ma) tartandó közgyűlésig a kezelésre nézve tervet készítsen, miután 9-ikén már a kezelést át kell venni. A bizottság tagjai lettek : Kolozsvárv Kiss István, Tóth János, Vári Szabó István, Dr. Dobó Menyhért, Schilling Ede, Szalai László, Hofmeister József, Hofmeister Ignácz, Patkós Benő, id. Gyenizse Antal és Kovács János. A gyűlés V4 12 órakor ért véget. # Ez a tervező-bizottság tegnap reggel hü ségesen egybe is gyűlt; azonban egyéb dolga nem akadt, mint sajnálattal tudomásul venni a polgármester ama jelentését, hogy a minister ur távirata szerint a regale és fogyasztási adószedés joga más vállalkozónak adatott már ki, mert a városnak „elkésve érkezett válasza nem volt figyelembe vehető.“ Az iparos ifjuság estélye. ... „Hányadik már a pohár? Csak negyedik? Teremt’uccse becsülettel működik!“— Igen; a negyedik évfolyamába lépett most az iparos műkedvelők működése a január utolsó estélyén tartott előadással és tánczvigalommal. És már ez a negyedik előadás is, mint a jóféle borból a negyedik pohár, lázas forrongásba hozta a mi közönségünknek különben nehezen pezsdülő vérét. A kiváncsiság pírjával, az érdeklődés melegével arczán jelent meg közönségünk az estélyre, zsúfolásig megtöltve a termet. Az ifjú iparosoknak valóban gratulálhatunk. Utolsó sikerük a múlt évieket jóval túlszárnyalta, s mulatságaink történetében tüne- mónyszerű jelenség volt. A „C z i g á n y“ előadása maga is már nem a közönséges műkedvelő színvonalon állott; egyes szerepek oly ügyesen, eredeti fölfogással voltak játszva, hogy bizony vidéki színészeink között méltán foglalhatnának e szereplők helyet, pedig nem is utolsót. Kémeri Ida k. a. a czigány Bözsit igen ügyesen ábrázolta. Különösen egy pár jelenete, mikor szerelmi bánatában megőrül, a legapróbb részletekig kidolgozva valóságos műélvezetet nyújtott. Kémeri Tini k. a. ki a múlt évben szentimentális leányszerepet játszott, most épen ennek ellenkezőjét, talpra esett kardos menyecskét ábrázolt s oly jól, hogy az ember csaknem látta a a papucsot suhogni feje fölött, midőn nyelvét pörgetni kezdő. Évi, Czuczor Ida kisasszonyban igen csinos és jó személyesitőre akadt. A kutnál levő nők kara igen jól festett. Babó Elekné tipikus paraszt menyecske ruhájával, Brecska Juliska, Lovassy Gizi, Tihi Tériké kisasszonyok csupa psütt és sikk, csupa tűz, csupa csókra termett szép leányok s menyecskék. A czimszerepben Kémeri Béni kedélyes egy dádó volt, a kin nem igen látszott meg a fejedelmi sarjadok. A többi férfiak is az előbbihez aránylag kis szerepökben jól megállották helyüket. Az egész társaságnál legkülönösebb az, hogy a műkedvelőknél oly divatos „lámpalázt“ még híréből sem ismeri. Mindenki oly otthon van a színpadon, mintha a nyujtófa mellett vagy műhelybe volna. Az,előadás sikeréért elismerést érdemel Dékáni Árpád rendező és Papp Mihály karnagy is. A szereplők közül az elismerés hiányáért nem is lehet panasza senkinek. Tolt taps, kihívás bőviben, s közönség oly nagy és olyan jó kedvű, a milyet régóta nem látott szépen díszített, máskor magtár kinézésű „dísztermünk“.
