Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

Január 4. A színházból. Búcsúznak a színészeink. Ma tartják az utolsó előadást s aztán — nem 'mint a vándor­madarak, enyhe őszi légben, hanem szibériai hidegben — vonulnak tovább, tovább — —, de azért énekelve és dalolva, mint a húzódó madár­sereg. Ebben a színházi évadban mi is utoljára számolunk be a lefolyt hétről. Szombaton (decz. 27.) egy magyar ope­rettet, a Rákosy-Puks-féle „Titilla had- nagy“-ot láttuk, a czimszerepben P. Laki Eugéniával, kinek játéka eleven, temperamen­tumos volt, éneke pedig kellemes, művészi, bár hangján némi fátyolozottság volt észrevehető. Igen kedves jelenség volt Szilágyi Etelka a naiv Katicza szerepében, s csengő szép éne­kével, különösen a „Csuklyás barát“ romáuczá- val zajos tetszést aratott. Szomorgósi Prancziska ábrázolásával Szilágyi Berta ismét meg­mutatta, milyen kitűnő komika; Sovároghy Bá­lámból- felszeg és hálátlan szerepéből pedig Gyár math ynak sikerült élvezhető humoros alakot teremtenie. Belárst Szabó József Pak- lines Ferkót pedig В á t о s i elég jól énekelték; Szabolcsi ésPüredinóaz öreg paraszt­pár szerepében jól megállották helyüket. Végül említenünk kell még Polgárt az ezredes sze­repében, ki úgy látszott ez estén egy kis indisz- pozicióval küzdött. Valóságos bravúr-szerepe volt azonban Polgár nak Vasárnap Lukácsi népszínművé­ben „Egy zsidó kortes“-ben a czimszerep. Az igaz, hogy az egész darabban csakis ez a szerep ér valamit, ha jó kezekben van. Polgár ráter­mett. Olyan jó kedvre hangoló alakban mutatta be a zsidó korcsmárost, hogy mig csak a színen volt, a széles mosoly el nem tűnt a nézők arczá­rói, s dicséretes játékában az, hogy ízlést sértő túlzások nélkül tudott hatást kelteni. A publi­kum nem fukarkodott tapsaival, különösen zajo­san megtapsolták két énekszámát, (a „Zaj liat’sz máj tatele ach gemacht“ és a „rim“-kupiéit.) Pajta kívül jók voltak még P. L а к у Eugénia mint tűzről pattant fiatal özvegy, kinek egy pár dala szépen sikerült, továbbá Szilágyi Berta, a falu szájától félő Odvas Sára szerepében, ki a mellett, hogy jól alakítja a komikus nőket, külö­nös dicséretet érdemel, hogy mindig kitünően tudja a szerepét „a mint hogy igaz is!“ — Igen bájos jelenségek voltak B. Polgár F á n i, a mostoha fia szerelmét fölébresztő fiatal anya, és О 1 a s z n é, a mostoha leány. Eléggé kimutatta tehetségét G у a r m a t h у az elűzött gróffinak — egyébként nem igen hálás — alakjában. Szende fi pedig a grófi inasnak piczi szerepé­ben ismét bebizonyította, hogy jeles natur- bursch. — К о m 1 ó s i a gróf és О 1 a s z, a plébános szerepét tehetségük szerint iparkodtak jól betölteni. Kedden a „Szabin nők elrablásé“-ban is­mét Polgáré volt a forsz-szerep: Rettegi Fridolin, a színigazgató. Polgár a legapróbb részletekig kidolgozva mutatta be e kaczagtató alakot, s többször indította tapsra a közönséget. G у a r m a t h у a darabjával felsült professort, Bátosi a fiatal Marosáut, Olasz az öreg Marosállt és Szabolcsi, a professor vejét egyaránt ügyesen játszották. Az anyóst F ü re- d iné, a férje előéletére kiváncsi menyecskét О I a s z n ó, és a hamis naiv kis tanár-leányt Szabolcsi né könnyed játékkal adták, végre nem hagyható említés nélkül P. L а к у Eugé­nia. ki a tragédiákért rajongó, műértő szobaleány szerepében igen jól mutatta be az arrogáns cse­lédek egy minta-példányát. — Daczára annak, hogy a német eredetinek vissza nem-adható dia­lektusa s szó-fordulatai nélkül a fordításban so­kat veszített e darab élvezetes voltából, a közön­ség mégis eléggé jól mulatott a sikerült elő­adáson. Az uj évet „A fa la rossz á“-val szén telte föl a társaság csütörtökön este. Mivel a keddi szinlapon ez zóna-előadásnak volt jelezve, az első széksorok közönsége pedig e terv elejté­séről azután kellőleg nem vett tudomást, a kör­székek regiója majdnem teljes el hagyatottságban terült el a színpad előtt, meglehetős hidegséget árasztva szót a teremben ; — csak a zártszékek a karzat és az állóhelyek tellettek meg. Pedig a kik távol maradtak, egy igen élvezetes estétől fosztották meg magukat. Maga a darab, mint minden remekmű, daczol az idővel s ma is csak páratlan gyöngye a népszínmű-irodalomnak. Az előadás pedig csaknem kifogástalan volt. A női szerepek közül első helyen B. Polgár F á n i I KUN-HALAS. remekül játszott Feledi Boriskáját kell kiemel­nünk. Mesterkéletlen egyszerűséggel érte el a leg­szebb hatást, mely a harmadik felvonás végső-je­lenetében kulminált. Szerelemvallomása, szive éb­redésének az elbeszélése, azután a visszautasított szerelem keserűsége oly megkapó, szivhez szóló hangon volt előadva, hogy a függöny legördülte után önkónytelenül tört ki a tetszés-vihar, mely a művésznőt a lámpák elé hívta. Szilágyi Etelka a hamis és könnyüvérü Finom Rózsi ügyes ábrázolásáért, de különösen dalaiért szintén megérdemelte a neki jutott tapsokat. О 1 a s z n ó rendkívül bájos Bátki Tercsi volt, s ezért meg azért a fránya bokorugrós szoknyáért megbocsátható neki, hogy kissé többet mosoly­gott szerepében a kelleténél. Az eddig említett három grácziával szemben a három beszédes hárpiát Szilágyi Berta, F ü r e d i n ó és 0 s V á t h B. ábrázolták kitünően pergő nyelvekkel. A czimszerepet Szabó József játszotta és énekelte, de nem úgy, a hogy tudná. Gyarmat h у Feledi Lajosa mintaszerű volt, s К о m 1 ó s i is eléggé jól adta az öreg Feledit. Legvégül említjük Polgár Károlyt, a ki Gonosz Pista alakításával megmutatta, hogy Isten kegyelméből való művész. Kern volt sze­repében egy kis-ujj-mozdulat, mely fölösleges vagy nem a maga helyén lett volna. Röviden csak annyit mondhatunk rá, hogy talán lehet még színész, ki játszhatja Gonoszt igy, de jobban aligha. —; Az előadást egy allegorikus néma kép (az „0 és Uj év“) zárta be, melyben az egész személyzet részt vett; az ó évet egy aggnő maszkjában hervadt koszorúval a fején Szilá­gyi Bert a, az uj év nemtőjét В. P о 1 g á r F á n i ábrázolta, s ha olyan kedves lesz az új év, mint a milyen fess ő volt a trikóban, meg le­hetünk vele elégedve. Tegnap este Bátosi jutalmául a „Kornevil- lei harangok“ került színre. Szerpolettot P. L а к у Eugeni a, Gennaiut Szilágyi Etelka játszották és énekelték kedvesen, a vén Gáspár apót G у a r m a t h у szokott virtuozitással adta, a bíróból pedig P о 1 g á r csinált mulattató ala­kot. A kornevillei gróf szerepét Bátosi Endre a jutalmazott játszotta, kit a szépszámú közönség tapsaival tüntetett ki. Ma estére végül műsorra van tűzve Murai Károly két legújabb nagyhírű vigjátéka, a „H u szár szerele m,“ és „V i r á g fa к a- dás“ s ezzel az előadással színészeink búcsút vesznek e várostól, s az idei színházi évad ná­lunk befejeződik. — Thalia átengedi a tért a tizedik múzsának, Karneválnak. Minthogy ilyenkor uj év körül minden bokorban a statistika dühöng, próbáljuk meg mi is számokkal beszámolni a színtársulat működéséről. A társulat november 13-ikától a mai estig (bele nem számítva a zóna-előadáso­kat) tartott 86 előadást, s szinrehozott ugyanannyi darabot, fa „Fenegyerekek“ kétszeri előadását ugyanis kiegyenlítette egy másik est, melyen 2 darab adatott.) A szinrehozott 86 darab között volt: 16 operett, 9 népszínmű, 4 vígjáték, 4 bohózat, 1 történeti dráma, 1 látványos törté­neti színmű és 1 dramolett. Az operet-kultusz tultengése kis városon nem egészséges senkinek, de a megfelelő fényes apparatus nélkül meg épen veszedelmes —■ magára a társulatra, mert fordított viszonyba helyezkednek vele bizonyos másfajta szám-összegek. ■— Ennek a tanulság­nak a koustatálása mellett is meg kell vallanunk, hogy derék, törekvő társulatot ismertünk föl benne, s úgy tőle mint jeles tagjaitól egyenként azzal az őszinte óhajtással veszünk búcsút: Jobb szerencsét máshol is, de nálunk is jövőre! A viszontlátásra! H I R E К. — Űj megyebizottsági tag. Hétfőn, 29- én választott városunk Il-ik alválasztó-kerülete (a 4. 5. és 6-ik tized) uj megyebizottsági tagot a le­mondott Fúró Lajos helyébe. Két jelöltre folyt a szavazás. A választók egy része Schilling Ede ügyvédet, másik része Szekér Pál rendőrkapitányt támogatta szavazatával. A. dél­utáni órákban, mikor a döntő pillanat közeledett, kissé fokozódott a kezdetben lanyha érdeklődés, s a választás helyisége, a Tóth-fóle laktanya elé mind sűrűbben érkeztek a választókat hordó al­kotmányos szánkók. Négy óra után hirdette ki Berki Antal választási elnök az eredményt, mely I szerint Schilling Ede 67 szavazata ellenében 79 1891. szavazattal Szekér Pál lett az uj megye­bizottsági tag. — Szilveszter estély. Fehér Holló! . . . Nálunk csak névnapi vagy egyéb családi ünne­pélyek alkalmából szokás sziikebb-körü estólye- kett adni, tágabb körét az előkelőségnek azonban csak ritkán láthaini együtt városunk egy-egy úri házában. Ezért fehér holló az olyan estély, a milyet Mészöly 1st v á n birtokos és neje rendeztek vendégszerető házukban a bú­csúzó év utolsó estéjén. A szép vendégségen együtt volt nagyrésze az intelligencziának; töb­bek közt: Dr. Farkas Imre országgyűlési képvi­selő, Vári Szabó István polgármester, Bibó György földbirtokos családjával, Berki Antal tiszti ügyész nejével, Török István kir. közjegyző nejével, Kriegner Kálmán gyógyszerész nejével, özv. Dr. Pázsit Antalné, özv. Fridrich Sándorné, özv. Kovács Iinrénó, Kolozsváry Kiss Sándor földbirtokos, Dr. Dobozy István főorvos, Szekér Pál rendőrkapitány stb. sí b. s mindkétnembeli fiatalság majdnem teljes számban. — Az estély fényessége mellett is kedélyes maradt; hangula­tos felköszöntőkben sem volt hiány, s a szép társaságot rózsás kedvben találta együtt a be­köszöntött uj esztendő. — líaláloy-ás. Idősb Stern Iguácz keres­kedő decz. 29-én, hétfőn 69 éves korában hosz- szas szenvedés után elhunyt. A megboldogultban a zsidó hitközség tekintélyesebb tagjainak egyikét vesztette el. — A hideg'. Nagy, kemény, szigorú, fa­gyasztó, dermesztő, vaezogtató,.... eh! egy sem találó jelző erre a csikorgó hidegre. . . Az! Az! Ősikor g-ó. —Mikor lépteink alatt, a szán talpa alatt, a jeget hordó kocsi kerekei alatt fülsértőén csikorog a hó, mintha sikongana a nagy hidegben, — mikor a gőzölgő lehelet jég­csapokban rakodik a bajuszra (ha van), mikor az este még kopasz faágakon reggelre megdagad a fehér zúzmara s nem tagit róla egész nap : ez aztán az igazi tél, mely kicsalja a farkasból a magas 0-t, s fölforditott rácsos kerítéseket aggat a háztetők szélére jógpiszkafákból, — és egy­szerre elhozza a lejáratot minden fizetési Ígé­retre, mely arra a terminusra szólt- „majd ha fagy!“ —Valóban érdekes megfigyeléseket té­liét, a ki néha belepillant a meteorologiai inté­zet jelentéseibe. Csak úgy példaképen adunk egy pár adatot, hogy milyen volt a légmórséklet az esztendő utolsó napján különböző vidékeken. (Oelsius-fokok értendők.) Sopronban — 7.8°, de már a szomszédságában levő Magyar-0váron — 16°; az országban legkisebb volt a hideg (a már említett Sopronon kívül) Orsován — 9.8°, Zág­rábban —• 9.8° és Fiúméban — 4.9°, Legerő­sebb volt Szegeden és Trencsónben — 17°, Nagy-Szebenben — 18.5°, végre Arvaváralján — 25°. Bámulatos az a jelenség, hogy az örökös tél hazájában Oroszországban feltűnően alacsony a hideg. Moszkvában — 5.8°, Szt.-Póterváron plane — 2.4°. tehát a ezár fővárosában decz. 81-én enyhébb volt a levegő, mint a délvidéki Abbáziában, mert itt ugyanakkor — 2.8°-ot mu­tatott a hőmérő. — Nálunk a héten — 15 —- 22° között váltakozott a hideg. Ha meggondol­juk, hogy egy jól fűtött szoba lógmórséklete -j- 15° (vagy még magasabb), hogy tehát a 20 fok­nyi hidegbe kilépő egyszerre 35 hőfoknyi tem- peratura-különbséget kénytelen érezni, valóban csoda, hogy az influenza százával nem teszi göt­hösökké az embereket. Hátha még meggondol­juk, hogy vannak ilyen időben íiitetlen szo­bák is. . . . — Kéménytüz. Pénteken, f. hó 2-án d. u. 4 óra tájban Zseny István földbirtokos há­zában az egyik kémény koromrétege égni kez­dett, de nagyobb veszedelem nem támadt, —- csak a kaszinóban zavart szét egy pár tarokk­kompániát a bir, de a harangokat nem verték félre. — A regale bérlet kiadó! Az italmé­rósi illeték- és ital mérési adó-szedés jogát a kincstár január 1-én végleg kivette a bérlő kezéből, s újra bérbe fogja adni a mostani bérlő veszélyére és kárára; addig pedig, mig az uj bérlő e jogot átveszi, a helybeli pénzügy­őrség kezeli azt, mint zárgondnok. — Tehát mindazok, kik ital mérési illetéket és adót köte­lesek fizetni: a korcsmárosok, vendéglősök, szeszfőzők, kis mértékben elárusító termelők- kereskedők és kávésok bejelentéseiket és a fize­téseket egyedül a pénzügyőrségnél teljesíthet, nek. — A regale újbóli bérbeadása czél- jából az árverés január 12- ó n, esetleg még

Next

/
Oldalképek
Tartalom