Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-01 / 5. szám
Második évfolyam. 5. szám. Halas, 1891. Február 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Megjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 írt, 3 hóra 1 írt. Nyílttól-: 3 hasábos petit sor 10 kr. Közgyűlés. Csütörtökön megint egyikét tartotta a képviselő-testület ama bőbeszédű közgyűléseknek, milyeneket az utóbbi időben keveset láttunk. A regale - bérletvitánál valóságos szóáradat hömpölygőit reggeltől délig, noha már 10 óra után a figyelmes szemlélő egészen tisztában lehetett az eredménynyel. Az igaz, hogy a tárgy fontos volt. De hallottunk ám egy háromnegyedóráig tartó igen épületes vitát a fölött is, hogy vájjon okos dolog-e itt nyíltan kimondani, mennyit hajlandó a város a regáléért és fogyasztásért adni, vagy nem volna-e okosabb titokban tartani azt a 30,000 frtot, a mit reggel óta mindenki kiabált. — Meglátszott, hogy az uj polgármester nagy barátja a szólásszabadságnak. Pedig ha már parlamentet imitál a. képviselő-testület, akkor talán meg is lehetne tartani a parlamenti rendet, hogy egy tárgyhoz egyszer szóljon, a kinek mon- dókája van, kivéve az indítványozókat. . (Csakhogy az is igaz, hogy nálunk a hány szóló, annyiféle indítvány.) Nem jó taktika volt délben megszakítani az ülést; mert igy délután ujult erővel tértek vissza, amúgy pedig hamarosan átestek volna a hátralevő tárgyakon. De sőt nemcsak uj erővel, de még uj tárgygyal is tértek vissza. Egy konzorcium a szünet alatt kérvényt komponált a délelőtt már határozattal A. „KUI-HALAS“ TÁRCZÁJA. Mikor a király Halason járt. — Irta: Józsa Antal. — (Folytatás.) — Ez által a „táv-kurjantó“ által tudta meg Bóbékfia Sámson fő-székbiró uram is egy pár minutum alatt azt, amit megtudott. Attól azonban majd holtra vált ijedtében. — Hol vegyen 5 halat — Halason? . . Hogy várjon ő egy királyt ebédre?... Mi a hetvenhét ördög sárkányos forgó szele is hord erre felé egy királyt, a buezkák közt? Ha királynak tartja magát valaki: választhatna okosabb utat is! Hogy az árrrmány ...! De erre a pogány-imádságra már fele- kezdésénél befogta a száját — a hites édös felesége, „Dali“-Pancsa asszony, egy sugár, teli vér, bogárszemíí menyecske. — No, embör, no . .! Csinjábban a nagy hanggal, mert bizony torkunkra forr. — Torkomon már nekem a halszálka. De hiszen nem is várom én be azt a királyt, vagy mit. Futok világgá. Itt hagyom a várost, itt hagyom a fő-székbiró széket. Várja, fogadja a z t a nagyságos urat, aki akarja. En nem vagyok itthon. — No, majd itthon vagyok hát é n! — Mi-it? — nyújtotta a szót fő-székbiró uram gúnyos haragos megütődéssel és meresztett mellé akkora szemeket, hogy ha a dédunokáik mind össze tennék is a magukét, mégse adnák elintézett bérleti ügyhöz s belehajitotta azt a vita árjába. A kérvény sodródott egy darabig az árban, de aztán szerencsésen szárazra dobatott. A szerkesztője mint képviselő (ámbár „qui s’excuse, s’accuse“) jónak látta magát mentegetni, hogy ő tudta, hogy határozat van már e tárgyban, de a kérvényt mégis megcsinálta, mert . . . Ezt az indokolást aztán senki sem értette, olyan magas volt; de teljesen fölösleges is volt, hisz mindenki tudta, hogy ügyvéd létére azért csinálta, mert .... De másfelől mégis jó volt délben szünetet tartani; mert ha a napirend utolsó tárgyánál szóba jött szegény díjtalan dijnok úgy ebéd előtt került volna nagy Cátónk fogai közé, jaj lett volna árva lelkének, inig igy .... uzsonnára úri finyássággal fölfalatoztatni mindenesetre euyhébb neme a halálnak. A helyettesítés ügyében tett in- terpellatióra pedig a feleletnek nem olyan kézmosásképen kellett volna hangzani hogy: „kérem, a tanács elhatározta ugyan, hogy helyettesítsem, de én még nem helyettesítettem“ ; — hanem arra az interpellatióra ez a felelet: „Egy irnoki állás megürült. A tisztújító szék minél előbb leendő kitűzése iránt intézkedni fogok. Addig pedig egy dijnokot alkalmazok, mert ez az én jogköröm!“ .... Ha némely interpellatióra igy nem felel fiatal polgármestepárját. — Hát csak szeretnél itthon maradni, he? — Ühíin, — mondta negédesen a menyecske nemzetközi nyelven, az orrával, fejét meg rázva hozzá régi jó, Kunországból szakadt halasi szokás szerint. Ami együttvéve annyit tett magyarán, hogy : Szeretnék biz ón ; meg: — itthon is maradok biz én. — Király-nézésre ugy-e? — Arra is, meg nem-arra is, meg még másra is. — Hogy nézesd magadat azzal a jó madár csalafinta királylyal, ugy-e. így érted a király nézést te i s, ugy-e? — Nojszen, van eszemben. Hisze amúgy is szent ember ő már: vőlegény. Mintha nem járt volna erre a hire, hogy van már neki jegybeii mátkája, a Ciliéi Borka leányasszony. Azért hát csak úgy ne is izzéjék már kend, efelől no. Mi látni valót találna ő már én rajtam! — Azt csak én tudom, meg az a sok beste lelke ragadozó latrok-i vadékja, akiktől hetedik határ ellen se győzlek eléggé őrzeni, mint á szemem világát. Meg ennek a jófajta szent király csól- csapdiságának is hallottam ón már hire zördülósót; — gondolta, de nem mondta fő-székbiró uram, csak azt vágta ki hangos haragos szóval, hogy: „Ha nem a királyért, hát akkor a király ebeiért, azokért a csillogó kaczagányos hebehurgya kó- tyonfitty hadfiakért maradnál itthon, ugy-e?“ — De bizony azokért se. Hanem a város javáért, magunk hasznáért. rünk, akkor hamar a feje fölé kerekedik a „tekintetes képviselő-testületi közgyűlés.“ A gyűlés története röviden itt következik. * A regale ügye. Dr. Tóth Kálmán polgármester d. e. 9 órakor megnyitotta az ülést, s azután Dr. В a b ó Mihály főjegyző előterjesztette, hogy tudvalevőleg a volt bérlőtől a kincstár a kezelést elvette, sőt a regálét már egyszer árvereztette is; de ez az árverés a miniszter által jóvá nem hagyatott, s most január 29-én, 30-án és 31-én úgy a regale, mint a fogyasztási adó-szedés joga az 1891. évi íebruár 9-től 1892. decz. 31-ig terjedő időre újból árvereztetik a volt bérlő veszélyére és kárára. Az árverés a budapest-vidéki pénzügyigazgatóságnál tartatik. írásbeli ajánlatok is beadhatók. Kikiáltási ár: a regálénál 15,000 frt; a fogyasztási adóknál pedig: a boradónál 18,762 frt 90 kr.; a husadónál 2912 frt 38 kr; a czukoradónál 2823 frt 51 kr.; a söradónál 601 frt 26 kr; együttesen a fogyasztási adóknál: 25100 frt. A polgármester ezután felhívta a képviselőket, hogy szóljanak hozzá, vájjon a város belemenjen e a bérletbe; mire hosszabb vita fejlődött ki. Id. Gál Lajos a fogyasztási adó községi kezelés alá vételét ellenzi, mert nem volt rendes számadás a múltban sem, a regálét sem ajánlja. Gyulai a sok zaklatás elkerülése kedvéért a fogyasztási bérletet ajánlja; a kezelésre bizottságot kellene kinevezni; ajánlatok utján nem járna nehézségekkel a kezelés, s 6 hiszi, hogy azok a birtokosok, a kik ajánlatot tettek, ha látnák, kogy a vállalat ingadozik, m egszőröz n é к egy pár °/0-al az ajánlataikat. Dr. Dobó pártolja Gyulai indítványát a kibérlés tekintetében ; Gál Lajosnak megjegyzi, hogy ha Erre meg még két akkora szemet meresztett a szép felesóg-biró szókbiró ur, mint azelőtt. — Mit konyitasz te a város érdökóhez, meg a magunk hasznához, te nómber, te asz- szonyi állat? — fitymálta a felesége mellyesz- kedósét kicsinylő szóval. — Azt konyitom. hogy egy füst alatt, két néven is lehetne most igazítani ezzel a jó alkalmatossággal : a városunk nevén is, meg a N e- V e 11 e n pusztáén is. Amazó elül levakarni, ami ráragadt, emerre meg ráragasztani, a mi még nincs rajta: a — magunk nevét, la. Hü szent Habakuk — herkópáter fogan- tatta! . . A kétakkorára dülledt szem most már megháromakkorázódott. — Ez az asszony mondott valamit! — Hallod-e asszony, §te majdnem olyan okos ember vagy, mint én. Épen én magam is el akartam találni, hogy jó lenne, ha lehetne valamelyes módon agyonütni ezt a csufondáros „Ebi-“ szót a városunk tisztes neve elül, amit azok a dölyfös kolbászszékiek ragasztottak rá a világ előtt; meg osztán az se volna bolondság, igazad van, ha az a Nevetlen puszta is ott Szöged alatt végre valahára, ősi igaz jussunk szerint, a Bóbók nemzetség kezére kerülne, kituratván belőle az a bitor К о b а к h ivadék, amelyik úgy is csak ravasz fondorlatok és erőhatalom által foglalta el azt a mi eleinktől, kihasználván az öregapáink valamelyikének balga gyöngesógót, s aki miatt hiába perlekedünk már annyi esztendők ótától fogvást, nádo-
