Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1890-12-14 / 8. szám
Deczember 14. KUN-HALAS. 1890. az „ámbár“-ok abba az előterjesztésbe, s bogy miért kell ezeknek a jegyzőkönyvben megörökítve lenniök. azt bajos megokolni. A hivatalos tisztelet ekkora devo- tiót nem kivan. Ha pedig talán egy kis — hogy is mondjam — (a magyarnak nincs is erre szép kifejezése) — — egy kis „captatio benevolentiae“ akart lenni: akkor meg egy önérzetes testülettől épen alegfölöslegesebb! Hamm a. Közgyűlés. Szerdán, f. hó 10-én a városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tartott, melynek legérdekesebb tárgya a tiszt njitás határidejét kitűző alispán i végzés volt. A kérdésnél kifejlett rövid, de élénk vita elég simán folyt le; a felszínre vetődött egy-egy hangosabb bugyborék hatástalanul pattant szét, visz- hangra a képviselők zöménél nem talált, s a gyűlés valamint a többi tárgyban, úgy ebben a kérdésben is egyhangúlag határozott. A történtekről a következőkben számolunk be : Vári Szabó István polgármester V* 10 órakor megnyitja a gyűlést, s mint a napirend első tárgyát, fölolvastatja az uj főispán válaszát, melyet a képviselő-testület üdvözlő föliratára küldött. A főispán válasza igy szól: „Kis-Kun-Halas város t. képviselő-testületének. Ezen város képviselő-testülete szives volt engem, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává történt kineveztetésem alkalmából, a folyó évi november 20-án 168. szám alatt kelt feliratával, őszinte bizalommal üdvözölni s azon meggyőződésének adni kifejezést, hogy a kormányzatomra bízott vármegyében úgy a jelen, mint a tervezett közigazgatási rendszer alatt a közszabadságot támogatni, a közjót előmozdítani s a jogos egyéni érdekeket érvényre juttatni leend törekvésem. A midőn az igen tisztelt képviselő-testületnek megtisztelő megemlékezóseért s a közjóra irányzott törekvéseim iránti hazafias bizalma e szives nyilvánításáért köszönetemet nyilvánítom, egyszersmind kijelentem, hogy fő- ispáni állásomban minden igyekezetemet oda fogom irányozni, hogy a köz- és államérdek, valamint minden jogos egyéni érdek kielégítést nyerjen és hogy a törvénynek és a törvény erővel biró rendeleteknek mindenütt és minden irányban föltétlenül érvény szereztessék. Fogadja a t. képviselő-testület tiszteletem és nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. — Kelt Budapesten az 1890-ik óv deczember hó 3-ik napján. Beniczky főispán.“ Jóska azonban tősgyökeres borsodi s a magyar nyelvtan megcsúfolását plane a gyűlölt zsarnoknak, a felügyelőnek el nem engedheti; lehető hangosan sokszorozza a „n e m ősz ö“-t. A felügyelő tekintélyét látván koczkáz- tatni, a rebellis mendikánst birodalmának területéről (t. i. az ebédlőből) kiutasítja. Ez felszedi ugyan sátorfáját, de a világért el nem engedné, hogy kellő impertineneziával vissza ne szóljon az ajtóból: — Több is veszett Mohácsnál! Ezt a bátor kötődést félénk árnyalata követte csak a köznevetésnek. Hanem gondoskodott a Jóska még egyébről is. — Volt neki egy közismert három fontos báránybőr sapkája. A Jóska megvárta, mig csend lett az ebédlőben; akkor belehuhokkolt a bőrsapka kaliberébe, mint a bodzapuskába szoktunk--------akkor hirtelen szájával lefelé borítva a padlóhoz csapta úgy, hogy a benne megszorult levegő akkorát szólt, mint egy ágyú. Persze, hogy odabent mindegyik mendicans ismerte már ezt a produktiót s jót nevettek a felügyelő rovására. Alig várták, hogy a nap hősét az udvaron éltethessék. „Hanem lesz neked most Jóska! A felügyelő dühös. Biztos, hogy lefog a kenyérporcziódból.“ „Szeretném én azt már látni, hogyan kapok ón egy hibáért két büntetést?!“ De, im, épen hozták a brugót; két nagy kocsi kenyeret egyszerre — csengős lovon. A kollégium udvar mind a négy fala visszhangzik bele, amint felhangzik az örömriadás: — Brúgó! brú-u-úgó! E levél tartalmát a közgyűlés tisztelettel tudomásul veszi. Felolvastatik ezután a belügyminiszter határozata a ménlóistálló tárgyában, —- melyet lapunk legutóbbi számában már jeleztünk. —■ A belügyminiszter jóváhagyja a történt telekvásárlást és építkezést, utasítja azonban az elöljáróságot, hogy ezentúl a határozat hozataloknál a törvényes alakiságokra i s legyen figyelemmel. D г. В a b ó Mihály főjegyző a maga részéről örömmel veszi a miniszter e figyelmeztetését, mert az alakiságok megtartása csak erősítheti a hatóság poziczióját a képviselő-testülettel szemben is, hisz épen e testület kivánatára mellőztettek eddig is némely esetben a szoros formaságok. Minthogy e kérdésben most már az utolsó forum határozott, e határozatot a közgyűlés tudomásul veszi s utasítja a tanácsot, hogy a szerződés alapján a tulajdonjogot Írassa át, s a költségvetésbe felvett vételári részletet fizettesse ki a közpénztárból. A napirend harmadik tárgyaként következik az alispán végzése a tisztujitás ügyében, melylyel az alispán a tisztujitás határnapját f. hó 20-ikára, a kijelölő választmány ülése idejét f. hó 19-ikén délutánra, — a pályázati kérvények beadásának véghatáridejét f. hó 19-ikének déli 12 órájára tűzi ki, s értesíti a közgyűlést, hogy a kandidáló bizottság tagjaivá a maga részéről Mészöly István és Dr. Farkas Imre képviselőket nevezte ki, s felhívja а к ípviselő-testületet, hogy e bizottság másik két tagját a saját kebeléből válaszsza meg. Kolozsvár у Kiss István: Minthogy a mostani képviselő-testület a hat évvel ezelőtt megejtett tisztujitásban már résztvett, neki skrupulusai vannak, vájjon ugyanez a képviselő-testület — mely maga is újjáalakítandó lesz ez év végével — jogosult-e most másodízben is a tisztujitásra, a mi az 6 felfogása szerint az újonnan alakítandó képviselő-testület jogköréhez tartoznék. Szeretne megnyugtatást nyerni arra nézve, hogy a 20-ikán megejtendő tisztujitás nem lesz-e ez alapon megsemmisíthető, — hisz a kisebbségben maradó pártoknak az már természete, hogy ha csak a legcsekélyebb alap is kínálkozik, ezt felhasználja a rá nézve kedvezőtlenül végződő választás megdöntésére. Hogy tehát e kilátásban levő bonyodalmak és kellemetlenségek megelőztessenek, indítványozza: hogy az alispán figyelme hivassák fel határozatának e szempontból leendő újabb átnézésére. Id. Gál Lajos: Nem helyesli e kérdésben Kolozsváry álláspontját, ki a „quid consilii“ elvéből, a czélszerűség szempontjából indul ki. Szóló nem azt nézi, mi czélszerű, hanem „quid juris,“ mit mond e kérdésben a törAz emeletek ajtói csapódnak, lépcsők dobognak az örömhírre. A brugóminiszter maga Bátos ur, akivel Jóskának volt osztó pere. A kezébe vett névsorból először is őt szólítja ■ — Drót József! — Itt vagyok! — kiáltott olyan hangon, melynek a fonákjába ez is be volt varrva: — Mi tetszik ?! — Kapsz három félkenyeret. Már t. i. Jóskának két diákja volt; ezeknek is ő hordta haza a kenyereiket. De eszerint három egész dukált volna. A nebuló tehát szentül azon hitben, hogy a déli zenebonáért húznak le a menázsiból, egész kihívó arczczal fordul a brugó komandánshoz: — Bátos ur! miért kapok én csak felkenyereket ?! — A miért én adok mindjárt neked egy pofot. — Hát először is: nem emlékszem tisztán : hol ittunk per-te poharat. Másodszor pedig: szeretném én azt a pofot látni. — Nesze. A fin félrekapta a fejét s hátrált egy lépést. De amint vette észre, hogy a többség pártján áll, felcsattanó hangon feleselt tovább: — Ide gyere hát ha kurázsid van, brugó miniszter! Haljátok-e fiuk! El akar fogni tőlem három félbrugót: Még a diákjaimét is!- Igen is. — szólt közbe minden bővebb magyarázat nélkül Bátos ur, — mindenki csak félkenyeret kap ma. vény; azt kell nézni, hogy törvény szerint hivatva van-e ez a képviselő-testület a választásra, vagy nincs. Az mellékes, hogy ki lesz polgár- mesterül megválasztva; a fő az, hogy törvényes legyen a választás. A képviselő-testületnek tudnia kell, hogya mit tesz, az ki fogja-e állani a reklamácziókat. Kéri a törvény ide vonatkozó szakaszainak a felolvasását. Vári polgármester azt tartja, hogy az alispánnak e végzése itt nem tárgyalható, az csak tudomásvétel végett terjesztetett a közgyűlés elé; kéri tudomásul vétetni. Különben az alispán végzése felöl majd lesz alkalma a felsőbb fórumoknak nyilatkozni, mert Török Elek képviselő felfolyamodást adott be ellene, melyet szóló ezennel beterjeszt. Id. GálLajos vastag szofizmának tartja a polgármester felfogását. E szerint hát minden az alispán joga ? 0 azt hiszi, hogy a képviselőtestületet törvénytelenségre nem kényszerítheti senki, sem az alispán, sem a miniszter, még maga a király sem. Nem az a kérdés, hogy egy privát fölebbezós adatott-e be, és hogy e privát fölebberés folytán mi fog történni, hanem magánakba képviselő - testületnek kell állást foglalni. О maga részéről mindenkor megköveteli, hogy a törvény még akkor is megtartassák, ha az hátrányos intézkedést tartalmaz. Deák Péter szerint csakugyan olyan sajátságos körülmények közt vagyunk, hogy az előintézkedósek megtételénél „minden az alispán joga“; a tisztujitást kitűző végzés ellen a községi törvény 78. §-ának helyes értelmezése szerint nem lehet fölebbezni. Ezekért az előin- tézkedésekért maga az alispán a felelős. Ha azonban törvénytelen a választás, utólag lehet ellene jogorvoslattal élni. — Török Elek föleb- bezésóre azonban egyetért Gállal; ezt ő is privát felebbezésnek tekinti, mely a képviselőtestület magatartását e kérdésben semmikép sem alterálhatja. Id. Gál Lajos: Ha az alispán joga is a tisztujitás kitűzése, de az is igaz, hogy törvényszegésre nem kötelezhető senki. „Ad impos- sibila nemo obligatur.“ Az a képviselő-testület nem választhat, melynek a mandátuma most lejár. Indítványozza, hogy a közgyűlés hivatalos fölebbezóssel éljen, de — egyenesen a miniszterhez. Dr. В a b ó Mihály megjegyzi, hogy Gál Lajos ellenmondásba keveredett; mert mig egyrészről annyira hangoztatja a szigorú törvényességet, addig másrészről indítványában a fölebbezések törvényes fórumainak megkerülését czélozza. Szóló kiemeli, hogy a képviselő-tes- tületnek nemcsak joga, de kötelessége is választani. Véleménye szerint az alispán végzése — a községi törvény 30. §-ára való tekintettel — tudomásul veendő s a két kandidáló-bizottA mendikáns had zsivajogni kezdett. Különben is a gyerekinpertinentia vérszemet kapott már Jóskától. — Szerencse, hogy jött a főfelügyelő, a diákkirály, Magas, rokonszenves alak, lelkes tekintet, zengő hang; még a csúf neve is Aranyszáju János volt. — Komoly fellépésének egyetlen intésére megkukultunk. — Fiuk! Bátos ur talán elfelejtette megmagyarázni, miért kaptok ma csak félkenyeret? azért zugtok. Vagy nem áldoznátok ennyit a miskolczi éhhalállal küzdő vizkárosultaknak. A nagy diákok már fel ajánlottak 50 kenyeret. Tőletek függ, hogy az esti vonat százötvenet szállítson Miskolcz felé. — Semmitse tudunk! — kiáltok; de oly hangon, mely azt is kifejezte: — Mindent adunk. Háromszáz kenyeret! A szombatit is dagassza be a pók! — A vacsorát is! (Isten látja lelkem, ily szent lelkesedésnél nem csúfságból említem, hogy a vacsora úgyis csak krumpli-stercz volt, — zsiradék nélkül jó fujtogatósra készítve, hogy sokszor a szomszédjának kellett a pajtást megnyakalni, hogy torkán ne maradjon a nemcsuszós falat.) Ez alatt a mi bálványozott főfelügyelőnk Bátos úrhoz fordult — diadalmas arczczal. Bátos ur ezt felelte, hallottam : — Ezek a lurkók most lelkesedtek, nemes czélt követtek el; de gondolom: egy hétig ragadós lesz a gyümölcs a kertekben. Komjáthy Sándor.
