Református gimnázium, Kiskunhalas, 1941

Húsz esztendő. Nem véletlen találkozás, hanem sorsszerű összefüggés az, hogy Ravasz László húszéves püspöki szolgálata egybeesik a magyarság húszéves hősi küzdelmével és fölemelkedésével. Sorsszerű volt, ahogy jött hozzánk húsz évvel ezelőtt s ahogy felajánlotta szolgálatát nemcsak a dunamellékí reformátusságnak, hanem a síralom völgyét járó egész magyarságnak is. Jövetele és szolgálata áldás és erőforrás volt számunkra. Egyéniségéből és igehirdetéséből főiemelő tanítás, buzdítás, erő és hit áradt. Bölcs tanítása, lelkes buzdítása, töretlen ereje és szárnyaló hite vezetett, vígasztalt, fölemelt és magával ragadott. Sokirányú munkássága, egyházi és nemzeti szolgálata szemünk láttára történelmivé növelte alakját. Müveivel nemcsak nevét írta be a magyar szellemtörténetbe, hanem egész hatalmas szellemiségét is beleépítette a magyar életbe. Munkássága új értékekkel, színekkel, mélységgel és erővel gazdagította nemcsak a jelent, hanem a jövőt, a a mindenkori magyar életet is. Ebből a gazdagodásból különösen sok jutott nekünk, a református szellemű nemzetnevelés munkásaínak, akik közvetlenül is gyakorta érezhettük szellemének közelségét. Ez a közel« ség sokra kötelezett és kötelez ma ís bennünket. Tudtuk és tudjuk, hogy méltóknak kell lennünk az ő kivételes szellemi vezetésére s ta« nítását, buzdítását, erejét és hitét tovább kell plántálnunk az új magyar életbe. Ezt a szellemi örökséget és kiváltságot köszönjük neki a huszadik év végén s további szolgálatára és személyére a jó Isten gazdag ál« dását kívánjuk.