Református gimnázium, Kiskunhalas, 1941

20 hűséges diáktársai szeretettel és tisztelettel örök tulajdonába felajánlom „Öregdiák Társainak szeretettel dr. Dencz Ákos, 1941." felirattal ellátott szinezüst serleget. Óhajom, hogy ezt a serleget a Kiskunhalasi öregdiákok Szövet, sége alkalmas időben és módon avassa fel, vegye tulajdonába és azután évenként, de legalább is a Diákszövetség közgyűlése idején, a választmány által felkért szónok, serlegvacsora vagy ebéd keretében, megemlé kezésül serlegbeszédet mondjon. Emlékezzék meg a serleggel az elmúlt időkről, iskolánknak alapítóiról és fenntartóiról, áldozatkészségéről, hazafias magyar nevelési és oktatási jelentőségéről, általában mindazon erkölcsi értékekről, amelyekkel az ősi Alma Mater egykori diákjait az élet rögös útjain elindította. A jelen mellett vesse tekintetét a szónok a jövőbe is. Keresse ősi Alma Materünk fejlődésének útjait, figyelje és hirdesse nemes hagyományait, háromévszázados múltjának értékes emlékeit. Legyen ez a serleg az egységnek, a hazafias magyar összetartásnak, a barátságnak és ősi iskolánk iránti hűségnek ezüstércbe öntött külső jelképe. Valahányszor kézbe vesszük, jussanak eszünkbe az elmúlt ősök, a jó barátok, a kedves diáktársak. A serleget a Diákszövetség mindenkori helyi elnöke őrizze meg. Ha a Diákszövetség alapszabályszerű működését bármely oknál fogva folytatni nem tudná, úgy a serleget a kiskunhalasi református Szilády Áron gimnázium vegye birtokába és őrizze meg letétként mindaddig, amíg a Diákszövetségnek — eredeti rendeltetésének megfelelően visszaadható lesz. Abban az esetben pedig, hogyha a Diákszövetség végleg megszűnnék, a feloszlását kimondó közgyűlés oly irányban in» tézkedjék, hogy a serleg a Kiskunhalasi Református Egyházközségnek egyházi célra adassék át. Kelt Budapesten, 1941, aug. 1. Kiskunhalason, 1941. szept. 25. Kézdivásárhelyi dr. Dencz Ákos Ván Benjámin serlegalapító. lelkész, mint a kiskunhalasi ref. egyház képviselője. Kristóf József a Diákszövetség helyi elnöke. A szövetség helyi választmánya nagy örömmel és hálával fogadta és vette át megőrzésre a díszes serleget. Egyben elhatározta, hogy a felavatásra méltó alkalmat fog előkészíteni közgyűlés és nagy találkozó keretében, mihelyt — a remélt béke legelső évében — a közállapotok ezt lehetővé teszik. Hisszük és reméljük, hogy ez a várva várt nagy ünnep a teljesen felszabadult Nagy-Magyarország minden részéből hazatérő öregdiákok seregszemléje lesz.