Református gimnázium, Kiskunhalas, 1940

V. Jelentések. 1. Fegyelmi állapot; vallásos és hazafias nevelés. A tanulók magaviselete ez évben nem volt egészen kifogástalan. A mult évhez képest a fegyelemnek némi lazulása volt észlelhető. Ennek sok ismeretlen oka közt minden bizonnyal ott szerepelt az a nyugtalanság, amely egész közéletünket jellemezte. Ilyen időkben az iskolának a tanulókra gyakorolt befolyása szükségképen csökken, s jobban érvényesülnek az iskolánkívüli hatások. Ezért a szokottnál több esetben volt szükség fegyelmi eljárások és büntetések alkalmazására és elég sok tanuló részesült igazgatói és osztályfőnöki megrovásban. Az idejében alkalmazott fegyelmi eljárások elejét vették a komolyabb eseteknek és biztosították a fegyelmezett iskolai munka nyugodt menetét. A református hitvallásos iskola a vallásos és hazafias nevelést mindenkor legfontosabb feladatának ismerte, s eljárásában vallásos és hazafias nevelés elválaszthatatlanul egybeforrt. Iskolánk a vallásos nevelésre a mult hagyományaihoz híven és a hitvallásos iskola szelleméhez méltó módon ez évben is a legnagyobb gondot fordította, s min» den erejével igyekezett a református keresztyén hit és jellem fejlesztésére, tudván, hogy a mai válságos időkben az ifjúságnak és az embernek még a tudásnál is nagyobb szüksége van az Isten kegyelméből fakadó keresztyén hit és jellem csodálatos és kimeríthetetlen erőforrásaira. A tanítás minden nap imádsággal kezdődött és végződött. Vasár* napokon egész éven át felváltva tartottunk vagy az egész ifjúságnak, vagy a felső illetve alsó osztályos tanulóknak ifjúsági istentiszteletet, míg más vasárnapokon az ifjúság a gyülekezeti istentiszteleten vett részt. Urvacsorával növendékeink minden lehetséges alkalommal éltek, s gondoskodtunk arról is, hogy kellő előkészülettel járuljanak az Ur asztalához. Egész éven át minden reggel 3/

t8 és 8 óra között 8—10 perces rövid áhítatot tartottunk. Ezeken a vallástanár által előre elkészített terv szerint, — amely magában foglalta a felolvasott bibliai rész és az énekelt zsoltár ill. dicséret megjelölését a vallástanár, Tóth