Református gimnázium, Kiskunhalas, 1939

7 mélységének is részesévé tettél bennünket. Barátságod, s egész életed drága ajándék és áldás volt számunkra. Amikor gyöngéd szereteted melegsége sugárzott felénk, ugyanakkor a kérlelhetetlen férfierő és tisztaság példaképét is csodáltuk Benned. Mind a sírig megrendítő élmény marad számunkra annak az emberfeletti erőnek és hitnek látása, amellyel vitted az élet súlyos keresztjét és jártad a szenvedések siralomvölgyét. Sorsod megrendítő, de mindazonáltal fölemelő, tiszta tragikuma legyen megtisztító váltság mindnyájunk számára, s miként egész életed szolgálat volt, épúgy halálod is legyen Istennek tetsző engesztelő áldozat mindnyájunkért. Te magad így hitted, s ezzel a hittel búcsúzunk mi is Tőled. Befejezésül pedig erről a szomorú helyről hadd kérjem az egész gyászoló gyülekezetet, hogy az őszinte fájdalom és veszteség nagysága némítsa el örökre a kegyeletsértő bírálatot, s miként az elhunyt jóbarát kedves, nagy költője: Arany János, mondja egyik megrázóan szép költeményében : Mi, pedig barátim, járjunk el a sírhoz Olvasztani róla könnyel a havat, Hadd sírjon a szív, ha ítélni erőtlen 1 Tán így hamarább jön az enyhe tavasz S béhinti virággal az egyszerű dombot, Hol ő pihen, aki tövis közt bolyongott. G. S.