Református gimnázium, Kiskunhalas, 1937
meg egy szakadozó nádfedelű viskó képviselte a gimnáziumot. De itt mégis a tudomány, az európai kultura szent csarnoka volt, ahol úgy magyarázták Cicerót, s úgy adták elő a tudományokat, mint azt pár évvel Wittenbergából hozta a debreceni tudós professzor. Wittenberga—Halas ! Micsoda érdekes szálak, melyek törökvészen, véren, döghalálon, ezer csapáson át elszakíthatatlanul fonódtak, s az európaiság áttörhetetlen kulturbástyáját hozták létre a Balkán szélén ! Sok fényt szórt szét ez a kis olajmécses a viharos magyar századok éjtszakájában. Sok derék magyar ember nyert itt kiképzést, s lett részesévé a deákos európai műveltségnek. Hogy mit jelentett e szempontból iskolánk is, érdemes átlapozni említett anyakönyvét, melyben a régi református iskolák ősi szokása szerint hihetetlen szorgalommal igyekeztek mindenegyes növendékről megállapítani, hogy később hová lett, mi lett belőle. Hogy csak éppen mutatóba soroljunk fel egypárat, vannak előkelő állásba kerülő férfiak : kunkerületi kapitány, itélő táblai ülnök, kunkerületi főmérnök, somogyi esperes, bécsi theresianumi tanár, bécsi cs. és kir. protestáns bizottsági ülnök stb., diplomás emberek : Verbi Domini magister (lelkész ; református, evangélikus, sőt görögkeleti is), professor (tanár), rector, costa (tanító), causarum advocatus, fiscalis (ügyvéd), geometra (mérnök), nótárius (jegyző), chirurgus (orvos) stb. De megtalálható a polgári élet minden más osztálya is : mercator (kereskedő), frumentarius (gabonakereskedő), cothurnarius (csizmadia), sutor (cipész), textor (takács), sartor (szabó), faber ferrarius (kovács), miles (katona), typographic (nyomdász), arti scenicae deditus (színész), oeconomus (gazdálkodó, földműves) stb. 4 3 Egyszóval felöleli ez a névsor a régi magyar élet minden rétegét. Iskolánk nyújtott mindenkinek : úrnak, mesternek, parasztnak egyaránt. Osztály-, sőt felekezetkülönbség nélkül keblére ölelt mindenkit. Ez a kulturhívatás és tartalom öntődött át az 1922-ben gimnáziumnak elnevezett és az új világ képére átszervezett középiskolába is, amely tulajdonképpen csak egyenruha és névcsere volt. Egyéniségének jellemzője 1664-től egészen máig ugyanaz maradt: a puritán, demokratikus és türelmes kálvinista szellem. * Ennyit akartam a halasi református oskola történetének vázlatából megvilágítani. Ami ezen belül van az az iskola történetének majdani megírójára tartozik. Azonban akármilyen gazdag vagy szegényes anyagra bukkanjunk is a jövőben, a lényeget tisztázottnak tartom. Iskolánk 1664-től kezdve, mint a debreceni református kollégium particulája kétségtelenül középiskola, eleinte valószínűleg csak négyosztályos kisgimriázium. A XVIII. század közepétől kezdve azonban már felső tagozattal rendelkező (hatosztályos) nagygimnázium, melynek hatalmas vonzóköre a század második felében alakul ki, mint az Alföld és Dunántúl déli részének egyetlen református gimnáziuma. «. Id. Protoc, 47—71. o. — 15 —
