Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

hit és jellem nagy erőforrásainak átadására. Az iskola végeredményéiben életének minden megnyilvánulásával ezt a nagy célt szolgálta s minden alkalmat és lehetőséget igyekezett megragadni, hogy céljához közelebb jusson. A tanítás minden nap imádsággal kezdődött és végződött • vallásóráinkat pedig a Biblia egy-egy részének olvasásával és megmagyarázásával kezdtük. Vasárnapokon a hideg beköszöntéséig és tavasszal tanáraik vezetésével templomba jártak a tanulók; a téli hónapokban pedig a díszteremben tartott ifjúsági istentiszteletet a vallástanár. Hétköznapi áhítatok tartására ez évben is minden héten szerdán az utolsó, hatodik órát használtuk fel. Az ifjúság két cso* portban, — külön az alsó és külön a felső osztályos tanulók, —• vettek részt az áhítatokon, melyeken az Igét egyik csoportban a vallás* tanár, másikban Tóth Béla rajztanár hirdette. Csendes napjainkat ez évben a szokástól némileg eltérően ren* deztük március 5. 6. 7.-én. Mindig éreztük, hogy nagy hiánya a mi csendes napjainknak az, hogy az ifjúsággal kizárólag elméleti, theorem tikus problámák keretében foglalkozunk, még az égető gyakorlati kér* déseket is csak elméletben tárgyaljuk, az ifjúság tevékenységi vágyát és szeretetét azonban kihasználatlanul hagyjuk. Régóta szükségét éreztük annak, s ezúttal tervbevettük, hogy az ifjúságot gyakorlatilag is foglalkoztassuk. Az eredmény szinte meglepő volt, mert az ifjúság nemcsak hogy megértéssel, hanem szinte kitörő örömmel fogadta ezt a gondolatot. Tevékenységi vágya foglalkoztatva lévén, sokkal jobban a maga ügyének érezte a csendes napokat, mint eddigelé. Első célunk az volt, hogy a csendes napok alkalmával helyi egyházunk intézményeihez közelebb vigyük az ifjúságot s megismer-' tessük velük egyházunk értékeit, kincseit, és intézményeit. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a délutáni előadások előtt közös sétákat rendeztünk. Az egyik napon ősi templomunkba vezetett utunk, ahol Sütő József tanár ismertette meg a növendékekkel templomunk történetét, építészeti és művészi szépségeit. A másik napon a temetőbe sétáltunk, hogy a temető a maga némaságával is tanítson bennünket a mult nagy tanulságaira s ihletet és reményt adjon a jövendőre nézve. A temető nagy halottai sírjának megtekintése, az ott nyugvó kiváló ősök munkájának megismerése hasznos és áldásos hatással volt mind* nyájunkra. Utunkat Szalay Károly tanár vezetésével tettük meg. Egy harmadik utunk árvahazunkba vezetett. Az árvákkal való köz* vetlen érintkezés eszünkbe juttatta a korunkra váró nagy szociális feladatokat, szociális nyomorúságot, egyben pedig figyelmeztetett az 37