Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

egyszerre csak imádkoztatni s aligha tudnák enélkül megtenni a vallásos nevelés első műveleteit, melyek a gyermeket valamiképpen az Istenhez fordítják. Az egész gyermeki lényben kell valami nagy tiszteletnek, a megfoghatatlan előtt való félő megalázkodásnak lennie, mely az ösztönéletből ered. Elmondhatjuk, hogy a vallási érzelemvilág nem idegen a gyermek előtt. A gyermekkor vallásának sajátos vonásai vannak. Nagyon hiszékeny. Értelme fejletlen, kritika nélküli. Gondolkodás nélkül magáévá tesz mindent, amit hall. Vallását ekként tulajdonképen közvetlen környezete determinálja, hiszi azt, amit szülei, nevelői hisznek. Hite félelem, szeretet, bizalom érzéseiből tevődik össze. A gyermeknek ez a vallása erősödik tapasztalat útján. A gyermek tapasztalatokat szerez Istenről a természetből, ahol megérzi a Mindenható Úr létezését, a lelkiismeretből, és a családi életből, amely természetes kapuja Istennek a gyermeki szívhez. A gyermek szemében az édesapa képviseli a mennyei Atyát, annak hatalmát, szeretetét, tekintélyét, gondoskodását, fenyítését ... Olyan Ö, mint a szerető atya, kinek hatalma és ereje megmérhetetlennek látszik a gyermek szemében. A gyermek istenfogalma bizonyos mágikus jegyeket is hordoz magán. Isten előtt semmi sem lehetetlen, kérésünkre mindig és mindenütt közbelép s ha kell, csodákat is tesz kedvünkért. Vallásában nem Isten a középpont, hanem a maga önző kis énje. Nem Isten akaratának teljesítéséért keresi az Istent, hanem azt várja, hogy Isten a maga vágyait, szükségleteit elégítse ki, félelmeit, aggodalmait oldja föl. Megcsillannak a hálának és szeretetnek érzései is. A gyermek vallásában szerepet kap a gyermeki képzelet is, melynek segítségével tarka képzeleti képekbe öltözteti Istent. A pubertáskor lényeges változásokat idéz elő a gyermek vallási életében is. A pubertáskor teremti meg az emberi lélekben az első igazi lehetőségét az Isten és vallás utáni tulajdonképeni vágyakozásnak és igénynek. A tradíciót egyéni élménnyel akarja most az ember kitölteni. Bűntudat, bűnbánat komoly és komolyan vett élményei jelentkeznek; vallásos hősök, vértanuk, ideálok személyiségei erősen hatnak rá. A pubertáskor azonban nemcsak a vallásos igényt teremti meg, hanem a kritika lehetőségét is. Felébred a birálgatás, kételkedés szelleme. Nagy viaskodások folynak le az ifjú lélekben s 15—16 éves korban csaknem mindig bekövetkezik a tradícióktól való elszakadás és tagadás korszaka. 12