Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

Dr. PAULOVICS ISTVÁN Bár e név gyászkerete az egész magyar irodalomtörténetírás komoly veszteségét hirdeti, a gyász dicsőségéből és nagyságából iskolánkat illeti a nagyobb rész, mert az elhunyt nemcsak tanára, hanem tanulója és neveltje is volt a halasi ref. gimnáziumnak. Innen indult és ide tért vissza a tudós tanár küzdelmes és szép életpályája, s ez a föld takarja hantjával, amelyen egykor bölcsője ringott. Dr. Paulovics István, mint egyszerű szülők gyermeke, a szomszéd Kiskőrösön született 1877. február 10-én. Nehéz életkörülményei először gyakorlati életpályára késztették, majd olthatatlan tudományszomjúságtól ösztönözve, már érettebb ésszel és törhetetlen kitartással, hozzáfogott a komoly tanuláshoz. Több ízben is összevont vizsgát téve, a szokottnál rövidebb idő alatt elvégezte gimnáziumunkban a középiskola nyolc osztályát, s jeles érettségivel kezében egyetemi tanulmányokhoz fogott. A budapesti, lipcsei és jénai egyetemeken alapos képzettséget, tanári oklevelet és doktori címet nyert. Ezután a Selmecbányái ev. gimnáziumhoz került tanárnak, s ott működött 1903-tól 1919-ig. Közben élénk tudományos munkásságot fejtett ki és komoly hírlapírói tevékenységet is folytatott. Nagyon sok értekezést írt az irodalomtörténet köréből, s hivatottságát különösen hirdeti Reviczky Gyuláról írt alapos és szép monográfiája. Az összeomlás után Halasra menekült és iskolánk tanáraként működött 1924-ben történt nyugalomba vonulásáig. Különböző csalódások miatt megtört munkakedve és lankadó ereje a nyugalom éveiben sem kapott szárnyat. Egyre fokozódó magányosságban, egyre gyötrőbb testi és lelki válság súlya alatt roskadozva haladt kifelé az életből. 1937. április 4-én a halál megváltotta szenvedéseitől. Utolsó útján, a gimnázium kapuja előtt, a 7