Református gimnázium, Kiskunhalas, 1935

megfelelő fejlesztése rendet és megnyugvást fog teremteni ebben a ko* moly kérdésben. c) Tanulmányi eredmény és magaviselet. A tanítás az állami tanterv szerint, az előre elkészített tanmenetek alapján, az elkerülhetett len tantárgyfelosztás és órarendváltozások ellenére is zavartalanul és kielégítő eredménnyel folyt. A tanulókkal szemben felállított komoly követelmények s a szigorú elbírálás ellenére az eredmény megnyugtatónak mondható. Vannak egészen jó osztályok, ahol öröm és élvezet a munka (a legjobb a VII. osztály), viszont akadnak ú. n. gyönge osztályok is, amzlyek sok gondot és keserűséget okoznak a lelkiismeretes nevelőnek (a legrosszabb az V. osztály). A jót és rosszat egybevetve, az átlagos eredmény szerint a tanulóknak kb. 10%» a jelesrendű, 30%-a jó, 44°/

(o-a elégséges és 16%-a elégtelen. Mint az eredmény mutatja, nem annyira az egészen rossz tanulók sokasága, mint inkább a jórendt'i tanulók alacsony százaléka rontja le az iskola szellemi összképet. Ezzel szemben megnyugtató, hogy az ifjúság viselkedése általá* ban kielégítő. Főbenjáró bajok nem voltak, de éppen elég javításra szoruló hiba és fogyatkozás mutatkozott az év folyamán. Növendé* keink általában nem elég illedelmesek, és gyakran még a tiszteletadás külső formáival sincsenek tisztában. Ennél is nagyobb baj, hogy a külső csín és rend iránti érzék, a rendszeretet a legtöbb gyermekből hiányzik. E hiányok pótlása meglehetősen sok időt és fáradozást igé* nyel a nevelők részéről. Feltűnő jelenség továbbá, hogy igen sok gyermekben nagyon fogyatékos az idegen tulajdon tisztelete. Ezzel függ össze az a gyakori vétség, hogy az iskola épületét és fölszerelését kíméletlenül rongálják. A falrugdosás barbár szokása és a padfaragás ősi romantikája ellen állandó, szívós harcot kell folytatnunk. A faragatlan modor és durvaság, amely a fiúkból különösen egymással való érintkezésük közben oly gyakran kiütközik, szintén olyan dudvája a léleknek, hogy azt minden eszközzel irtanunk kell. Végül meg kell említenünk a kisebbszerű lopások járványszerű előfordulását. Az iskola mindezen bajok ellen fölveszi a küzdelmet és hol szép szóval, lelki ráhatással, hol megrovással, büntetéssel és bírsággal igyekszik a romlást megállítani. Elég gyakori volt az igazgatói megrovás és a szülők komoly figyelmeztetése. Eljárásunk többé-kevésbé eredményes volt, bár nem mindig részesültünk, éppen a leginkább érdekelt szülők részéről, megfelelő támogatásban. A közvélemény beteges álhumanizmusból igen sokszor a bűnös mellé áll és kegyetlenséggel vádolja az erélyesen eljáró iskolát, nem gondolva éppen az iskolai közösség fontos er20