Református gimnázium, Kiskunhalas, 1935

készséggel. Ha ilyesmi mutatkozik a gyermekben, azt nem elég tudomásul venni, hanem magunknak is mindent meg kell tennünk a jóirányú fejlődés érdekében. Dicsérettel, tanáccsal, biztatással és megfelelő alkalom nyújtásával segítsük minden értékes hajlam és készség megfelelő kibontakozását, mert mindez hozzájárul az egyéni érték fokozásához. Kétségtelen, hogy ezen a téren éppen a szünidőtől várhatunk legtöbbet. Itt kell megemlítenünk még a testi munkát általában. Jó, ha ebből lehetőleg minden tanuló kiveszi a maga részét. Kívánatos, hogy a szülők vegyék igénybe gyermekeik szolgálatát testi erejükhöz mérfen, mert ez hozzátartozik a helyes gyakorlati neveléshez. Már csak azért is meg kell a tanulónak ismerkednie a testi munka lényegével és nehézségeivel, hogy majdan annál inkább tudja értékelni és megbecsülni minden dolgozó magyar ember verejtékes munkáját. Mert a mások munkájának s azon keresztül sorsának ismerete alapján tudunk igazán bele látni a közösségek és egyesek életébe s ez a látás tesz bennünket képessé az embertársainkkal való együttérzésre. Ez pedig a szociális érzésnek az a legkisebb foka, amely az igazán művelt ember lelkéből nem hiányozhatik. A testi munkában való megfelelő részvétel tehát beletartozik nevelésünk egységes programjába, mint a szociális érzés kifejlesztésének egyik leghatásosabb eszköze. S e nagyszerű eszköz alkalmazására valóban nincs alkalmasabb idő, mint éppen a vakáció. Általában arra kell törekedni, hogy a gyermek egyrészt alapos, másrészt sokoldalú emberré váljék, mire kikerül az életbe. Éppen azért a szülő nem elégedhetik meg azzal, hogy megállapítja az iskoláról azt a közismert vádat, hogy nem nevel az életre, hanem annál inkább a sarkára kell állnia és gondoskodnia a vélt hiány pótlásáról. Az iskola mindent megtesz a maga részéről a tanuló érdekében, de éppen hivatásánál fogva elsősorban mégis csak általános műveltséget ad. Egészen természetes, hogy ez magábanvéve nem elég az életre. Szüksége van az embernek valami különös, gyakorlati képességre is. A kettő együtt, egymást kiegészítve, teszi az embert képessé a létért való küzdelem fölvételére és eredményes folytatására. Tehát a szünidőt minél inkább a gyakorlati nevelés szolgálatába kell állítanunk. Mindenkorra, tehát a vakációra is érvényes az az elv, hogy a gyermeket foglalkoztatni kell. A foglalkozásnélküliség nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek életében is komoly bajok forrása szokott lenni. Különösen addig kell a nevelőnek s így elsősorban 10