Református gimnázium, Kiskunhalas, 1932

6 ám meg tőle a gólyapár, nem is kellett, hiszen a kis lurkó ruhába takarva egy csomó békát hozott a kis gólyáknak. Csak akkor kezdett baj lenni, ahogy a rectorprofessor ur leparancsolta, aztán nem tudott, vagy nem mert lejönni. Bizony csak fel kellett érte menni az erős Bathó Gerzson tógátus diáknak, aki gallérjánál fogva odaplántálta nagy» tiszteletű Abafáí Dániel rectorprofessor ur elé. Bezzeg megijedt a kis nebuló, mert háztetőre mászni nem nagy dolog, de a rectorprofessor ur előtt megállani, — különő» sen, mikor csendesen beszél — díákember legyen a talpán, aki megálja izzadás nélkül. De most csak megúszta Tamáska a bajt egy kis dor» gatórium árán. Lelkére beszélt a rectorprofessor ur, azt mondta, hogy : mászkálj otthon, a laskóí templomdombon, arról nem nagyot eshetsz, de ha itt kezed»lábad tőröd, hogy számolok be veled édes anyádnak 1 De csak hiába várta a gólyapár Tamáskát, meg a többi diákot, napestig sem népesedett be az iskolaudvar, néma, kihalt volt az egész épület. A kis talpas templom gerendái közül is csak denevérek röpültek ki éjjeli vadá« szatra, énekhang nem harsant fel a fa alkotmányból. Ugyan mi tőrtént hát az iskolával ? Hová lettek a diákok ? Ugyan hova lettek ? Szomorú eset volt ez, de nagyon. Amióta néhai való Sztárai Mihály uram ősszegyüjtögette a veresmarti isko» lába Baranya tanulnivágyó ifjúságát: még nem éltek ilyen nehéz időket. Máskor is rajtuk ütött a törők, megsarcolta a falvakat, de aztán odébbált a zsákmánnyal és egy darabig békét hagyott, de most állandóan a nyakukon ült. Külő» nősen mióta Nakkás Musztafa lett a mohácsi szandság bég, se éjjele, se nappala nem volt Baranya népének. Nem hiába defterdár volt az apja az átkozott pokolfajzatnak, de értett is a zsaroláskoz. Csauszai szüntelenül portyázták a vidéket, — ha legelőre verték a jószágot, menten elkap» dosták, aratás után az életet magával a siránkozó néppel hordatták be Szekcsőre ; hiába neveltek a lányok kacsát, libát, gyenge húsokra a törőknek fájt a foga. Hiába szor» galmatoskodtak az asszonyok télen át szőttes vásznaikon,