Református gimnázium, Kiskunhalas, 1930

8 sírba hanyatlott és idegen földben nyugodott mindaddig, mig szerető hitvese még a mult év őszén haza nem hozatta. Honi földbe 1950. okt. 5*én temettük el idegenből megtért porrészeit az iskola udvaráról, tanártársainak, tanítványainak, a zenekedvelőknek és az egész város közönségének mélysé» ges részvéte mellett. Koporsója előtt Gulyás Sándor tanár tolmácsolta pályatársainak őszinte gyászát, az ifjúság nevében Tóth Kálmán S. o. t. búcsúzott a szeretett tanártól, a nyitott sírnál pedig Bátory Gábor ny. tanár mondott fáj' dalmas bucsut a Zenekedvelők Egyesülete felejthetetlen alapító karnagyának. Mélységes fájdalmunkat enyhíti az a tudat, hogy a szeretet áldozatkészsége a megboldogult hamvainak itthon készített örök nyugvóhelyet. Most már itt marad köztünk s többé nem mi várjuk vissza, mint annyiszor évről'évre, hanem ó vár bennünket oda, ahová egyszer mindnyájan megtérünk. Azonban nemcsak hiilt hamvainak közelsége füzí őt hozzánk, hanem köztünk továbbélő múlhatatlan emléke is. Valameddig azok közül a pályatársak közül, akikkel együtt dolgozott s ama zsenge lelkek közül, akiket nevelt, csak egy is él: megmarad áldott emlékezete. — S mi más ez, mint a lelki életnek egy tisztultabb folytatása ? Gulyás Sándor.