Református gimnázium, Kiskunhalas, 1930

I Bertalan István | 1930. július 29=én, este 7 órakor a Bad=Ausseei Kurpark térzenéje egy pihenést kereső magyar tanár komor gyász« indulójává halkult. Messze idegenben, a fenyőkoszoruzta alpesi táj kék ege alatt, klasszikus zene elhaló akordjai mellett lehelte ki nemes lelkét iskolánk érdemes tanára Bertalan István, kinek megrendítő váratlansággal bekővetkc* zett halálába is bizonyára némi enyhülést varázsolt rövid éle* tének talán legfőbb kultusztárgya : a zene. Ez a mindent megszépítő motívum kisérte végig szinte bölcsőjétől korai, sírjáig. Zenei tehetséggel megáldott családból származott. 1890. junius I6»án született Szombathelyen, hol atyja a nagytemp» lom orgonistája s egyben kiváló gordonka művész is volt. Bár müvészdelkü atyját már hat éves korában elvesztette, a tőle örökölt zenei talentumot nem hevertette parlagon, hanem gimnáziumi tanulmányaival párhuzamosan a szom= bathelyi zenedében, majd egyetemi tanulmányai után a bu« dapesti Zeneakadémiában szakszerűen fejlesztette. Középiskoláit szülővárosában elvégezvén mint kegyes* rendi papnövendék a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott s a latín=görög szakcsoportból tanári oklevelet szerzett. 1913 őszén a váci kegyesrendi főgimnáziumban lett tanár, ahol 7 évig tanította szaktárgyain kivül az éneket és zenét is. Feljebbvalóitól is, elismeréssel méltányolt iskolai munkáján felül tevékeny részt vett a város társadalmi éle= tében is azzal, hogy zenei tehetségének és ambíciójának teret keresve megszervezte Vácott a városi szimfonikus