Református gimnázium, Kiskunhalas, 1929

Szász Károly emlékezete. A Szász KárolyEmléktábla leleplezési ünnepén, 1930. jun. 29-én, elmondta: GULYÁS SÁNDOR. 101 évvel ezelőtt Erdély bércei közt, Nagyenyeden öltött emberi életformát az az isteni szikra, amely Szász} Károly sokoldalú lelki tehetségében kibontakozva fénnyel és jósággal árasztotta el nemzetünket és egyházunkat. Ez a kiáradó fény és jóság nem sziint meg a 25 évvel ezelőtt bekövetkezett testi halállal, hanem tovább él és hatni fog, valameddig a sízellem világosságának és a lélek jóságának magasztos vágya ki nem vész a magyar életből. Minő szellemi életnyilvánulásai voltak a Szász Károly egyéniségében működő isteni szikrának, hogy hatása nem múlt el, hanem nyájas pásztortűzként világítja meg kései nemzedékek éjszakába vesző útját is? Legrövidebben úgy lehetne össrefoglalni egyéniségének lényeglét, hogy az élet minden vonatkozásában a munka embere volt. Minden jóra kész, minden szépre vállalkozó és minden nagy feladatnak megfele'ő ideális hős, amilyenek inkább Jókai regényeiből, mint a valóságból ismeretesek előttünk. Jókai választoltjait jellemzi, hogy emberfölötti feladatokat vállalnak és visznek véghez minden fennakadás nélkül. Ilyen hősként, Isten választottjaként jelenik meg előttünk Szász Károly is, ha munkás életének főbb mozzanatait magunk elé idézzük. Tehetségének sokoldalúságára következtethetünk abból az egyszerű tényből, hogy élete folyamán volt katona és tanár, pap és tanfelügyelő, hivatalnok és képviselő, tudós i és költő, prózaíró és műfordító egy személyben. Mint katona, műszaki tudásával szolgálta a 48—49. évi szabadságharc ügyét. Mint tanár, a nagykőrösi és kecskeméti ref. főgimnáziumnak volt éveken át büszkesége, majd a világi irodalom egyetemi magántanára Budapesten. Papi minősé2*