Református gimnázium, Kiskunhalas, 1929
15 alatt leggyakrabban vendége lett házunknak — a baráti körből — Szilády Áron, kit sokszor belesodortunk vidám kugli-játékunkba is, mi édes apámnak kedves testmozgása volt. Áron bácsinak mindig volt megbeszélni valója édes apámmal, már akkor is, mikor édes apám még a minisztériumban szolgált, de persze még inkább és még többször akkor, mikor a dunamelléki egyházkerület püspökévé választatott. Kevéssel az ö főpásztorrá emeltetése után Szilády lett a kerület egyházi főjegyzője, a püspök utáni első méltóság viselője, s hivatali téren is megkezdődött az az összhangzatos együttműködés, a régi jó barátok: édes apám és Szi'ády között, a mit — mondhatom — soha egy pillanatra és egyetlen dologban sem zavart semmiféle fékeértés vagy ellentét. A baráti őszinte szeretet természetszerűleg elősegítette a hivatali érintkezés bizalmasságát, ledönt* vén a formaszerűségek merev válaszfa'ait — viszont a hi* vatali ügyek közös megbeszélése és ellátása során mind több és több alkatom nyílt a baráti viszonynak még meghittebbé válására. Szilády, mint főjegyző, elkísérte édes apámat egyházlátogató körútjaira — miknek emlékeit: édes apám jelentéseinek vaskos köteteit, mint az ö főpapi tevékenységének Legértékesebb bizonyságait, kincs gyanánt őrzi az egyházkerület levéltára. Nemcsak igazi lelkitársa volt édes apámnak ezeken az utazásokon Halas nagynevű papja, hanem valósággal a gondos őrizőnek, a hűséges barátnak figyelmességével állt a bölcs főjegyző az ő telkes püspöke oldalán. Sokszor emlegette édes apám hálás megindultsággal, hogy egy-egy zivataros napon, hűvös tavaszi vagy őszi estéken hogyan adta rá az ő kedves Áron barátja a felöltőt, s hogyan takargatta térdeit; egy-egy hoszászabb kocsiúton pléddel, nehogy megfázzék az ő kedves Károly barátja, s nehogy fátyo'ossá váljék a következő prédikációs napra az az erővel és zengzetességgel teljes hang, a mely — drága fogalkozásként — oly nagyszerűen fokozta édes apám minden beszéde tartalmának értelmi és érzékbeli gazdag értékeit. < A Sziládyval való igaz barátságban es a Halas iránt való nagy szeretetben fogant az a meleg érdeklődés, a mellyel édes apám a halasi gimnázium minden ügye — úgy a dologiak, mint a személyiek — iránt viseltetett. Hogy a
