Református gimnázium, Kiskunhalas, 1926

Halottaink. Kiss László, A mult század utolsó negyedében iskolánkban működött tiszteletre méltó emlékű tanári karnak egyik kiváló, Isten kegyelméből. legmagasabb kort ért tagját, Kiss Lászlót temettük el 1926 szeptember 16-án. Született Kiskunhalason, 1841 október 20-án. Középiskoláit végezte szülővárosában és Kecskeméten, azután a budapesti tudomány-egyetemen volt orvostanhallgató. Mielőtt orvosi diplomát szerzett volna, meghívta a kiskunhalasi ref. liceum fenntartó testülete a fizika tanárának. 1867-től 1897-ig, tehát 30 éven át tanította itt a fizikát, kémiát és természetrajzot. Olyan vasszorgalommal, olyan komoly, bevégzett tudással tanított és nevelt, hogy működésével bármely iskolának dicsőséget szerzett volna. Boldogok voltunk, akik tanítványai lehettünk. Mindannyian azzal a meggyőződéssel hagytuk itt érettségi vizsga után az iskolát, hogy Kiss László tanárunk az egyetemi katedrán is kiváló tanár lett volna. Ez a nagy tudásvágya, folytonos önművelése, tanári kedves kötelességének buzgón teljesítése meggyengítette látási képességét, de nem a testi és szellemi erejét. 1897 nyarán nyugalomba ment. Három év múlva teljesen elveszítette szemevilágát és így töltötte életének még hátralevő 26 esztendejét. Csodálatos lelki erejének bizonysága volt, hogy ilyen, a gyengékre kétségbeejtő állapotban is folytonosan végzett testi és szellemi munkát. Természettudományi és orvosi műveket, folyóiratokat olvastatott fel s így egy percre sem maradt el eme tudományok fejlődésének megismerésében. Temetésé'i elsiratták soktagú családja, volt tanítványai, iskolánk tanártestülete és növendékei, a város intelligens lakossága. Búcsúbeszédeikben méltatták érdemeit egyházunk lelkipásztorai és Bátory Gábor tanár, volt tanítványa. A becsületes kötelességteljesítés nyugalmával pihenjen teste a földben, éljen lelke a mennyben.