Református gimnázium, Kiskunhalas, 1926

11 A szülők megélhetésének gondjai, a gyermekeknek a külsőségek iránt túlságos érdeklődése akadályozza a gyorsabb tempóban visszatérést a komoly munkához. Vannak szorgalmas növendékeink, akik elvégzik a kötelességüket, megérdemlik a kitüntető osztályzatot, de nincsenek, akik ennél többet dolgoznának, az iskolai pensumokon felül tanulnának, olvasnának, tovább művelnék magukat. A háború előtt ilyenek is voltak szép számmal. Dr. Imre Sándor egyházkerületi felügyelő és Madzsar Gusztáv tankerületi főigazgató urak elismeréssel nyilatkoztak a tanárok buzgón és lelkiismeretesen végzett tanításáról és neveléséről, a fenntartó egyház vezetőségének irányításáról és gondoskodásáról. d) Ragályos betegség dult városunkban 1927. év január második felében, a náthaláz. Tanítványaink közül is 90-en megkapták, emiatt január 28-tól február 2-ig bezártuk az iskolát. Könnyen kiheverték a tanulók a betegséget, egyedül Bálint András VI. oszt. tan. esett komolyabb betegségbe, tüdőgyulladásba, aminek következtében febr. 22-én meghalt. Winter Zoltán a tanév elején elhagyta az iskolát súlyos tüdőbetegsége miatt, ami halálát okozta febr. 15-én

v A többi tanuló között kevés volt a hosszabb ideig beteg. Mindent elkövettünk tanítványaink egészségénnk megtartására, testi erejük fejlesztésére. Dr. Keresztes Béla iskolaorvos fáradhatatlan buzgalommal végezte magára vállalt kötelességét. e) A tanévet befejeztük a junius 15-től 18-ig tartott vizsgálatokkal és a 19-én lefolyt záróünnepéllyel. Még azután 20, 21, 22-én beírtuk a jövő tanévre jelentkező tanulókat, 23, 24, 25-én pedig a szóbeli érettségi vizsgálatokat tartottuk meg. B) Iskolánk munkája. a) A mult tanév végén Sárközy Aladár tanárt Mezőtúrra, 1926 nov. 1-én dr. Gulyás Pált Debrecenbe választották meg rendes tanároknak. Sajnáljuk a két fiatal, ügyes, szorgalmas tanártársainknak eltávozását, de kollégiális érzésünk örvend előbbremenetelüknek és kívánunk nekik hosszú boldog életet, jó kedvet a további nemes munkára. A fenntartó egyháztestület megválasztotta helyükbe Tóth Józsefet szept. 1-én és Kiss Sándort november 15-én, akik egy évi működésükkel megmutatták, hogy rátermettek a legszebb hivatásra, a tanári oktató és nevelő foglalkozásra. A felettes hatóságok elismerését, tanártársaiknak és tanítványaiknak szeretetét méltán érdemelték meg. Kiss Sándortól már most búcsúzunk, mivel a budapesti ref. főgimnáziumba választatott meg rendes tanárnak. A testület teljes számmal működött, minden nagyobb