Református gimnázium, Kiskunhalas, 1917
49 És milyen lendülettel, milyen nemes hévvel tudta elvezetni az ifjú lelket a porlakó kis féregtől a Örökkévalóhoz ; a fakéreg sejtje iben, égbenyúló hegyek hótakarta bérceiben, nyiló virág szirmában ősvilági szörnyek testalkotásiban mindenütt őt látta, őt tanította. A lelket eszméltetni, Istenhez vezetni, a Mindenhatót a kicsiny dolgokban is megláttatni, s előtte a tanítását hallgató ifjú sereggel a legnagyobb alázattal leborulni : ez volt az ő mindennapos imádsága. Nevelő munkájában a jellemképzés volt főtörekvése. Ismereteinek bő tárházából, a költőkből rajongássat szeretett Petőfijéből, minden találó gondolatot fölhasznált s tanítványai, tanártársai előtt mindegyre hangoztatta, hogy mit ér a tudás, ha eltorzul a lélek, ha nincs benne szilárd erkölcsi alap : becsület, hűség, igazságszeretet. Tanári munkája körében túllépett a kötelesség határán. Féltékenyen ápolt szertára valósággal második otthona volt. Gyönyörködött abban a művészi munkában, mit buzgó vezetése alatt ügyesebb növendékei végeztek, gyönyörködött a saját munkájában. Idegen szakférfiak csodálattal látták az első rangú gyűjteményt, amely az ő ernyedetlen szorgalmának, pedáns rendszeretetének gyönyörű emléke marad mindenha. Mint katona a harctéren, ott roskadt össze a kötelességteljesítés mezején. Elvégezte utolsó óráit, megtartotta vizsgálatait, szokása szerint még egyszer visszafordult megnézni, hogy jól bezárta-e szertárának ajtaját, s hazament... meghalni. A romboló kór, minek csiráját ott, az ő kedves szertárában oltotta magába, kinos fájdalmakkal őrölte meg őt. Az óhajtott földi pihenés helyett örök nyugodalmat talált. * Temetésén, augusztus 8-án, Pataky Dezső gimn. igazgató méltatta érdemeit s búcsúztatta el szerettei teljes, szép beszédben. * Iskolánk törzséhez tartozott már régen szolgáló derék iskolai szolgánk, a hősi halált halt HATHÁZI BALÁZS is. Törzsökös kiskunhalasi református szülők gyermeke volt. 1875-ben született, 87-ben elvégezte a gimnázium első osztályát, azután az akkor virágzó szürszabó mesterségre adták. Három évet szolgált a 38-as közös ezredben és szakaszvezető lett. 1905. óta volt a gimnáziumban alkalmazva s teljesen megbízható, becsületes, ügyes, okos, derék embe r nek bizonyult. 1914. juliusában bevonult a 30. honvéd ezredhez, de csakhamar, a 6-osokhoz tették át. Szerbia, Montenegró és 2
