Református gimnázium, Kiskunhalas, 1916

52 Tetétleni halmon Árpád hada népét Szent László királyunk eleven s holt képét, Károlyunk haragját, fia Eridre vesztét: Lantnak örök húrján te kezeid verték. Toldi igaz magyar magasba töiése: Magadnak s fajodnak gyökeres-tős képe. György, az álnok bátya, ki királynál lebzsel: Mintha élne Bécsben, ráismer az ember. Tovább is Toldinak balsorssal bírása, Jóban elbukása, — magyarnak de mása! Elmaradt öreg hős, kit ifjak nevetnek, — De élő példája eleven életnek! Lajost is a nagyot hiven adod abban S Hunyadi nagy titkát Szibinyányi Jankban. Esküszegó László lelke rettegését Márványba betűkkel te vonásid vésték. Anya aggódása, özvegy kesergése, Buda és Temesvár, Drégely elveszése : Mint régi rubinira mikor rásüt a nap, Ujjaid hatalmán azok uju!tana.k. t Rozgonyi Cicelle, az az édes asszony, Aki uráért vi, csak ö győzte harczon: A murányi Vénus, ki szivért ad várat 5 ki hőséért fogoly: mind tereád vártak. L(atalin, Piroska . . . Jaj de bus két név ez! Elsőt nem akarták engedni övéhez, Másikat király is, apa is akarta, Mégis a párjáé mintkettö . . . csak halva. Szomorú szeretni: ezt dalolod folyton. A Tetemrehívás ezt sirja a kobzon. Ezért oly keserű Bende vitéz násza, Ezért Egri Leány vérének hullása.