Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

4 Hírlapíró-korában megkezdett írói munkásságát szorgalmasan folytatta tanár-korában is. Megjelentek czikkei 1872—75-ig Gordohallos álnéven is az Üstökösben, 1875-ben a Bolond Istókban; gimnáziumunk 1882. évi Értesítőjében (Báró Eötvös József regényeiről), a Magyar Nyelvőrben (A kiskunhalasi nyelvjárás, a M. Tudományos Akadémia által dicsérettel kitüntetett munka. 1886. — A halotti beszéd ysa szaváról. 1887. — Ény, elkatymal. 1888.), a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (Tantervünk és az írásbeli dolgozatok. 1890), az Egyetértésben tárczaczikkekként (A törvény nevében, 1893; Öld meg, Az első kaland, A tanyai gyerek, A hozomány, A harmadik, 1894; Emberek, 95, kényszerhelyzetben, 97, A levelek, 98; egyúttal 79-től 98-ig mintegy húsz tárczaregényt fordított: Ridder-Haggard: Jess; Perez Galdos_: Donna Perfecta; H. F. Wood: The Passenger from Scotland Yard; Hamilton Aide: Passages in the Life of a lady in 1814—16; Giovanni Verga: Elena; Edouard Delpit: Marcienne, Blanchette; Henry Greville: Un crime, Sollogub: Almok.). Könyvbirálatokat írt az irodalomtörténeti Közleményekbe (Beöthy Zsolt Képes Irodalomtörténete, Kont Ignácz: La Hongrie litteraire et scientifique, 1896; Váczy János: Berzsenyi Dániel, 1897); külön könyvként jelentek meg tőle: Magnhild. Norvég elbeszélés, 1878; Stylistika és Verstan, 1888. Szerkesztette a Halasi Újságot 1882-től 85-ig. (Szinnyei: Magyar írók Élete és Munkái VI. k.) Az egyháztanács az 1910. év deczemberében szabadságolta. Egy év múlva pedig nyugalomba vonult. Irodalmi terveket melengetett, dolgozott, gyűjtött, egy kis elbeszélésével még jutalmat is nyert (Szélcsendben. Budapesti Hirlap. Azonban az 1914. évi január hó 2-án kihullott fáradhatatlan kezéből az író toll. Január 4-én volt temetése nagy közönség, tanári kar, tanulók részvételével. Az iskola előtt alólírott a következő beszéddel búcsúzott el tőle: Hová nyolcz éven át tanuló gyermekként, harmincz esztendőn át tanító mesterként mindennap eljöttél: megállítunk még egyszer utolsó útadón, az iskola előtt. Hadd mondjuk el e hideg téli napon néhány meleg szóval: mije voltál te mindenha intézetünknek! Meleg nyár volt, midőn kicsiny, vézna gyermekként keblére fogadott, hogy nagyra növeljen a tudomány emlőjén. S te dísze, dicsekedése lettél e nevelő édes anyának! Meleg nyár volt, midőn elbocsátott, hogy felsőbb oskolákon