Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

13 következő bejegyzés: „Hogy mivel ezen mi Ekklánk nagy próbákra, és kísértésekre, szinte mint a Liliom a Tövisek között, tövisek közé tétetett, olyan szegeletben fundáltatott Anya Ekklésia volna, a melly olly ministert kívánna, a ki mint a Belső úgy a világi és külső Tudományokban expertus, bátor a társalkodásban, okos beszédében és maga viselésében, mindenekhez még az idegenekhez is magát alkalmaztatni tudó Minister volna; a ki olly szövétnek, fáklya és világosság, Urunk mondásaként földnek sava, valóságos őrálló, Pásztor és Doctor lenne ezen Anya ekklésiában, a ki az idvességnek útára mind Tanításával, mind jó példa adásával vezérelné a maga nyájját, a maga hallgatóit, Istennek ditsőségére a Hívek Lelkek üdvösségére T. T. Tormássy János Uram Ketskeméten, T. T. Szélesy Pál Uram Nagy Kőrösön ezen virtusokkal Isteni kegyelem által meg ékesíttetett személyeknek ismertetnének . . . T. Tormássy János és Tiszt. Szélesy Pál Uratnék választattak Praedikátoroknak olly véggel ketten, hogy ha T. Tormássy János Uram hozzánk való jövetelre magát nem ajánlaná, T. Szélesy Pál Uram utánna e szent Hivatalra invitáltassék." Bár szóval és írásban obligálta magát a jövetelre Tormássy János, — a mint egyházunk ievéltárában őfzött, sajátkezű leveleiből láthatjuk, nehezen tud Kecskeméttől elszakadni. Szélesy Pál szívesebben otthagyná Nagykőröst, s bár Dallos József generális scriba az ő érdekében buzgólkodik, s bár Tormássyt némi Halasról kapott levelek ízetlenségei is keserítik, mégis enged a halasiak ragaszkodásának és 1777 április 24-ikén elfoglalja hivatalát és a következő napon tartott presbiteri gyűlés már az ő és Tary István városbíró és curátor előlűllése mellett tartatott. A nagy hírű debreczeni tudós professor Varjas János leányát Máriát véve feleségül, házasságukból három gyermek származott: Zsuzsánna, ki Tóth István dunavecsei lelkésznek, Krisztina, ki Péter Lászlónak lett később felesége és Lajos fia, ki 1812-ben 28 éves korában Békés vármegyének főorvosa lőn. Tormássy János 37 esztendeig volt halasi lelkipásztor; mint lelkészt a mindenre kiterjedő gondosság, nagy szívjóság, páratlan nyájasság, nagy szónoki képesség és tudományosság jellemzik. Ilyen lelki tulajdonságokról tanúskodnak nemcsak jegyzőkönyvünk feljegyzései, hanem részben írásban maradt és iskolánk könyvtárában őrzött, valamint nyomtatásban is megjelent művei. Ilyenek: „A Dunáninnen levő venerabilis superintendentia reformátiója rövid históriájának csekély és rövid lerajzolása", továbbá: „Evangeliomi, mind a két confession levő ekklezsiának a XVIlI-ik századon által való állapot-