Református gimnázium, Kiskunhalas, 1911
65 De sajnos, e téren való kutatásban — már csak az idő rövidsége miatt is — kellő adatok nem állván még előttünk, félek, hogy a messze múltba visszanéző szemem nem láthat világosan, félek, hogy az esetleg elhirtelenkedett következtetések megbízhatatlan térre ragadnak s valóság helyett a képzelet játékait találom feltárni. Inkább felhiva a figyelmet, legyen szabad reményleni, hogy egy megnyitó beszéd szük kereténél méltóbb alakban emlékezünk meg iskolánk fennállásának másfélszázados évfordulójáról. Ugy érzem, mintha ez uj tanév küszöbén a mult időkbe visszaszállt lelkemet még messzebb múltba vonná valami; mintha ez ide vándorló tanulóseregről egy más vándorcsapatra szökne gondolatom, messze délvidékre. A tanitó útra indult apostolok serege tűnik szemembe, közöttük az a tanítvány, ki a próféták írásait olvasó szerecsen főemberhez e kérdést intézte: Vájjon érted-e, amit olvasol ? E kérdés mintha nem régen megtörtént eseményhez kapcsolódnék, hanem korunkra viszonylana, mintha reánk vonatkoznék. E kérdésben tanártársaim, egész élethivatásunkat látom befoglalva, mért e kérdést minden pedagógusnak nem naponként, nem óránként kell ismételnie, de ott kell lebegni ajkán szüntelen, az abban rejlő eszmének kell irányítani egész működését, mely kezdettől végig kell, hogy az értelemfejlesztés szolgálatában álljon. Hála a gondviselésnek, a didaktikának már csak múltjába tartozik az a tanrendszer, mely egyedül az emlékezőtehetséget foglalkoztatta, egyedül azt fejlesztette. Minden irányban kibővült, az ismereteknek csaknem minden ágát, — legalább alapvonalaiban — felölelő tanrendszerünk legelső sorban azt a feladatot rójja reánk, hogy gondolkozni tanítsuk meg növendékeinket; ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha lépésről-lépésre meggyőződünk, hogy tanítványaink megértették-e a tanultakat, e közben született gondolataikat ki tudják-e fejezni szabatosan és már megszerzett ismereteikből vetettek-e alapot a későbbi következtetéseknek. Ne fáradjunk azért bele e kérdésnek: érted-e amit olvasol ? szüntelen ismétlésébe, mert csak értelemfejlesztő munkát végezve oldhatjuk meg a középiskolai oktatás feladatát, készíthetjük elő tanítványainkat felsőbb tanulmányaikra. Te neked egybesereglett tanuló ifjúság ez uj tanév kezdetén négy betűt irok fel, kezdő betűit ama magyarra fordított négy szónak, mit Kalifornia aranyásói táblára irnak maguk elé, hogyha lankadó kezük elejtené a csákányt, egy tekintet e betűkre, ismét megaczélozza izmaikat. A négy kezdő betűt magába rejtő szó: munka, kitartás, figyelem és ismét munka. 5
