Református gimnázium, Kiskunhalas, 1908

18 A tanítás egyöntetűséget is szem előtt tartják s nem engedik meg a tanítóknak, hogy a rektor tudta nélkül uj tanulót vegyenek fel társaik ajánlatára, vagy a rájuk bízottakat elbocsássák vagy kizárják. A ki ez ellen vét, 25 dénárt fizet. Mivel az egyház az iskola kárát látta abban, hogy némely tanitó év közben eltávozott, azért ezentúl a kikötött idő előtt senki nem távozhatik el a tanitók közül sem a kollégiumba, sem más tisztségre, ha valaki mégis megkísértené, mint törvénysértő és engedetlen után megbélyegző levelet küldenek. Rövid időre azonban távozhatnak, de maguk helyett megbízható helyettesről kötelesek gondoskodni. Az iskolai törvények későbbi időből származó bővítménye a vizsgálatokat is kötelezővé teszi. Az iskolai szünidő a közelebb lakó tanulóknak négy, a távolabb lakóknak pedig hat hetet engedélyeznek. Ezt az időt azonban olyankor vegyék ki, midőn az iskolában az előadások szünetelnek. Nyáron aratáskor, ősszel szüretkor s az egyházi ünnepek alkalmával. IV. A protestáns egyház az iskolát mindenkor az egyház veteményes kertjének tartotta, ez az elv domborodik ki a külföldi protestáns iskolákban s ezzel találkozunk a hazai protestáns intézeteknél is. A debreczeni, sárospataki s a pápai iskola törvényei is bőven foglalkoznak a tanuló ifjúság vallásos nevelésével. A sárospataki iskola törvénye azt mondja: „Vegyék biztosra az iskolának valamennyi polgári, egyenként és összesen, bármilyen tekintélyük, méltóságuk és rangjuk legyen is, a rektorok, az összes tanerők és tanulók, a nagyok és kicsinyek, a nemesek és nem nemesek egyaránt, hogy az Istennek az olyan iskola tetszik, mely az egyházban és államban szükséges valláserkölcsi és szabad művészeti ismereteket buzgón előadja, hiven megőrzi és terjeszti s hogy a tanárok és tanulók munkáját az Isten segiti s az iskola egész testületét (coetus) is ő tartja fenn. Miért is minden rendelkezésnél első sorban arra irányuljon a fő gond, hogy mely tények tetszenek az Istennek; s nem szabad olyan dologba fogni, a mi nem igazolja a szenirás ezen helyét: „Lábam fáklyája a te szavad, Uram." (Békefi R. A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei.) A tanárok és tanulók tehát munkálkodásukat az Isten nevének dicsőítésére és a társadalom javára fordítsák. Istentől, minden bölcseség kútfejétől, kérjük naponként, hogy az iskolát segítse, fentartsa, fejlessze és kormányozza; nyilvános és magánkönyörgésekkel ájta-