Református gimnázium, Kiskunhalas, 1908
10 köszönhetik. Mai tudásunk legnagyobb kincsét az anyag és az erő állandósága képezik. Az összes ismeretes tünemények mind visszavezethetők az anyag, erő és élet jelenségeire. Nem feltűnő, hogy exakt tudományok alkotása csak a két előbbi állandóságának az elvével lehetséges ? Már ez a tény önmaga szinte követeli, hogy — ha a biologiában eredményeket akarunk elérni — melléjük sorozzuk harmadiknak az élet állandósága elvét. Itt kísérletek nem igen könnyűek, mert az élet az alapjelenség. Mélküle nincs sem anyag, sem erő. Éppen azért ő törvényt szab azoknak, maga pedig teljes és megfejthetetlen autonómiával rendelkezik. Ez az oka, hogy én magamat, az énemet soha meg nem fejthetem, gondolataimat, cselekedeteimet világos törvényekre hasztalan igyekszem visszavezetni, mig a külső világot ésszerűvé birom tenni a törvények segítségével. A többi élő lények ugyan igy vannak ezzel. Ámde a tudomány alanya az emberiség, tárgya pedig az egész világ. 1 Tehát a világban létező élettüneményekről is számot kell adnia. Itt pedig az élet a szemléletben alak, (nem ez vagy az az alak, hanem egyszerűen az alak) a gondolatban pedig czél. A biologiának föl kell tételezni az élet állandóságát, mely szinte követelménye az értelemnek. Helyesebben a czélszerii alak állandóságát. De nem a darwinismus tanítása szerint. Az anyag megmaradásának elve azt mondja, hogy a súlyban megjelenő anyag a változások folyamán állandó marad, az erő megmaradása ugyanezt állítja a mozgásban nyilvánuló erőről, az életé pedig az alakban tünetkező életről. Az összes földi életet egység gyanánt kell fölfogni, melynek alakmennyisége állandó marad. A tudományok főelve igy a suly, a mozgás és az alapmennyiség állandósága lesz. A biologia az alak miért-jére csak a czélszeriiséggel felelhet. A physikával és chemiával dolgozó mechanikus biologia kudarczot vallott. Az élet legegyszerűbb alakját, a sejtet sem tudja megértetni, működését megfejteni, sőt „ugy látszik, — mondja Wilson 2 — hogy a sejt tanulmányozása lényegében inkább kitágította, mint szűkítette azt a roppant szakadékot, mely az életnek még legalsóbb formáit is elválasztja a szervetlen világtól". Éppen ezért a biologiának bizonyos mértékű finalismustól nem kell óvakodnia, de sohasem szabad a darwinismus mintájára a czélt az alaknak időben eléje vagy akár utána helyezni. Az élet a kettő egyszerre: czélszerü tevékenység. Egész világunk e cselekvés szolgálatában áll. 1 Olv. egy régebbi értekezésemet, mely A tudomány értéke czimmel a Budapesti Szemle 1908. évi augusztusi számában jelent meg. 2 E. B. Wilson, The cell in development and inheriance. New-York, 1897. 330. 1.
