Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

Csodálatos jelensége a történelemnek a magyar protestántizmus története. Talán sehol a világon hit és hazafiság fogalma úgy össze nem forrott, mint épen minálunk. Mióta a protestáns egyház gyökeret vert Magyarországon, azóta a nemzet függetlenségi eszméi benne találták meg leghathatósabb és legállhatatosabb védelmezőjüket, sőt volt idő, a mikor a magyar nemzeti szellem csak a protestáns, de kivált a kálvinista egyházban élt még, s mint az erjesztő kovász innen terjedt el szélesebb rétegekbe is. Nem feladatunk a jelen alkalommal, hogy azokat az okokat kutassuk, a melyek ennek a tüneménynek megteremtői voltak, mégsem mulaszthatjuk el, hogy ezt röviden ne érintsük. Maga az a lelkiismereti szabadság is, amelyet a megújított hit hajnokai oly apostoli lelkesedéssel hirdettek, alkalmas volt arra, hogy a nemzeti szabadság felé terelje a magyar nép gondolatát. De meg a kálvinizmus különösen a nagy magyar Alföldet és Erdély magyarságát hódította meg, tehát a nemzetnek ép azt a részét, a mely a magyar fajnak ős idők óta tulajdonképeni fentartója volt. Mi sem természetesebb tehát, minthogy ezek a kálvinista részek voltak azok, a melyek, mikor azt látták, hogy a haza szabadsága forog koczkán, minden habozás nélkül adták életüket ós vérüket üldözött fajukért. A faji és vallási jelleg e szerencsés találkozása okozta, hogy idővel a magyarság és a kálvinizmus ez országban egy összeforrott fogalommá fejlődött, s ettől kezdve a magyar kálvinisták képviselték az üldözött szegény magyar haza nemzeti vágyait a gyűlölt idegennel szemben. Ha végig tekintünk nemzetünk szomorú, gyászos, bár dicsőségteljes elmúlt napjain, aligha tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy ha a magyar kálvinista egyház nincs, akkor tna nincs Magyarország sem Ez a tétel nem szorul bővebb bizonyításra, mert ki ne látná be, hogy a függetlenségi harczok erős felekezeti jellege nem tagadható. Ezen kivül a mai magyar nemzet igen sokat köszönhet í*