Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

40 által előre elkészített sírba temette volna magát. Igen, Isten választottja volt, mint Mózes ! A gondviselés küldte a magyar nemzetnek, hogy tőle tanuljunk a hazaszeretetben önzetlenséget, a lelkiismeret szabadságában türelmességet, szorongatásokban el nem csüggedést, a győzelmekben bölcs mérsékletet, s mindenek felett hitet. Különösen hitet, mert először is mint ember vallásos kálvinista volt, ki sohasem szűnt meg mindig azt hangsúlyozni, hogy minden tettét, hogy minden cselekedetét, lett légyen az bármily irányú is — „az Istenbe és aző megváltójába vetett hit által" cselekedé. S mily megfoghatatlan! A végzet csak annyit engedett meg, hogy a harczot megharczolja de hogy egy sugárt is élvezzen a dicsfényből, egy pillanatot is az áldásos békéből — azt már nem. Háromszáz éve, hogy porladoznak hamvai a gyulafehérvári sírboltban, de most is halljuk buzdító szavát „halsten velünk, ki ellenünk," s a lelkiismeretben szabadság riadó dalát „Erős várunk nekünk az Isten." Óh bár csak rendelné az ég, hogy mint napjainkban, úgy a jövendő századok apostolai előtt is a nagy fejedelem dicső, fenséges alakja lebegne követendő példaképen. Adja az ég, hogy úgy legyen !!! Dr. Dózsa Zsigmond. (Q^ZQ)