Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

23 körülmények közt így jártak el, és ezen kevesek között is legfenségesebb Bocskay alakja ; miért is az utókor benne a nagy államférfiú és hadvezér mellett a legönzetlenebb hazafit tiszteli. * A felkelés és Erdély. Mint midőn a felkelő nap ragyogó sugarai széjjeloszlatják az éjszaka sötétségét, s újból gyönyörködhetünk a természet fenséges pompájában, úgy oszlatá el Bocskay fellépése azt a komor, fekete sötétséget, mely az erdélyiek lelkén évtizedeken keresztül uralkodott. Az a háromszínű lobogó, melyre ez volt irva „hitünkért és a törvények szabadságáért" és a melyet Bocskay diadamas csatákban lobogtatott meg Kerekitól Pozsonyig, a vitéz erdélyi magyarság lelkét sem hagyta érintetlenül. A Kereki vár emlékezetes ostroma, meg a szerencsés kimenetelű álmosdi ütközet egy táborba gyűjtötte az elnyomott erdélyi magyarságot. Ez már mintegy jelezte, hogy Erdélyben is az absolut uralom napjai meg vannak számlálva, s csak alkalom kellett, hogy a kegyelemdöfést megkapja. Már akkor, midőn a láthatáron sehol sem lehetett látni a tisztító vihart, már az erdélyi bujdosók érintkezésbe léptek Bocskayval, tőle remélve hazájuk felszabadítását Hogyne ragadta volna meg a vérig kínzott kis haza a kedvező alkalmat, hogy az önkény uralom lovagjaitól megszabaduljon. Csaknem egyhangú lelkesedéssel választják meg az erdélyiek marostordamegyei gyűlésükön fejedelmükké, még előbb tehát, mint a magyarországiak. Igaz, bogy e gyűlésen nem mind a három nemzet jelent meg, mivel a szászok, s különösen a reactio emberei élükön a jezsuitákkal még mindig Rudolftól várták üdvüket és boldogságukat. A jezsuitákon nem is lehet csodálkozni, hiszen nekik az önkényuralom, Básta alkotmányossága volt egyedüli támaszuk. De annál inkább lehet a szász protestánsokon, kik még most is Rudolf biztosainak voltak vak eszközei. Ez a nemzetség ez időben valamint a későbbiekben is hazafiatlanságának adta tanújelét, ezeket mindenkor csak fegyverrel lehetett az igaz ügynek megnyerni.