Református gimnázium, Kiskunhalas, 1907

18 a vár kapitánya úgy megtizedelte az ostromlókat, hogy maga a fővezér is jobbnak vélte Eperjes felé vezetni hadseregét. E visszavonulás Básta haderejét teljesen tönkretette, mert útjában hol a hajdúk, hol a fölkelők ütöttek reá úgy, hogy midőn Eperjes alá érkezett, a hadseregnek csak kis része volt már meg. Ezt a vert hadat a városi polgárság eleinte nem akarta befogadni, de miután Básta vallásszabadságukat biztosította, beeresztették. Eperjesen azonban nem érezte [magát biztonságban, mivel Bocskay Sárospatakon tekintéljes haderőt öszpontosított, attól félt hogy körülzárják, miért is Eperjest elhagyva, Pozsonyba tette át működése terét. Innen nézte tétlenül, miképpen foglalják el elmenetele után a hátrahagyott cseh zsoldosoktól Eperjest, s a többi felvidéki városokat. Úgy hogy az 1605. évben csak Tokaj és Nagyvárad volt még a németeké, a többi mind a fölkelők kezén volt. Barbiánónak és Bástának a felvidékről való kiűzése Bocskayt a helyzet urává tette. Ezeket a fényes hadi sikereket egyedül hajdúinak tulajdoníthatta. Ezek a megvetett, mindenkitől üldözött emberek lettek Magyarország szabadságának megmentői. Rakonczátlanságuk, féktelenségük miatt sokszor hangzott ellenök panasz a rendek részéről, — habár sokszor jogtalanul — mert nem vették figyelembe azt. hogy ezek az emberek „az ők hitökértsa törvények szabadságáért" harczoltak. Ez az eszme lelkesítette őket, ez vezette fegyvereiket diadalról-diadalra. Ezek az emberek, kik évtizedeken keresztül idegen hatalom szolgálatában állva saját hazájuk ellen harczolva — annyi meg annyi szenvedést és nyomort zúdítottak saját hitsorsosaikra; a felkelés nagy harczaiban, mintegy megittasulva a magyar haza és nemzet szent szerelmétől, úgy tűnnek fel előttünk, mint valami félistenek, kik képesek lettek volna szembeszállani a poklok kapuival is „hí tökért, s a törvények szabadságáért."