Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

72 a jog képviselője, végrehajlója az állam; bosszuállási tisztükről le kellett mondaniok, ennek fejében lakóhelyet kaptak az államban, mely átvette kultuszokat, azaz a jog és erkölcsiség megóvását. Az emberiség uj fejlődési stádiumba jutott, hol az isteneknek materialis beavatkozása nélkül megállhatott. Az ember szabad lett s szabadságát arra használta, hogy közös akarattal társadalmi rendet teremtett, melynek mindnyájan alávetették magukat. Ez a rend az állam. Ha vádlóra és vádlottra egyenlő számú szavazat esett, egyiknek sem volt igaza. Az Erinysek bosszulatlanul hagyták Agamemnon halálát, nem következetesen járnak el, ha most Orestest üldözik. Ok a vérbosszú képviselői; a férjgyilkosság nem vérbűn. Ez a felfogás a kifejlett igazságérzetnek nem elég, mert a házasság éppen olyan szent kötelék, mint a vér. Apollon is ugyanazon hibába esik, midőn azt állítja, hogy anya nélkül is lehet születni és hogy az anya vére nem megy át a magzatba. Álláspontját Athene származásával védi. Talán leghelyesebben teszem, ha mellőzve a szavazategyenlőség motiválására vonatkozó összes magyarázatokat, egyetlen egyet idézek, mely hitem szerint is teljesen kielégítő és legmegfelelőbb: »Ha egyenlő szavazat, tehát egyenlő jog áll egymással szemben: az emberiség átok oldó ereje diadalmaskodjék. A régi summum ins trónvesztett lett, létrehozták a Clementiát«,

1) ez van symbolizálva Orestes fölmentésében. 7. Sophokles és Euripides, Bár egész terjedelmében látuk az attikai Oresteiát az okokkal együtt, melyek létrehozták és a mondában tovább fejlődést nem is találunk, mégis meg kell emlék ez nun k a másik két nagy drámaíróról: Sophoklesről és Euripidesről. Sophoklesnél homerosi fölfogást látunk: a bosszú végrehajtása után Orestes háborítatlanul uralkodik. Aischylos a Choephoroi-t egy trilógia középső darabjává tette, Sophokles Elektra-ja ellenben teljesen befejezett cselekvényt ad Ez kény') Heg 339. old.