Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

27 ich lege ab, vortragen: ich trage vor stb. De bárha ez a tulajdonságuk jobban megőrzi is a tagok külön jelentését, mint a ketté nem való összetételeknél: azon a tényen, hogy az ilyen szavak a szónak teljes é r te 1 mében ö.-ek, nem változtathat ez a tulajdonság s.e m m i t».') Az ö. fejlődésének, homályosodásának felfogásában alig tér el Wundt Paultól. Az elhomályosodást ő egybeolvadás -nak nevezi és a mi eljárásunkhoz hasonlóan három stádiumot különböztet meg: az agglutinatiót, a részleges és a teljes egybeolvadást. Az a g g 1 u t i n a t i o

2) azt a fokot jelöli, a mikor még az ö. jelentése, tagjainak önálló értelme nem változott pl. szánombánom, kimegy, vasék, aranyóra, kaszanyél stb. Tehát az ö.-lé váláshoz nem tartja szükségesnek — mint Paul — a jelentésváltozást, a mit bizony nem is lehet mindig kimutatni. A mikor az egész ö. mást jelent mint alkotó részei együttvéve, azt az állapotot Wundt már részleges egybeolvad á s n a k veszi s ezzel ismét a mi önállóan elért eredményünket igazolja, hogy t. i. legalább is az alaki változást már homályosodásnak tekintjük.

3) O tovább megy; már a jelentés változását is részleges egybeolvadásnak tartja. Még jobban közeledik az ö. a teljes egybeolvadáshoz, ha egyik tagja önálló életében alakjában s ezáltal jelentésében is megváltozott, vagy teljesen kiveszett az élő nyelvből. A részleges egybeolvadásnak leggyakoribb esete az, hogy egyik alkotó rész egészen elveszti önálló mivoltát és teljen képzővé vagy raggá lesz. Ilyen pl. a német -keit, a mely a régi gótban még haidus — Art und Weise; ilyen a magyar -kor, a melynek önálló főnév volta még most is meglátszik abban, hogy nincs magashangú alakja és hogy rag létére maga is vesz föl ragokat: mindenkoron, mikorra, akkorról, akkorára, mikortól fogva. 1) Wundt i. m. I 053. 1. 2) Talán a Zolnai-cmlítette tapadással lehetne fordítani. 3) 1.. a 12. 1.