Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889
ŐS KÖLTÉSZETÜNK. 8. nincsen históriai adatunk, mely költészetünk virágzását említené, de említi azt ezen király uralkodása alatt az 1279-ben tartott budai zsinat VIII. kánona, mely megtiltja az egyháziaknak, hogy „a mimusokat, histriokat és joculatorokat hallgassák' 1 (Toldy: A költ. tört. 1., 10G. és Kerékgyártó 498. ), még pedig bizonyára azért, hogy a hegedősök, egyebek közt, egészen világias hangú és színezetű énekeket, szerelmi dalokat és más sikamlós költeményeket is adtak elő. 12. Az utolsó argumentumhoz érkeztünk, melyet csak rövid, nyolez évi időköz választ el a már fennmaradt költeményekkel dicsekedhető XIV. századtól. Ez pedig nem más, mint III. Endrénele egy, 1292-ben kiadott oklevele, melyben ezt olvassuk : „Bizonyos telket, moly ezelőtt hegedőseinké volt és Igrichy-nek hivatik, Poroszló mesternek adományozzuk". (Kerékgyártó, 137.). — Ez az első oklevél, mely bizonyítja, hogy Árpádházbeli királyaink udvari hivatalnokai és szolgái között énekesek is voltak s hogy tartásukra külön földet kaptak; — de már Anonymus 46. fejezetéből is láthatjuk, hogy már Árpádnak is meg voltak a maga énekesei. A második, erről tanúskodó históriai adat 1. Lajosnak 1347-iki oklevele, illetőleg Pál országbírónak 1346-iki itélctlevclo, melyből kitűnik, hogy a királyi udvar énekeseinek, vagyis a regösök-nek (mely név itt fordul elő legelőször) másik birtoka a Pest mellett levő Regtelök volt. (1. Századok, 1881. évf. 557.). J * * íj* Látjuk tehát, hogy ha a XIV. századot megelőző időkből nem maradt is ránk semmiféle költői productum — a Mária szeplőtlenségéről szóló éneket, vagyis az u. n. Königsberg*! Töredéket, mint a latin egyházi énekköltészet egyik darabjának magyar fordítását nem számítva — a magyar költészet virágzása mindamellett is őseinknek úgy ázsiai bölcsőjében, mint Pannónia földén az Anjouk koráig, históriáikig bizonyos: