Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889

Ös költészetünk. i. . ». .if. Ámbár csak a XIV. század végéről, vagy talán inkább a XV. század elejéről tudunk felmutatni eredeti mag/jrtt'

1 költeményeket, a régi magyar költészet termékeinek sorát a „Pannónia megvételéről" szóló ének, vagy talán a II. Károly megöletését tárgyazó népballada (De caede Caroli • parvi) nyitván meg: mindamellett úgy logikailag, mint a történelem tanúskodása szerint kétségtelen tény, hogy költészetünk nem az emiitett két darabbal kezdődött, hanem virágzott az már nem csak az árpádházbeli királyok idejében, hanem nemzetünk pogány korában, keleti ős hazájában is. Mert hiszen ha jól fontolóra vesszük a honfoglaló magyarok míVeltségi állapotát, melylyel Pannoniában megjelentek, különösen politikai érettségüket, vallásukat s teljesein kialakult nyelvöket és Írástudásukat: a józan ész szigorú törvénye késztet bennünket annak föltevésére, akarom mondani: hivésére, hogy a műveltség ezen stádiumán álló népnek okvetlenül kellett költészetének is lenni. De nem csak a józan ész bizonyítja a magyar nemzet költészetének virágzását az ős időktől fogva egészen a XIV. századig, hanem a história is, mely egykorú s valódi hitelt igénylő adataival azt is meggyőzheti, a ki talán a syllogismusok csalhatatlanságában kételkednék. Felsorolom tehát mind ezen históriai adatokat, időrendben a XIV. századig. í*