Református gimnázium, Kiskunhalas, 1879

Zsitvatoroki béke, mely a német császár és török szultán közötti viszonyokat tárgyazza, s mely mint a német császár, illetve magyar király és török szultán közt kötött első béke, ismeretes a XVlI-ik század első felében. A helyett, hogy a Gévay Antal által magyar, latin és török nyelven szerkesztve kiadott, s Hammer II. kötetének 699. lapján is olvasható zsitvatoroki szerződés pontjait tüzetesen elősorolnám. — midőn majd alább, az ezen fontos okirat pontozatait rövid kivonatban megemlitendem, helyén valónak találom itt felmutatni azon szerződéseket, melyek az ezen évszám első felében, a magyar királyok és török szultánok között köttetének: 1-ső a zsitvatoroki 1606-ban, 2-ik a bécsi 1615-ben, 3-ik a komáromi 1618-ban, 4-ik a gyarmati 1625-ben, 5-ik az első szőnyi 1627-ben, 6-ik a második szőnyi 1642-ben, 7-ik a konstantinápolyi 1649-ben. — A XVTI-ik évszáz elsőfelóben tehát, vagy is 1606—3649-ig, s igy 43 év alatt hét békekötés kelt, mindenik legalább 20 évre. És most, midőn ezen békekötések jellemzéséhez kezdek. ki kell jelentenem azt, hogy miután az 1606-ban, Komárom város szomszédságában, a Zsitvatoroknál kelt béke. a mely minden az ezután következő szerződések alapját képezi, — legfőbb foglalkozásom tárgyát, a jellemzést illetői e«?, ez a békekötés képezendi; a többiekre csak anynyiban és akkor szándokom megtenni a reflexiót, a menynyiben és a midőn azok, az emiitett béke pontjaitól lényegesen eltérő pontot mutatnak fel. És most lássuk a zsitvatoroki békét. Ezen béke czikkelyeinek rövid kivonata im ez: az elsőben Rudolf a szultánt fiául, s ez őt apjául fogadja: — a másodikban, a két alkudozó fél egymást császárnak tekinteti; — a harmadik és negyedik a béke tartama alatt az egymásnak való kártételekrőli tilalmat, — s nem csupán Magyarország s a kapcsolt tartományok és Törökország —